Az időutazó tanulságos figyelmeztetést küldött a digitális világról

A vendég az alkotótérbe lépve le se tudja venni a szemét új, grandiózus festményéről, ami az Alkonyatkor a Duna-parton címet kapta. Alkonyi, misztikus környezetben, csipetnyi disztópiával ábrázolja a Rákóczi hidat, aminek pillérei titánokká változtak. Engem sokkal inkább robotoló, aranyaurájú polgárokra emlékeztetnek, akik az önkizsákmányolás útvesztőjében, gerincsérvvel állnak, vigyázó tekintetükkel óvják a reggeli csúcsforgalmat.

Az elmúlt másfél év terméséből válogattam. Az élményeim, a városi helyszínek kötik össze a kiállítás képeit. Egyfajta önéletrajznak, naplónak is lehet tekinteni a munkáimat. Az élményeimet oly módon festem meg, hogy abban mások is a saját élményeikre ismerhessenek. Az a célom, hogy a nézőkben egyfajta felismerést vagy ráismerést keltsek munkáimmal

– mondja a meghökkentően termékeny festőművész. 

Megváltozott tudatállapot 

Jakatics-Szabó Veronika újabb alkotásainak egyik visszatérő motívuma az okostelefon, adja magát, hogy a mesterséges intelligenciához, a digitális világhoz fűződő viszonyáról kérdezzem.

„Pont a lényeg hiányzik azokból a dolgokból, amiket a mesterséges intelligencia hoz létre. Van bennük egyfajta robotizáltság, automatizmus, éppen emiatt nem írhatják felül az ember által létrehozott művészetet, ami a személyességen alapul. Biztos, hogy befolyásolja vagy hat rá, de az ember nem helyettesíthető. Attól vagyunk emberek, hogy van kultúránk és művészetünk” – fogalmaz az alkotó, aki nehezen tudja elképzelni, hogy saját művészetében alkalmazza a mesterséges intelligenciát.

A digitális világ mint jelenség, motívum foglalkoztatja, személyes életében csupán szükséges rossznak tartja. Megfigyelte, hogy napjainkban az emberek egy része már természetjárás közben is telefonját lesi, mert, mondjuk, éppen üzenetet kapott. Szerinte a digitális világban a természet sokszor már csak háttérként szolgál. 

Megvolt az előnye annak, hogy az ember nem volt 0–24 órában elérhető. Persze ennek a helyzetnek megvannak az előnyei és a hátrányai is, de az biztos, hogy megváltozott tudatállapotot eredményez, amikor az ember minden egyes pillanatban elérhetővé válik. Nyomasztónak, természetellenesnek találom

– mondja a festőművész, aki a kiállításra egy munkásságát bemutató kötettel is készül. A könyvben 2004 és 2024 között készült munkáiból álló válogatást találunk. Összefoglalva eddigi életművét.

Háttérbe kell szorítaniuk azt a fárasztó képáradatot, ami a digitális világból ömlik ránk. A festőművész a Kisképző egyik óraadó tanára, diákjainál is tetten éri a digitális világ hatásait. 

„Nagyon ritka, hogy valaki fejből megpróbáljon megrajzolni valamit. Amikor kreatív feladatot adok, akkor a diákok első kérdése, hogy használhatnak-e hozzá telefont. Feladattól függően időnként engedélyezem, de egy klasszikus tanulmányrajz esetében például szóba sem jöhet. A mobil ellustítja a szellemet. A belső látásunk, a térlátás és a saját érzékelésünk tapasztalatai teljesen mások, mint amit egy kijelzőről lemásolhatunk” – fogalmaz az alkotó.

Az időutazó

Jakatics-Szabó Veronika új kiállításának megnyitója 2024. december 10-én, 18 órakor lesz Budapesten, az ART9 Galériában. De miért éppen Az időutazó címet választotta új kiállításának? A tárlat címét a festőművész művésztelepes élménye adta. 

Az időutazó természetesen én vagyok. Többen is azzal viccelődtek egy egyiptomi nemzetközi művésztelepen, hogy olyan vagyok, mint egy időutazó, aki nem a jelenkorból érkezett. Sok szempontból találónak éreztem, mert nem annyira találom a helyem a mai korban, szívesebben éltem volna bármelyik régebbi korszakban. De hát, ugye, mit lehet tenni? Az ember abban a korban él, amelyikben élni adatott. Viszont szívesen foglalkozom a múlttal, számos festményem motívumában is tetten érhető, illetve fontos számomra a festészet klasszikus tradíciója, a művészettörténeti reflexiók, párhuzamok. Bizonyos értelemben tényleg időutazó vagyok

– mondja a művész, akinek a kedvenc festészeti korszaka a XX. század fordulójára esik. Jakatics-Szabó Veronika 16 évesen döntött úgy, hogy festő lesz, a Magyar Képzőművészeti Egyetemen 2007-ben szerzett festő szakon diplomát. Mesterei Molnár Sándor, Nagy Gábor és Kósa János voltak. 2007–2010 között az Amadeus alkotóházban alkotott. 2016-ban DLA, tehát doktori fokozatot szerzett, Sass Valéria volt a témavezetője. Munkásságát számos elismeréssel és ösztöndíjjal jutalmazták. Az időutazó című kiállítása 2024. december 20-ig tekinthető meg. 

(Borítókép: Papajcsik Péter / Index)