Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMEladták rabszolgának, emberevők támadták meg, majdnem megsütötték
Jóképű legény lehetett Jelky András, ha kétszer is egy nő mentette meg az életét, az emberevők fogságából maga a törzsfőnök – vagy valamely más helyi előkelőség – lánya szabadította ki. Ez a lány ráadásul meg is szökött vele, miközben Jelkynek már volt egy felesége, akit Batáviában vett el.
A magyar kalandor életébe belefért még egy házasság is, akkor a házvezetőnőjét vette el – ebből is látszik, milyen magas életszínvonalon élt már a halála előtt. Így, ha hihetünk a forrásoknak, három gyermek is maradt utána.
A magyar Robinson
Emellett az is biztos, hogy könnyen tanult nyelveket, mert magas tisztségekben is jól boldogult a világ számos pontján. Bár a saját maga által konstruált életútjában Münchhausen báró vagy Háry János nagyotmondása keveredik Robinson Crusoe történeteivel,
azt nem lehet elvitatni, hogy tehetséges, bátor és nyílt szívű ember volt a „Hongaars” legény.
A magyar felfedező számos kaland és viszontagság után Batáviában ért révbe, ahol Holland Kelet-India főkormányzója elhalmozta kegyeivel. Tiszti rangban egy árvaház igazgatója lett, emellett komoly vagyonra tett szert, és 1767-ben egy 1400 házból álló ültetvényt vásárolt. 1770-ben a polgári őrség kapitányává nevezték ki, a holland követség titkos tanácsosa lett, többször járt követségben Japánban és Jáván.
Búskomorság és honvágy
Ez egészen addig tartott, amíg a felesége meg nem halt, Jelky pedig búskomorságba nem esett és el nem fogta a honvágy. Lemondott az állásáról, és 1776. október 25-én Európába utazott. Jó néhány hónap után ért Amszterdamba, innen Bécsbe ment, ahol bátyját még életben találta. A császárvárosban nagy feltűnést keltett, 1777. november 28-án bemutatták Mária Teréziának is. 1778-ban hazajött, és ismét megnősült. 45 évesen tüdővészben halt meg. Szülőhelyén 1936-ban szobrot állítottak az emlékére, ami a város egyik jelképévé is vált.
Jelky András karaktere az életútját bemutató szépirodalmi feldolgozások által vált népszerűvé.
A hiteles történeti források annyit igazoltak, hogy a Holland Kelet-indiai Társaság katonájaként Batáviába (az akkori Holland Kelet-India fővárosába, a mai Jakartába) jutott, de a róla szóló történetek egy része a kutatások alapján nem alátámasztható. Kvízünkben Jelky Andrásnak a legendában megőrzött alakját idézzük fel.
(Borítókép: Jelky András szobra Baján. Fotó: UVATERV / FORTEPAN)