150 éves adósságot róttak le: megnyílt a Néprajzi Múzeum állandó kiállítása

Azt hihetnénk, hogy egy nagyobb kiállításról könnyebb írni, hiszen számos téma és történet keveredik, amiből mindössze a legjobbakat kell összeszedni, a Néprajzi Múzeum esetében mégis nehézségbe ütköztünk. Az óriási, különféle történelmi korokat, népi emlékeket, hazai és külföldi műtárgyakat felvonultató kiállítás annyira sokrétű, hogy csupán egy-egy szegmenséről is nehéz lenne részletgazdagon beszélni, pláne egyben bemutatni a teljes képet.

Számos szakember több mint nyolc éven át tartó közös munkájának gyümölcsét lehet megtekinteni az új Néprajzi Múzeumban. A csapatot vezető kurátor, Szarvas Zsuzsanna kérdésünkre elmondta, hogy több mint 200 ezer műtárgyból választották ki azt a 3600-at, amit az érdeklődők 2024. október 11-től megtekinthetnek a múzeumban.

A legnagyobb kihívás számunkra a koncepció kitalálása volt. Sok vita és számos beszélgetés során alakítottuk ki, hogy egyáltalán miről is szóljon a Néprajzi Múzeum új állandó kiállítása. Ezeknek a témáknak a kitalálása nem olyan magától értetődő. A mínusz egyedik kérdés az volt, hogy tematikus kiállítást csináljunk, vagy pedig a gyűjteményre fókuszálót. Ezeket éveken keresztül gyűrtük. Mentünk más múzeumokat nézni, olvastunk, felkészültünk, és kialakítottuk ezt a koncepciót. Talán ez volt a legfontosabb és leghosszabb rész

– fogalmazott kérdésünkre a kurátor.

Változatos konstrukció

Az új állandó kiállítás nyolc tematikus térből áll, amelyek különböző, sokszor szokatlan szempontból közelítik meg a magyar etnográfiát. Ezek a terek név szerint:

1. Tárgyak élete,
2. Terepen,
3. Múzeumgalaxis,
4. Kiállítások kora,
5. Művészet és Etnográfia,
6. Népművészet időről időre,
7. Őstörténetek
8. és Örökség című terek.

Korábban volt már lehetőségünk az utolsóba betekintést nyerni, amikor két frissen restaurált klasszikus női viseletet helyeztek el az egyik kiállító vitrinben, de a mostani tér hatása jelentősen eltér az akkoritól.

A kiállított tárgyak és tárgykompozíciók melletti leírások különféle formákban jelennek meg a tematikus terekben. Néhol időrendi, nyomtatott lapok adják az információt, másutt panelekre vetítetten kapunk kiegészítő tartalmakat. A szövegek mindenhol magyarul és angolul is elérhetőek. Ahol utóbbi hely hiánya miatt nem fért volna ki ízlésesen, QR-kódot helyeztek el, amely átirányítja az érdeklődőt egy angol nyelvű oldalra a telefonján.

A kurátorok igyekeztek, hogy a térelrendezés változatos legyen, így egyes helyeken csupán vitrin mögötti tárgyak, másutt teljesen berendezett szobák és terek, megint máshol vetített tartalmak vagy életnagyságban elhelyezett molinóra nyomtatott információk várják a látogatókat. Találni emeleti galériát, amely terek közötti kilátóként funkcionál, megint máshol fényjátékkal mutatják meg, hogy melyik a legidősebb tárgy a kiállításon, hány emléket gyűjtöttek férfiak vagy nők, és a kutatók milyen kontinenseken átívelő expedíciókat hajtottak végre. Szintén érdemes kiemelni a számos audio- vagy audiovizuális felületet, és azokat az interaktív elemeket, ahol a vendégek nem csupán nézők, hanem rendhagyó módon mélyülhetnek el a feneketlennek tűnő információk között. Félreértés ne essék:

Több keleti népcsoport maszkjai, fegyverei, ruhái és tárgyai kerülnek elő, ahogy ezekkel a szakemberek az eredetkutatásokon vagy az expedíciók során kapcsolatba léptek. Hangsúlyos a motívumok fejlődése, a bútorok átalakulása, de a hétköznapi tárgyakon kívül előkerül a hangszerek, a zenei elemek átalakulása, a hangrögzítés fejlesztése, a sámánizmus és a különféle vallási emlékek vagy az olyan közismert kulturális elemek, mint a busók, a betyárok, a cigányzenekarok vagy a népi táncosok.

