Ennyit keresett az első Deadpool rendezője, sokkolta az összegÚjra releváns lett Margaret Atwood disztópikus klasszikusa, A szolgálólány meséje. Amint kiderült, hogy Donald Trump visszatér a Fehér Házba, a nők brutális elnyomásáról szóló regény az Amazon.com bestsellerlistájának élére került. A kötet eladásának megugrása a nők jogai iránti növekvő aggodalmakat tükrözi, a közösségi médiában is rengetegen kapcsolták a történetet a Trump kormányzása alatt várható állapotokhoz.
A könyv annyira időtálló, hogy nemrég a Jelenkor Kiadó gondozásában is napvilágot látott egy új kiadása, igaz, rendhagyó formában, hiszen képregényként került a boltokba. Az adaptáció a kanadai Renée Nault nevéhez fűződik, akinek élénk és kifejező rajzai teszik még nyomasztóbbá az eleve sokkoló és ijesztő disztópikus jeleneteket.
A nyers vizualitás, a színek (különösen a vörös és a kék) kiemelése, valamint az arckifejezések ábrázolására fordított figyelem szavak nélkül fejezi ki a történet súlyát.
Azt hiszem, az egyik ok, amiért engem választottak művésznek, az lehetett, hogy nem szó szerinti stílusban mesélek, és érdekel a szereplők gondolatainak és érzéseinek ábrázolása. Nagyon élvezem a történet csendes, elgondolkodtató pillanatait, ahol rengeteg lehetőség van arra, hogy a karakterek lelkiállapotát nyílt és finom vizuális jelzésekkel is közvetítsem
− fogalmazott korábban a kanadai művész a The Hollywood Reporternek.
Renée Nault sajátos és egyedi módon építi fel a szereplőket, meg persze magát a történetet, a képregény ugyanakkor a dialógusok és az értelmezés terén is hű maradt az eredeti kötethez.
Igaz, több fontos idézet kimaradt Atwood könyvéből: Nault éppen csak annyi szöveget használ, amennyi ahhoz kell, hogy a történet zavartalanul haladhasson előre.
Az adaptáció súlya azonban éppen ebben a minimalizmusban rejlik.
„Mivel a regény hosszú, sok mindent ki kellett vágni belőle. Igyekeztem úgy válogatni a jeleneteket, hogy megőrizzem a könyv lényegét” − mondta Nault, akinek az eredeti forgatókönyve Margaret Atwoodhoz is eljutott, ám a szerző szinte egyáltalán nem szólt bele a munkájába.
Nault egyébként már a népszerű Hulu-sorozat debütálása előtt elkezdett dolgozni az adaptáción, és tudatosan kerülte a sorozatot, hogy a saját látásmódja szerint tudja feldolgozni az anyagot.
Gileád megalkotásához Naultnak csak az eredeti szövegre volt szüksége.
Az volt a célom, hogy ne csak a történetet mutassam be képekkel, hanem a regény szellemét is megragadjam
– fogalmazott a szerző, megjegyezve, hogy a képregényes formátum kiegészíti mind az elbeszélő perspektíváját, mind a valóság és a fantázia gyakori összefonódását.
Margaret Atwood: A szolgálólány meséje (képregény)
Jelenkor Kiadó, 2024
Fordította Csonka Ágnes
240 oldal
(Borítókép: Tövissi Bence / Index)
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
