Kevés emberibb dolog van a történelemnél. Szóval, történt, még 1958. október 11-én, két évvel az '56-os Forradalom és Szabadságharc leverését követően, hogy a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány határozatot hozott a Balázs Béla-díjalapításáról. Megjelent a Magyar Közlönyben, maga Münnich Ferenc, a kormány elnöke jegyezte, és arról is rendelkezett, hogy 1959-től kezdve, minden évben (akkor még április 4-én) adható 1 db I. fokozat (10.000 forinttal jár), 2 db II. fokozat (egyenként 7.000 forinttal jár), 3 db III. fokozat (egyenként 5.000 forinttal jár). Az indoklás szerint a díjat „A Kormány a szocialista filmművészet fejlesztése terén elért eredmények jutalmazására” alapította.
A Délmagyarország a közlönyben megjelent hír után öt nappal lelkes szavakkal köszöntötte a Balázs Béla-díj alapításáról szóló határozatot: „Balázs Béla szegedi származású kommunista költőt s a »Mesék a szerelemről« csodálatosan szép történeteinek finomtollú íróját Európa-szerte elsősorban mint filmesztétát ismerik. A némafilmek, a film gyermekkora idejében írt tanulmányaiban a világon elsőként fogalmazza meg az új művészet esztétikai törvényeit. (...) Balázs Béla írói útján az elvont s a misztika ködébe burkolt látásmódtól eljutott a szocialista realizmus megértéséhez és elfogadásához. Filmesztétikai tanulmányaiban következetesen realista nézőpontról vizsgálta a filmművészetének törvényeit. Hogy a filmművészetünk eredményeinek jutalmazására alapított díj az ő nevét viseli, nem véletlen. Balázs Béla példája, s ez a díj a szocialista realizmus alkotó módszereinek felhasználására kell hogy buzdítsa a mai magyar film világszerte elismert művészeit.”
És tény, Balázs Béla, nézeteit tekintve, erősen baloldalinak volt mondható. Életpályáját tekintve meggyőződéses, ma is azt mondanánk rá, hogy hithű. Javításait is tartalmazó életrajzából (közredta a Tiszatáj) is ez derül ki: „Balázs Béla író – 1918-as párttag – született Szegeden 1884-ben. Apja dr. Bauer Simon, tanár, az Akadémia levelező tagja, korán meghalt. Balázs (eredeti neve Bauer Herbert) már 14 éves korában tanítással segített kenyeret keresni tanítónő édesanyjának. Középiskoláit Szegeden fejezte be. A br. Eötvös-kollégium tagjaként végezte a budapesti egyetemen a filozófiai fakultást. Ezekben az években barátkozott össze Kodály Zoltánnal, Bartók Bélával, Lukács Györggyel, ösztöndíjjal tanulmányúton volt Berlinben, Bécsben, Párizsban. Azután doktorátust és tanári vizsgát tett. Tanárkodott is. Budapesten 1903-tól 1918-ig a Fővárosi Pedagógiai Könyvtár könyvtárosa. Közben külföldön, Párizsban és Olaszországban töltött hosszabb időket. Ady, Babits és Balázs Béla együtt léptek fel először a nagyváradi »Holnap« című lírai antológiában, még a »Nyugat« megjelenése előtt. Balázs azután a »Nyugat« munkatársa lett, annak első számától kezdve. Műveinek jó része ott jelent meg először.”
Önmagát így jellemezte:
Ő volt Bartók Béla és Kodály Zoltán egyetlen fegyvertársa az írók között. Ő írta Bartók Béla és Kodály Zoltán szövegeit.
Balázs Béla 1914-ben önként jelentkezett a frontra, 1918-ig semmilyen párt tagja nem volt, az októberi őszirózsás forradalom idején munkára jelentkezett a Nemzeti Tanácsnál, „de rögtön visszavonult, amint kormány lett belőle. Viszont, mikor Budapesten megjelent az orosz kommunisták első emisszáriusa, dr. Weissbrod, a vöröskeresztes orvos, az Balázsék lakásán tartotta illegális összejöveteleit. (Akkori felesége, dr. Hajós Edith oroszul beszélt.) Mikor a Károlyi-kormány megverette és lecsukatta a magyar kommunista vezetők egy részét, az illegálisok közül Szamuely Tibort, Stern Jolánt, Hevesi mérnököt Balázs Béla bújtatta részben saját lakásán, részben barátainál.”
