Asztalosfiúból lett Párizs egyik legismertebb és leggazdagabb festője

Bemutatja a teljes életutat, mégis némileg tematizált kiállítás a Munkácsy – Egy világsiker története című tárlat. A Szépművészeti Múzeum munkatársai adózni szerettek volna a hazai festészet talán legnagyobb nevének egy olyan átfogó gyűjteményi bemutatással, amely valóban páratlan a hazai múzeumok történetében.

A megnyitón az intézmény főigazgatója, Baán László és a tárlat kurátora, Krasznai Réka elmondták, hogy több olyan alkotással is találkozhatnak most a látogatók, amelyek korábban vagy nem jártak Magyarországon, vagy csak alkalomadtán lehetett őket megtekinteni egy-egy olyan nagyobb eseményen, mint a Magyar Nemzeti Galéria 2005-ös kiállítása.

A megnyitóesemény után Krasznai Réka végigkalauzolta az érdeklődőket a festő életútján. A tárlatvezetés során kiderült, hogy tematikai alapon hat térre bonthatjuk a Munkácsy-kiállítást:

1. a legenda születése, ahol kezdeti éveit, realista festészetét, első nagy áttöréseit ismerhetjük meg;
2. a párizsi időszak, ahol díjnyertes festővé vált, és kialakult szakmai kapcsolata évtizedes üzletpartnerével, Charles Sedelmeyerrel;
3. a siker csúcsán, amikor olyan közismert alkotásai születtek, mint a Krisztus-trilógia, a Honfoglalás és A reneszánsz apoteózisa;
4. a tájképfestészet, amelyet egy kisebb teremben láthatunk;
5. a szalonfestészet, amelyet egy különleges, bársonyhatású térben ismerhetünk meg;
6. és a Munkácsy-kultusz, ahol a világra és művészkollégáira gyakorolt hatását mutatják be.

Ezenfelül olyan kisebb részek is vannak, ahol megismerhetjük például a Liszt Ferenccel való barátságát, csendéletfestészetét vagy kronologikus életútját, más festőktől való inspirálódását.

Közemberből a legnagyobbak közé

Mivel a kiállítás zömében időrendi sorrendben halad, logikusan az életút felvázolását, az első szárnypróbálgatásokat, A legenda születése nevű teret pillantja meg a néző először, ahogy belép a Szépművészeti Múzeum időszaki kiállítóterébe. Itt megismerjük, miként vált az asztalosfiúból Párizs egyik legismertebb festője.

Magyarnak született, Párizsban élt, képei Amerikában vannak

Először 1861-ben, Szamossy Elek festő fogadja tanítványává az akkor még csak 17 éves Munkácsyt, ezután Bécsben, Münchenben, majd Düsseldorfban tanul. Képességei hamar kitűnnek, hiszen 1867-ben már meg is vásárolja Vihar a pusztában című festményét a Nemzeti Múzeum, az igazi áttörés azonban csak ezután jött.

A kiállítás első terében olyan közismert alkotásait láthatjuk a művésznek, mint a Siralomház, a Zálogház vagy az Éjjeli csavargók két változata. Ezek közül az első volt az, ami Munkácsyt sikeressé tette, hiszen még düsseldorfi műtermében dolgozott a festményen, amikor egy külföldi kereskedő felkereste, és elképesztően magas összeget ajánlott a képért. A pénz mellett az is kitétel volt, hogy a festményt a kor legnevesebb kiállítóhelyén, a párizsi Szalonban mutassa be a nagyközönségnek.

A Szépművészeti kiállítása igyekszik Munkácsy képeit több oldalról is bemutatni, így nem csupán híres festményeket láthatunk, amelyeket magántulajdonból, bel- és külföldi művészeti intézményekből kölcsönzött a múzeum, hanem olyan alkotásokat is, amelyeket eddig nem volt lehetőség bemutatni, de a mostani, részletekbe menő tárlat teret ad erre. Számos tanulmány, vázlat és metszet is látható, emellett olyan újra megfestett képek, ahol csupán egy-egy alakot emelt ki a művész egy nagyobb kompozícióiból, illetve más festők munkái, amelyek hatottak Munkácsy művészetére is. 

Külön kiemelik a tárlaton, hogy üzlettársával, Charles Sedelmeyerrel milyen műkereskedelmi húzásokat eszeltek ki, hogy még inkább növeljék Munkácsy alkotásainak értékét. Számos festményét körbeutaztatták Európában, rendszeresen vitték az alkotásokat a legnevesebb versenyekre, és közösen tervezgették, milyen tematika alapján tudnának újra és újra szintet lépni. 

