Megszökött otthonról, megjárta a földi poklot, de a legnagyobbak közé emelkedett

Szolgáló volt, cseléd, de semmiképp sem hétköznapi. 1850-ben született Krippel József ácsmester lányaként. Édesanyját, Keszey Juliannát fiatalon elvesztette, ötévesen pedig szolgálónak adták Győrbe, ahol cipőt takarított és a mosásban segített. Már gyerekként megmutatkozott tehetsége, a többi gyermeket szórakoztatta ösztönös színészi képességeivel, ahogy kitörő örömből mély bánatba tudott átcsapni, majd egy pillanat alatt újból nevetett és táncolt.

Nem félt a szenvedéstől

Később szolgált Pesten és Bécsben, de már tizenéves korában a saját lábára állt. Jelen volt a königgrätzi csatánál, ahol előbb árusként dolgozott, majd a visszavonulást követően a sebesülteket mentette. Ezután hazament, de 16 évesen megszökött otthonából.

Több színház társulatait is megjárta, mielőtt 1872-ben a Nemzeti Színházhoz szerződött, ahová Orczy Bódog báró ajánlotta be. Számos tragikus és méltóságteljes női karaktert formált meg az évek során a Bánk bán Gertrudisától Lady Macbethen át egészen Antigonéig vagy Elektráig.

A színésznőt a kor egyik legjelentősebb Petőfi-interpretálójaként tartották számon, és a költő körüli kultusz megerősödésében is kiemelt jelentőséget tulajdonítottak neki. 

Az első világháború elérkeztével aktívan kivette részét az eseményekből. Nem riadt meg a sebesültektől, a szenvedéstől, volt, hogy órákon át felolvasott, szavalt a sérült katonáknak. Megtakarított vagyonát felhasználta, hogy ruházni, támogatni tudja őket, még adósságba is verte magát emiatt.

Budapesten a Kerepesi temetőben (Fiumei Úti Sírkert) helyezték örök nyugalomra. Sírját még életében építtette magának, amit a régi Nemzeti Színház köveivel rakatott ki. Emléke örökké él a magyar színjátszásban mint a valaha volt egyik legnagyobb színésznőnk.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!