Ilyen előzmények után, a Tanácskormány kikiáltásakor a művészeti és irodalmi főosztály vezetője lett a kultusznépbiztosságon, majd Bécsbe menekült, ahol idővel „illetőséget és polgárságot kapott irodalmi munkássága elismeréseként”, ám a „Tag” polgári lapban írt kommunista szellemű cikkei miatt nem merték többé alkalmazni. 1927-ben Berlinbe költözött. Ott tett szert világhírre a filmiparban, írással és rendezéssel foglalkozott. „Ossietzky »Weltbühne«-jének volt állandó munkatársa (főképpen színikritikusa). Moszkvai megbízásból szovjet könyvekről írt kritikákat német polgári lapokba. 1927–1929-ig az „Arbeiter-Theaterbund Deutschlands” egész országos szervezetének művészi vezetője volt. (Elnöke volt Arthur Pieck.)
Ez a kommunista vezetés alatt álló hatalmas munkásszínjátszó szervezet olyan fontos politikai erő lett, hogy hamarább tiltották be, mint a német kommunista pártot.
Betiltása után Balázs illegálisan tovább vezette a »Ketzer« című játékcsapatja illegális előadásait. 1928-ban Csehszlovákiában járt, hogy ott forradalmi munkásszínjátszókat szervezzen meg. Losoncon letartóztatták és kitoloncolták. Ez a prágai parlamentben interpelláció tárgya is volt.”
Balázs Béla volt az, aki az akkori szovjet filmek német feliratait és átvágását a nyugati piac számára elkészítette (Eizenstein, Pudowkin, Dowtschenko, Turkin, Barnet filmjei), 1931-ben a moszkvai Filmakadémia tanára lett, 1945-ben tért vissza Budapestre, a színházak számos darabját játszotta. Hatvannégy éves korában, 1949. május 17-én halt meg.
A szocializmus, a szocialista realizmus eszménye Magyarországon a XX. században maradt, a Balázs Béla-díj ugyanakkor ma is létezik. Ennek oka pedig az, és talán lehetne példaértékű is az utókor számára, hogy mint filmes szakember nemzetközi szinten is maradandót alkotott. A Nemzeti Filmintézet honlapján például így ír róla:
Világsikert aratott a forgatókönyvéből készült Valahol Európában című film Radványi Géza rendezésében, ő volt az Ének a búzamezőkről, valamint a Talpalatnyi föld című filmek művészi tanácsadója, Kodály Zoltánnal együtt a Cinka Panna balladája című daljáték alkotója.
Itt térünk vissza ahhoz a gondolathoz, hogy kevés emberibb dolog van a történelemnél. A Balázs Béla-díjat ugyanis ma is megkapják azok, akik a mozgókép területén kiemelkedő alkotótevékenységet fejtettek ki, kimagasló művészi és tudományos teljesítményt értek el. Ez is bizonyítja, hogy gondolkodhatunk bárhogyan is a világról, csak az számít, hogy mivel és hogyan járulunk hozzá az élet dolgaihoz. Ahogyan Balázs Béla is a mozgókép, a filmesztétika történetéhez.
A róla elnevezett díjat alapítása óta számos kiváló magyar alkotó megkapta, köztük olyanok is, akik világnézetükben talán sosem lennének képesek úgy tekinteni a világra, ahogyan azt Balázs Béla tette.
Most tesztelheti tudását, mennyire ismeri a magyar mozgókép kiválóságait, a Balázs Béla-díjas alkotókat.
(Borítókép: Törőcsik Mari, Pásztor Erzsi, Jankovics Marcell és Jancsó Miklós. Fotó: Zih Zsolt, Balogh Zoltán / MTI, Kádas Tibor / Fortepan)
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
