Hála az égieknek, Jordán Adél megkönyörült rajtunk

Én vagyok az egyetlen férfi a Román Csarnokban, mégsem érzem magam különösebben zavarban, pedig a hölgyek elképesztő könnyedséggel lepipálnak, többségük gyakorlott, jó kondiban lévő, edzett jógás. Biztosan a támogató, különleges, olykor már egészen meghitt atmoszférának köszönhetően nem fog el a pánik, de lenne rá okom. Az ászanák döntő többsége nem sikerül, istenicsoda-számba megy, hogy ötpercenként nem borulok fel. Milyen dolog lenne már összevérezni a Román Csarnokot? A vadiúj jógamatracról már nem is beszélve.

Már a hátamon fekszem, újra megnyitom a szívem mélyén virágzó smaragdzöld lótuszt, ágyékig szívom a Szépművészeti Múzeum friss levegőjét, a szemembe hulló izzadságcseppektől vakon még látom, hogy maga Jordán Adél közelít. Már azt sem tudom, hogy melyik a jobb lábam, hova és meddig is kéne tovább csavarnom épp a balt, a számon vagy az orromon veszem-e a levegőt.

Szenvedéseimet, Oscar-díjas bohózatba illő alakításomat látva már a színésznő/jógatanár sem bírja tovább jóízű nevetés nélkül. Én sem, miközben legbelül a jóga nélkül töltött éveket siratom. Jordán Adél egyébként nem rosszindulatúan nevet, sőt láthatóan empátiával közelít, és mindenkit (engem biztosan) meglepve a helyes irányba csavarja, tekeri a lábaim. Köszönöm.

Akinek nem megy vagy elfárad, az babapózban megpihenhet. Ameddig csak akar

– mondja, megkönyörülve a tíz év után újra jógázni vágyó, a napok nagy részében ücsörögve fogalmazó vagy épp olvasó újságírón. Picit megpihenek a babapózban, de nem adhatom fel ilyen könnyedén, ászanákra készen újrakezdem, ezért vagyok itt. Nem kell aggódni, mert ha baj van, akkor nemcsak Jordán Adél, hanem a mennyezetről vigyázó tekintetükkel az Árpád-házi szentek: István, Margit, Erzsébet és Szent László is segítségemre sietnek, növelik kitartásom erejét.

Üdvözölni a napot

Tíz évvel ezelőtt egy éven át kifejezetten intenzíven jógáztam, elsajátítottam az alapászanákat (testtartásokat), megtanultam a napüdvözletet, betéve tudtam sokféle mudrát (kéztartást). Nagyon szerettem jógázni, és kétség sem férhet jótékony hatásaihoz. Már magam sem tudom, milyen okokból, de végül győzedelmeskedett a tunyaság, orbitális hibát vétve felhagytam a jógával. Egy ideje már foglalkoztatott az újrakezdés gondolata, és amikor megláttam, hogy Jordán Adél, az ismert és népszerű színésznő jógaórákat tart a Szépművészeti Múzeumban (közelebbről a Román Csarnokban), úgy döntöttem, hogy itt az idő, most vagy soha. 

Patandzsali Jóga-szútrája szerint a jóga nem más, mint yogaś citta-vṛtti-nirodhaḥ. Fórizs László fordítása szerint a szanszkrit szent szöveg azt jelenti, hogy „az elme leigázása, a tudatfolyamatok kioltása”. Hamvas Béla a következőképpen fordította magyarra a minden „Bevezetés a jógába” című órán elhangzó mondatot: „a jóga a tudatmódosulások megállítása”. Hozzám legközelebb Farkas Attila Márton (az olvasó leginkább csak művésznevén, FAM-ként ismerheti) és Tenigl-Takács László fordítása áll, akik szerint „az Igázás a tudat rezdüléseinek lebírása” a szöveg leghitelesebb átültetése.

Ezt a rövid kitérőt már csak azért is érdemes megejtenünk, mert ahogyan „a rock and roll az nem egy tánc”, úgy természetesen a jóga sem csupán egy feszes feneket ígérő testedzés, hanem kifejezetten hasznos, a fogyasztói társadalom zűrös hétköznapjaiban is jól alkalmazható szemlélet, filozófia. 

Jordán Adél óráját nemcsak az újrakezdőknek tudom meleg szívvel ajánlani, hanem azoknak is, akik kedvet kaptak ahhoz, hogy megismerkedjenek a jóga sokszínű világával. Az alapokat sajnos nem tudják a Szépművészetiben elsajátítani, de arra feltétlenül jó, hogy eldöntsék, valóban nekik való-e a tudat rezdüléseinek lebírása. 

(Borítókép: Németh Emília / Index)