Megszökött otthonról, megjárta a földi poklot, de a legnagyobbak közé emelkedett

További Kultúr cikkek

Jászai Mari a magyar színjátszás megkerülhetetlen alakja. Viharos gyermekkora ellenére hamar megmutatkozott színészi tehetsége: a Nemzeti Színház nagyasszonya lett, az intézmény örökös tagja, az egyik legnagyobb magyar tragika. 76 évet élt, és ez idő alatt olyan hatást gyakorolt a magyar színművészetre, mint senki más. Emlékét a tatabányai színház és több budapesti közterület neve is őrzi, továbbá a legjelentősebb magyar színjátszási díjat is róla nevezték el. Halálának 98. évfordulójára egy kvízzel készültünk, hogy olvasóink tesztelhessék tudásukat, valójában mennyit is tudnak a legendás színésznőről.

Szolgáló volt, cseléd, de semmiképp sem hétköznapi. 1850-ben született Krippel József ácsmester lányaként. Édesanyját, Keszey Juliannát fiatalon elvesztette, ötévesen pedig szolgálónak adták Győrbe, ahol cipőt takarított és a mosásban segített. Már gyerekként megmutatkozott tehetsége, a többi gyermeket szórakoztatta ösztönös színészi képességeivel, ahogy kitörő örömből mély bánatba tudott átcsapni, majd egy pillanat alatt újból nevetett és táncolt.

Nem félt a szenvedéstől

Később szolgált Pesten és Bécsben, de már tizenéves korában a saját lábára állt. Jelen volt a königgrätzi csatánál, ahol előbb árusként dolgozott, majd a visszavonulást követően a sebesülteket mentette. Ezután hazament, de 16 évesen megszökött otthonából.

Több színház társulatait is megjárta, mielőtt 1872-ben a Nemzeti Színházhoz szerződött, ahová Orczy Bódog báró ajánlotta be. Számos tragikus és méltóságteljes női karaktert formált meg az évek során a Bánk bán Gertrudisától Lady Macbethen át egészen Antigonéig vagy Elektráig.

1908-ban a Petőfi Társaság is tiszteletbeli tagjává választotta.

A színésznőt a kor egyik legjelentősebb Petőfi-interpretálójaként tartották számon, és a költő körüli kultusz megerősödésében is kiemelt jelentőséget tulajdonítottak neki.

Az első világháború elérkeztével aktívan kivette részét az eseményekből. Nem riadt meg a sebesültektől, a szenvedéstől, volt, hogy órákon át felolvasott, szavalt a sérült katonáknak. Megtakarított vagyonát felhasználta, hogy ruházni, támogatni tudja őket, még adósságba is verte magát emiatt.

Élete 1926 októberében ért véget.

Budapesten a Kerepesi temetőben (Fiumei Úti Sírkert) helyezték örök nyugalomra. Sírját még életében építtette magának, amit a régi Nemzeti Színház köveivel rakatott ki. Emléke örökké él a magyar színjátszásban mint a valaha volt egyik legnagyobb színésznőnk.