A Krisztus-trilógia

A Krisztus-trilógia volt közös karrierjük csúcspontja, amiből az első alkotás, a Krisztus Pilátus előtt óriási nevezetességnek számított. Bár ezt nem tudták olyan párizsi szalonkörnyezetben bemutatni, mint a legtöbb Munkácsy-művet, mert a festő nem végzett időben a képpel, hiába kért haladékot. Így egy külön bemutatót szerveztek a festménynek, ahol díszkivilágítással, majdhogynem szentélyszerű környezetben tekinthették meg az érdeklődők a művet, ami annyira alacsonyan, a földhöz közel volt felállítva, hogy szinte a jelenet részének érezte magát a néző.

Később a képet európai „turnéra” vitték, és több mint kétmillióan nézték meg a festményt kontinensszerte. Ezt azzal fokozták, hogy kritikai kötetet és elemzést adtak ki a képhez. Ezt a formulát a trilógia második darabjánál, a Golgotánál még tovább fejlesztették.

ráadásul ehhez Sedelmeyernek már nem volt köze. Ugyanis a művész és a kereskedő szakmai kapcsolata megromlott, némileg a pénz miatt. Hiába volt művészfejedelem Munkácsy, aki hercegeket megszégyenítő vagyonnal bírt, ráadásul 1878-ban Ferenc Józseftől még nemesi rangot is kapott, Sedelmeyer jóval többet profitált a művész munkáin – ahogy a tárlatvezetésen megtudtuk, nagyjából ötször annyit –, így 1888-ban felbontotta vele az együttműködési szerződést, emberi kapcsolatuk ennek ellenére nem ment tönkre.

Munkácsy szakmai életútja nem tört meg, a Krisztus-trilógiát már egymaga fejezte be az 1896-ban elkészült Ecce homo című művel, továbbá egyik legismertebb alkotása, a Honfoglalás is – amely több száz pesti bérház lakásának méretét is felülmúlja 62 négyzetméteres alapterületével – az 1890-es években született.

Szintén a Sedelmeyer-korszak után készült el A reneszánsz apoteózisa, amely a Bécsi Szépművészeti Múzeum historizáló lépcsőházában látható. Az alkotás Munkácsy legnagyobb műve a maga száz négyzetméterével. Bár a festő sokszor ért el mélypontot karrierje során, amikor megrendült művészetébe és önmagába vetett hite, itt saját magát is felfestette a kompozícióra a legnagyobb művészek társaságában.

A királyok búcsúja

Az utolsó termek egyikében bepillantást nyerhetünk Munkácsy tájképfestészetébe olyan művekkel, mint a Poros út két változata. Ezt követi a szalonfestészetének szentelt tér, ahol kiemelendő a Pamlagon ülő lány, amit majd száz évig nem állítottak ki sehol, A baba látogatói, ami itthon sokáig aukciós rekord volt, és a Reggel a nyaralóban, amit New York állam kormányzója adott kölcsön a kiállításra, mivel eddig az ő rezidenciáját díszítette, és legutoljára 2005-ben láthatták itthon az érdeklődők.

Az utolsó szekció előtt néhány festmény erejéig megtekinthetjük még Munkácsy csendéleteit, egyetlen híres aktfestményét, a Virágok áldozata című képet és a Liszt Ferencről készült portréját, amely a zeneszerzőről készült utolsó kép. Liszt és Munkácsy jó viszonyt ápoltak, a zongoraművész halála előtti utolsó fellépését is a Munkácsy család szalonjában adta.

megemlékezés, miként maradt meg csodálói és tanítványai emlékezetében, hogyan látta őt Rippl-Rónai József és Csontváry Kosztka Tivadar. Bár a festő közembernek született, a kemény munka és az eszes imázsépítés legendává tette. Nemesi körökbe került, majd idővel maga is a leggazdagabbak között élhetett számos házzal, kastéllyal, birtokkal, nemesi címmel.

Hatalmas kultusz lengte körbe. Amikor a Krisztus Pilátus előtt Magyarországra érkezett, nem csupán díszvacsorát és jelmezbált szerveztek a számára, de többezres tömeg is összegyűlt, amely fáklyás felvonulással tisztelgett a művész előtt. 

Halála szintén megmozgatta az országot. Királyi méltóságokhoz méltón temették el 1900. május 8-án. Tízezrek kísérték utolsó útjára, az iskolákban nem volt ezalatt tanítás, a képviselőház sem ülésezett, királyi pompa vette körül élete végén.

Művészete azonban itt maradt velünk, tovább él tanítványaiban, azokban az alkotókban, akikre hatást gyakorolt, a hatásban, amelyet ők adtak tovább, és mindenkiben, aki valaha is találkozott elképesztő festményeivel.

A Munkácsy – Egy világsiker története című kiállítás 2024. november 27-től 2025. március 30-ig látogatható.

(Borítókép: Munkácsy Mihály-kiállítás a Szépművészeti Múzeumban. Fotó: Németh Kata / Index)