Itt a magyarázat a mérgezéses gyilkosságokra

Agatha Christie páratlan stílusérzékkel rendelkezett, biztosak lehetünk tehát benne, hogy az étkezések leírása is megfelel minden társadalmi és esztétikai követelménynek. Emellett legendásan jó emberismerő volt, márpedig nincs jobb mód valaki jellemzésére, mint ha leírjuk, mit és hogyan eszik.

Szederkényi Olga Krimik és krémek című új kötetéhez ötven Agatha Christie-könyvet olvasott el újra, hogy kimazsolázza belőlük azokat az utalásokat, amelyek arról szólnak, hogy mit ettek a Krimikirálynő hősei két gyilkosság között, sőt hogy

A Halál a Nílusonból kiderül, hogy gyomorbajos ember nem tud gyilkolni, a Gyöngyöző ciánból megtudjuk, hogy a brit lányokban azért nincs már elég életerő, mert kevés spenótot esznek. A Gyilkosság az Orient expresszen történetében Dragomirov hercegné fennhéjázó jelleméről sokat elmond, hogy már az ebédnél megrendeli a vacsoráját: ellentmondást nem tűrő hangon kér csirkét mártás nélkül és párolt halat. A Holttest a könyvtárszobában egyik hőse először megállapítja, hogy a konyhából sült szalonna illata száll, és csak utána közli, hogy egy hulla fekszik a könyvtárszobában.

A Ritz és a Savoy vendégei

A Krimik és krémekben a Krimikirálynő „partnere” Auguste Escoffier, a királyok séfje, a séfek királya, és a fondorlatos krimikben gasztronómiai utalások után nyomozni legalább olyan izgalmas, mint megtalálni a párhuzamot az angolok és franciák e két nemzeti nagysága között. Szederkényi Olga szerint ahhoz is nyomozói kreativitásra és bátor emberismeretre volt szükség, hogy Escoffier a szakácsművészetet ilyen tökélyre tudja fejleszteni.

Akárcsak Poirot vagy Miss Marple, ő is mindig megtalálja a hibátlan megoldást

– írja róla. Escoffier kifinomult ízlése tükröződik a Ritz vagy a Savoy kínálatában, ahova Agatha Christie is rendre elküldte a szereplőit teázni, ebédelni vagy koktélozni, ilyenformán tehát összeér a két híresség életműve, bár a valóságban nem valószínű, hogy találkoztak egymással.

A kötet öt fejezetre oszlik, úgymint reggeli, ebéd, ötórai tea, vacsora és italok, és mindegyik egy-egy szépirodalmi igénnyel megírt esszével kezdődik, amelyben Szederkényi Olga egyrészt megrajzolja Agatha Christie és Auguste Escoffier kulináris portréját, másrészt

Ezek után következnek – pontos helymegjelöléssel – a Krimikirálynő fogásai, amelyekkel a regényeiben találkozhatunk, illetve Escoffier receptjei, amelyek megalapozták a francia és ezáltal a világ konyhaművészetét. Biztosak lehetünk tehát abban, hogy nem fogunk melléfogni, ha ezen leírások alapján készített fogásokkal szeretnénk elkápráztatni a családunkat vagy a vendégeinket.

Halálfejes üvegcsék

A Krimik és krémek tehát nem szakácskönyv, nem is receptgyűjtemény, hanem kulináris kultúrtörténeti kalandozás. Olyan olvasmányélmény – például egy borongós vasárnap délután, amikor előkerül a kakaó, a takaró és Poirot –, mintha bármelyik Agatha Christie-krimit vennénk elő. A könyv nagyban épít az írónő Életem című bravúros önéletrajzi írására, és az egyik legérdekesebb fejezete, amely a Lady Poison, avagy egy irodalmi méregkeverő receptjeiből címet viseli, 

A magyarázat nem más, mint hogy Agatha számos brit nőhöz hasonlóan ápolónőként, majd gyógyszerészsegédként végzett önkéntes munkát az első világháború alatt, és valóban értett a halálfejes üvegcsék tartalmához.

Ez is azt jelzi, milyen fontos szerepet játszottak Christie műveiben az ételek és az italok – hiszen egyébként nem lenne mibe belekeverni a mérget –, klasszikus ételleírásokat mégsem találunk a könyveiben. Ehhez kellett Auguste Escoffier, akinek az életműve a mai napig nincs lefordítva, és élhetünk a gyanúperrel, hogy Szederkényi Olga – akinek köszönhetően magyarul is olvashatjuk Alexandre Dumas szakácskönyvét, a Konyhaszótárt – célja inkább az volt, hogy a Séfkirály munkásságát megismertesse a magyar közönséggel. A kötethez Escoffier Ma Cuisine című szakácskönyvének ötezer receptjéből válogatott, a könyv szűk körű bemutatójának résztvevői ebből néhányat meg is kóstolhattak. 

Arzé­nes curry

Ilyenformán bár korábban azt írtuk, hogy a Krimik és krémek nem szakácskönyv, valójában mégis az: Szederkényi Olga igazi kétfedelű bőröndöt alkotott, amelyet önfeledten olvasgathatunk, de főzhetünk is belőle. Megtudhatjuk, milyen a posírozott tojás kardinális módon (csak a tojást százféle módon lehet elkészíteni), megtudhatjuk, milyen az igazi Yorkshire-pudding vagy a vesepite, uzsonnára készíthetünk különböző canapékat, vagyis falatnyi szendvicseket pirítóssal. De azt is megtudhatjuk, hogyan készül a meleg puncs, vacsorára pedig ne fogjuk vissza magunkat, a narancsos kacsa például mindig sikert arathat.

A receptek leírása egyáltalán nem bonyolult, Szederkényi Olga olyan könnyű kézzel írta meg őket, mintha maga Escoffier vezette volna a tollát, aki amellett, hogy mindig kitalált valami újat, amivel elkápráztathatta a közönséget, törekedett arra is, hogy ne bonyolítsa túl a fogásokat: 

És abban is biztosak lehetünk, hogy a receptek működnek, egy kis gyakorlattal mindenki el tudja készíteni a könyvben szereplő fogásokat. A Krimik és krémek tehát két páratlan zseniről szól, akik a maguk területén maradandót alkottak, és most találkoznak egy trükkös könyv lapjain, amelynek éppoly szerves része a jégből faragott hattyúban feltálalt pêche melba, mint a romantikus körülmények közt odaégetett sült hering és az arzé­nes curry.

A könyv igazi kettő, de inkább három az egyben alkotás, hiszen itt írni, főzni és gyilkolni is tudomány. A kötet a Helikon Kiadó gondozásában jelent meg, és a kiadó hosszas levelezés után megszerezte a jogot, hogy Agatha Christie életművét ilyen módon felhasználják – ezt jelzi a borítón látható eredeti szignó is. A könyv bemutatóját az őszi Margó Fesztiválon tartják, ahol az íróval Juhász Anna beszélget, közreműködik Ember Márk. De érdemes lesz figyelni a Fény utcai Auguszt Cukrászda kínálatát is, mert beülhetünk majd egy igazi angolos-franciás reggelire.

(Borítókép: Helikon Kiadó)