Kettős megközelítés

Minden tematikus közegnek más a domináns színe, hogy a vendégek vizuálisan is könnyen elkülöníthessék őket egymástól. A mostani témasorrend kicsit a kutatói munka folyamatainak oldaláról vizsgálja a múzeum több százezres kincstárát. Az első tér a Tárgyak élete, ahol a narancssárga és a fekete uralkodik. A terem egyik fontos tematikai eleme, hogy egyáltalán fel lehet-e tárni minden tárgy sajátos életútját, történetét, hogy a szakemberek miként foghatnak hozzá egy ilyen munkához, és milyen különálló megközelítések léteznek.

A Terepen kiállítótér olyan kérdéseket vet fel, hogy mégis mi alapján dolgoznak a kutatók, hogyan gyűjtik a műtárgyakat, mi is az a „párbeszéd”, ami a vizsgált téma és egy szakember között kibontakozik, és hogyan változott időről időre a terepmunka, hogyan változtak a módszerek. Ehhez párosul a Múzeumgalaxis témaköre, ami bemutatja azt a csillagrendszerhez hasonló világot, amit múzeumnak nevezünk, ahol a felfedezett területek, a tudományos feltevések és az ismeretlen keveredik megállás nélkül.

Ezekhez kapcsolódik a Kiállítások kora, ahol a Néprajzi Múzeum történetét ismerhetik meg az érdeklődők egészen a XIX. századtól, az első állandó kiállítástól, ezzel visszatérve a jelenbe, a valóságba, a munka gyümölcsét élvezve. Míg az első téma vegyesen közelít a szakemberek és a tárgyak oldaláról, addig a következő három inkább a múzeumi, kutatási közegre fókuszál, az ötödik, Művészet és Etnográfia nevű tér pedig visszatér a tárgyak és a szakma kettős nézőpontjához, ahol az esztétika, a társadalomkritika és a művészeti megközelítés keveredik.

A Népművészet időről időre már erősen tárgyközpontú, ahol egy családi bútor négy generáción átívelő életútja van a központi szerepben, ezen keresztül vizsgálva a társadalom és a környezet változását, a népművészetet, az identitást. Az Őstörténetek rész ehhez kapcsolódva tovább vizsgálja a magyarság kérdését, a hovatartozást, az eredettörténeti kutatásokat és tárgyakat. Végül zárásként az Örökség tematikánál a ránk hagyományozott kultúra, a megörökölt emlékek összessége kerül elő, ez a tér a korábbi termek történeteinek mai, mindennapi hagyatékát tárja elénk, hogy mitől lesz ez a sajátunk, honnan kaptuk, miért tarthattuk meg.

Adósság

A mostani a Néprajzi Múzeum ötödik állandó kiállítása az elmúlt 150 évben, és az első, amit egy olyan helyszínen rendeztek be, amelyet kimondottan az intézmény számára építettek. A múzeum igazgatója, Kemecsi Lajos szerint

a magyar etnográfiának nagy napja ez.

Akkor így fogalmaztak a Néprajzi Múzeum alapításáról, az intézményvezető pedig úgy véli, az egész magyarság kötelessége a kultúra őrzése, aminek regionálisan is egyedi helyszínévé vált a múzeum megújult épülete a frissen nyíló állandó kiállítással. Kemecsi szerint a saját épületében berendezett tárlattal

Baán László, a Liget Budapest Projekt miniszteri biztosa szerint már majdnem teljesítették azt a vállalást, amit a Liget Projekt kezdetekor tettek. A Ferencz Marcel által tervezett épület és az állandó kiállítás után már csupán az új Nemzeti Galéria van hátra mint nagy lépés, hogy a Városliget európai szinten is páratlannak mondható kulturális központtá váljon.

A helyszínen Orbán Viktor nyitotta meg az új állandó kiállítást, aki beszédében többek közt a Néprajzi Múzeum által elnyert számos díjról, a Városliget fejlődéséről, a jó és káros változásokról, a nemi szerepekről és a kultúra elvesztéséről beszélt. 

A Néprajzi Múzeum új állandó kiállítása mostantól szabadon látogatható. Szarvas Zsuzsanna elmondása szerint a Zoom térrel és az állandó tárlat mellett kiállított kerámiatérrel együtt összesen mintegy tízezer műtárgyat tekinthetnek meg az intézmény látogatói. A kurátor szerint előreláthatóan 8–10 évig élvezhetjük az új állandó tárlatot, de ez az intervallum természetesen a körülményektől függően változhat. A kiállításnak azonban akadnak olyan részei, amelyeknél van lehetőség néhány műtárgyat cserélni, így némi frissítésre időről időre azért számíthatnak a vendégek.

(Borítókép: Tövissi Bence / Index)