Rendkívüli turnéra indítják Olaszország egyik legféltettebb gyűjteményét„Igazság szerint egy ilyenre (a panelbeszélgetésre – a szerk.) nem szoktam felkészülni. Nagyon spontán vagyok ilyen téren, felmegyek, és akkor beszélgetünk. Koncertekre meg nyilván kell egy tudatosabb, elmélyültebb felkészülés, amihez folyamatosan tartom magam. Nyáron minden héten volt legalább négy koncert, nyomni kellett, energiában és mentálisan is oda kellett tennem magam” – cáfolja meg teóriámat Pogány Induló, miután nekiszegezem a kérdést, a beszélgetésre vagy egy koncertre készül fel jobban.
Ennyit erről, gondolom magamban. Nem szeret rutinból koncertezni, mondja. Ebben nem is kételkedem, jómagam több Pogány Induló-bulin is jártam, a hangulat mindig brutális volt, meg kell hagyni.
Jó, jó, a koncertek ütnek, de a Brain Baron mégiscsak a személyes véleményre kíváncsiak a rendezők, meg persze a közönség, ami teljesen más tészta, mint egy saját show-t végigtolni. A rappert a véleménynyilvánítás sem hozza zavarba, pont ellenkezőleg: megtiszteltetésnek érzi, hogy hívták, annak pedig különösen örül, ha valaki ad a véleményére.
Szövegeit tekintve mindig is szókimondó srác volt, felmerülhet a kérdés, alapvetően fontosnak érzi-e megnyilvánulni a beszélgetés témájához hasonló társadalmi kérdésekben – pláne, hogy a Z generációs előadóművészek egyik zászlóvivője, akinek minden egyes szavát fiatalok tízezrei isszák. Elárulja azonban, hogy karrierje hajnalán szókimondósága, valamint a társadalmi kérdéseket feszegető, a dalaiban tetten érhető megnyilvánulásai egyáltalán nem voltak tudatos döntések, ő csak zenélt.
Aztán rám aggatták ezt, aminek egyébként nagyon örülök, hiszen igenis ki kell állni a társadalmi dolgokért. Talán azért tudom jobban átérezni, mert a Z generációs társadalmi kérdéseket nézem, azokban mozgok, ezekben pedig senki más nem mozog ilyen otthonosan. A felnőttek nem tudnak Z generációs kérdésekben megnyilvánulni, vagy olyat mondani, ami tényleg releváns lenne
– fogalmaz.
„Nem azt mondom, hogy a véletlen műve, de az, hogy én itt társadalmi problémákat kezdtem feszegetni, azért volt, mert ez a véleményem. Nem az a célom, hogy akkor ezzel most kiállok valakiért, hanem a saját meg a környezetemben lévő gyerekek és emberek problémáit próbálom feszegetni, egy kicsit megoldani.”
Ha nyár, akkor fesztiválszezon, Pogány Induló azonban mintha kicsit visszavett volna a tempóból. A rapper több koncertjén, valamint a közösségi médiában is megosztotta a rajongóival, hogy „elszaladt vele a ló”, de ez kellett ahhoz, hogy észbe kapjon, és változtasson az életmódján. Vajon hogyan ismerte fel, hogy baj van?
Ezt az ember minden esetben felismeri, inkább az a kérdés, hogy akar-e változtatni rajta. Nekem nyilván nagyon sok vesztenivalóm van, még nagyon sok dolgot el akarok érni az életben. A családom, a barátok, a körülöttem lévők, a menedzsment meg a csapat rákopogtattak a fejemre, hogy ez így már nem jó. Addig talán nem is érdekelt ez az egész, amíg a saját bőrömön nem tapasztaltam ennek a kárát.
„Ezzel az egésszel, amit a Strandon is, meg a Parkban mondtam, csak annyit szerettem volna mondani, hogy fiatalok vagyunk, mehet a bulizás, viszont semmit nem csinálhat az ember büntetlenül. Nem mártírkodás akart lenni,
ez nem egy olyan dolog, hogy most én teljesen leálltam, mert az is hazugság lenne.
Egyszerűen az embernek vannak olyan életszakaszai, amikor jobban meg van reccsenve, rosszul van. Na akkor kell tartani egy mentális szünetet, és itt nem a kábítószerre meg az alkoholra gondolok, hanem erre a végtelen körforgásra, hogy hajszolnak mint az igáslovat. Ez nem feltétlenül az én problémám, egy teljesen általános embernek is lehetnek ugyanilyen panaszai. Nekem ez nyilván abban nyilvánult meg, hogy sok volt a buli, sok volt a koncert, mentálisan nagyon le voltam terhelve, ebből kellett visszavenni.”
