Nádas Péter: Becsábítani az olvasót, aztán fejbe csapni egy kalapáccsal

A két beszélgetőpartner láttán adott volt a szereposztás: Sipos Balázs inkább az írásmű irodalomtörténeti aspektusáról kérdezgette az írót, Gulyás Márton pedig a politikai vetületeire volt kíváncsi. Utóbbiból akadt bőven, hiszen a kötetben szereplő írások a könyv ismertetője szerint azzal vetnek számot, hogy „a két nagy diktatórikus rezsim, a rákosizmus és a kádárizmus, a hatalmas szovjet befolyási övezet részeként miként kényszeríti a kollektív amnézia egyéni és közösségi stratégiáiba a magyar társadalmat”.

A Helyszínelés című kötet először németül jelent meg, 2007-ben, és bár a benne lévő írások – amelyek közül a legkorábbi 1967-ben született, a legutolsó pedig 2000-ben – itt-ott napvilágot láttak magyarul is, így, egy kötetbe rendezve most jelennek meg először. Nádas Péter elmondása szerint a Helyszínelést az hívta életre, hogy 

Vették, szerették, olvasták és elismerték például az Emlékiratok könyvét, de nem tudták átérezni a Kádár-kort, a diktatúrát, jóllehet nem is olyan rég maguknak is a fasiszta diktatúrával kellett szembenézniük.

Fejbe csapni egy kalapáccsal

És nemcsak hogy nem értették, az értetlenségüknek hangot is adtak, amikor az író beszélgetett velük, vagy interjút adott. 

Olyan mondatokkal találkoztam, amelyek mélységesen felháborítottak

– mondta Nádas Péter, utalva egy beszélgetésre, amikor valaki azt mondta, hogy számára elképzelhetetlen a diktatúra. Mint amikor egy fiatal azt mondta, hogy szerinte „vicces” a Rákosi-korszak, amikor, mondja Nádas, megöltek, internáltak, tönkretettek embereket. Az író szerint a diktatúra elleni küzdelmet még a németek fogták fel a legjobban, de a saját múltjukkal sem konfrontálódtak, az önvizsgálat inkább csak szándék maradt, hogyan is érthették volna meg a mi Kádár-kori küzdelmeinket.

Nádas elmondása szerint a regényeit az érzéki, erotikus minőség vitte át, ami neki szándéka is volt: becsábítani valamibe az olvasót, aztán fejbe csapni egy kalapáccsal, de ez a kalapács a legtöbb helyen – Németországban, Angliában, Franciaországban – „lecsúszott”.

Vallatás és kínzás

A Helyszínelés direktebben beszél a diktatúráról. Elbeszélőjét az 1970-es évek derekán egy barátnője meghívja alkalmi szállására a budai Normafához. „A hangszigetelt ajtók és az elfalazott bejáratok láttán, a vendégszobába lépve azonosítja a helyszínt: abban a hatszögletű toronyszobában állnak, ahol az ÁVH és az NKVD tisztjei az első nagy magyar koncepciós per vádlottjait vallatták és kínozták, közöttük Szász Bélát – olvashatjuk a könyv ismertetőjében. – Az ő emlékiratának sorait felidézve, fényképek és tanúvallomások segítségével méri fel az elbeszélő a diktatúra legsúlyosabb nyomait.”

A kötetből megismerjük annak a történetét is, hogy Nádas Péter hogyan hagyott fel a hírlapírással, mert a Kádár-rendszerrel nem akart semmilyen formában együttműködni, és ebben nagy szerepet játszott Csehszlovákia 1968-as megszállása, az abban való részvétel. 

Saját helyzetem sem volt olyan rózsás. Újságírói állásomat akkor augusztus 21-én reggel, miközben Kisorosziban húztak az égen a fejem fölött a légi kötelékek, és nem volt se eleje, se vége, vadászgépek, nehézbombázók, csapatszállítók, én azonnal feladtam. Tudtam, hogy többé nem fogok visszamenni, nemcsak az állásomba nem megyek, hanem lakni sem akarok többé Budapesten. Inkább forduljak fel éhen

– olvasható a kötetben.

A csütörtök esti beszélgetésen Nádas Péter azoknak is érdekeseket mondott, akiket az irodalmi különlegességek érdekelnek, azoknak is, akiket inkább a történelmi-politikai vetület, és mindannyian jól szórakoztunk Nádas szellemes mondatain, ironikus életbölcsességein.

Változtasd meg életed 

A két beszélgetőtárs szerencsére nem kérdezett feleslegesen, hagyták az írót mesélni, például arról a levélváltásról, amit Aczél Györggyel folytatott, mert szerette volna menteni a barátait, de csak még rosszabb helyzetbe hozta őket. Elmondta, hogy 

hogy miért írt pusztító erővel a szegénységről, mesélt arról, hogy miért hülyék a szerzők. Utóbbiról röviden: azt gondolják, hogy csak az olvasó van, akinek a műveikben elmondhatják, hogy „változtasd meg életed”, de kívül is van egy társadalom. 

Nádas viccesen adta elő, hogyan alakult ki az, hogy Budapesten az emberek vagy „porzalmasan” érezték magukat (így, p-vel), vagy „nagyszerűen!”, ami azt jelentette, hogy pokolian. Ezek a hamis magatartásminták szerinte éppen azt fedték el, hogy valójában hogyan is vagyunk.

A kötet mostani megjelenéséről az író azt mondta, hogy a Jelenkor Kiadó szerkesztőivel úgy gondolták, aktuálissá vált ennek a régi diktatúrának a felidézése. Adódott a kérdés, és Gulyás Márton fel is tette, hogy Nádas akkori részvétele és elhatárolódása milyen tanulságokkal szolgálhat 2024 Magyarországán, de az író azt mondta, hogy ez személyfüggő, hiszen mindenkinek más a habitusa, az élethelyzete, és egyébként sem tud általános receptet adni.

A beszélgetés teljes egészében 2024. október 26-án, szombaton jelenik meg a Partizánon.

(Borítókép: Gulyás Márton, Nádas Péter és Sipos Balázs. Fotó: Németh Dániel / Jelenkor Kiadó)