A rapper a napokban több videót is megosztott a készülő klipjéről, amely első ránézésre egy temetést – önmaga temetését – mutat be. Ám szó sincs ilyesmiről…
„Nekem ez nem egy sír vagy egy halált szimbolizáló valami, hanem egy gödör, amiből ki kell másznom. Elég sír alakja lett annak idején, de ez nem önmagam vagy a függőségeim temetését, hanem egy szerelem végét szimbolizálja, egy nagyon hosszú kapcsolaton vagyok túl, az volt az első inspiráció a kliphez” − tisztázza a félreértést.
A mélypont ellenére pozitívan tekint vissza 2024-re, hiszen minden tervét és célját megvalósította, díjakat nyert, remek koncerteket adott, bár elmondása szerint még mindig nem az elért eredmények, hanem a zene szeretete a fontos. Az év vége már a visszavonulás, a pihenés jegyében telik, de előbb még őszi turnéra megy, meg kiad két single-t és klipet, amelyek talán a következő lemezre is rákerülnek.
Az új lemezt fél éven belül szeretné piacra dobni, aztán jön a következő Pogány Induló-nagykoncert.
„Igazság szerint soha nem vágytam a szakma elismerésére, az engem nem mozgatott meg. Nagyon megtisztelő, ha már egy több ideje képben lévő előadó megdicsér, vagy esetleg valaki, aki a példaképem volt, de a szakmai elismerés mindig a fontossági sorrend legalján állt. Inkább az számít, hogy azokat az impulzusokat keressem, amiket a közönségemtől kapok, ugyanis őmiattuk élek, őmiattuk csinálom az egészet, nem azért, hogy egy másik rappernek tetsszen a munkásságom.”
Máig tiszta szívből örömzenél. Mint mondja, korábban megkapta, ha nem örömzenélne, hanem a piacra dolgozna, akkor a rappelés már elvesztette volna a varázsát. Ha ezt fogja érezni, akkor leteszi a mikrofont.
Pogány Induló 2005-ben született, a felkapott hazai előadók talán legfiatalabbika; de vajon érte-e valamilyen előny vagy hátrány a korából fakadóan?
„Az volt a hátránya, hogy nem vettek komolyan, de amikor már egy nagyon minimálisan komolyan tudtak és akartak venni, akkor már az volt a gizda, hogy ilyen fiatalon mennyire releváns vagyok. Ez volt a büszkeségem, egyelőre úgy tudom, hogy még mindig én vagyok a legfiatalabb. Egyébként meg vannak olyan fiatal előadók, akik amúgy kimagaslóbbak, mint én, csak sajnos nem kaptak akkora teret” − mondja.
Ma már másból meríti az inspirációt, mint korábban, de a család–barátok–Szeged szentháromság szinte az összes dalában visszaköszön.
Most is szegedes szöveget írtam, meg családosat. Önismételni nem akarok, de valahogy mindig ide térek vissza. Pesten nincsenek olyan sztorik, amelyekről tudnék írni, szóval mindig ezek maradnak, csak más köntösben, meg nem úgy, hogy magamat ismételjem, hanem valami egészen új formában.
A siker persze nemcsak rá, de a környezetére is hatott, Pogány Indulónak meg kellett tanulnia szelektálni.
„Nyilván az ember ilyenkor érzékeli, hogy mit tudom én, most a pénzről is tudnék beszélni, de az nagyon elcsépelt lenne… Nagyon jó humora van a sorsnak, már nincs olyan barátom, aki ne kért volna kölcsön, és nincs olyan barátom, aki visszaadta volna. Tehát azért nehéz tud lenni, de aki azelőtt is ott volt nekem, az ezentúl is mellettem lesz.”
És ha már család meg barátok, mennyire választható el a „pogányság” tőle, Marcitól?
„Össze tud folyni a sztori egyébként, de amúgy meg az lenne a leghitelesebb, ha egy és ugyanaz lenne a kettő. Marcika teremtette meg Pogány Indulót, szóval valami összefüggés mindig lesz közöttük. Nyilván otthon a mamánál, mikor felmegyek megenni a kis levesemet, akkor Marcika vagyok, de amikor lemegyek koncertre, akkor Pogány Indulónak kell lennem. Igazából egy csepp eltérés van, az, hogy Pogány gizdább, Marcika meg ilyen kis ártatlan.”
„Miért, alapjáraton te ilyen kis ártatlan gyerek vagy?” – kérdezek vissza.
Persze. Nem látod?
– vigyorodik el.
És ha már alteregó, Marcika után és Pogány Induló előtt született meg kistetű, vagyis a rapper sokat emlegetett Instagram-felhasználóneve, amelynek eredete hatalmas rejtély a rajongók körében.
Kiskoromban olyan picike voltam, na nem magasságra, hanem olyan puha voltam még életkorban, hogy a deszkások tetűnek hívtak, aztán az a kicsi valahogy még hozzájött.
Na legalább ezt is megtudtuk. Az egyik ismerősöm erre csak annyit mondott, ha rapper lesz, Nagy Szitakötőnek szólítsuk…
(Borítókép: Szirmai Marcell 2024. szeptember 26-án. Fotó: Szollár Zsófi / Index)
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
