Bukowski nem idealizál, önpusztítva szembesít a társadalom álszentségével

Az idén harminc éve meghalt amerikai író, költő regényei és novelláskötetei itthon is nagy népszerűségnek örvendenek vagy húsz éve, amióta kisebb-nagyobb megszakításokkal egymás után kerülnek a magyar könyvesboltok polcaira. Az Indexen írtunk már A város legszebb nője és az Egy vén kujon további feljegyzései című novelláskötetekről.

A hétköznapi őrület meséi (eredeti címe: Tales of Ordinary Madness) az előbbi folytatása abban az értelemben, hogy eredetileg mindkettő novellái az Erections, Ejaculations, Exhibitions and General Tales of Ordinary Madness címen jelentek meg 1972-ben. Ezt a kötetet aztán kettébontották, és 1983-ban külön-külön adták ki őket. Most már mindkettő elérhető, beszerezhető magyarul is.

Brutálisan őszinte

Bukowski, a 20. század egyik legprovokatívabb és legszórakoztatóbb amerikai írója, A hétköznapi őrület meséiben a mindennapi élet szürke, olykor humoros, máskor drámai valóságát mutatja be. A 34 novellát tartalmazó kötet olyan témákat érint, mint az alkoholizmus, a szegénység, a kiszolgáltatottság, az emberi kapcsolatok törékenysége, a magány és az önpusztító hajlamok, mindez Bukowski jellegzetes, brutálisan őszinte, kompromisszumokat nem ismerő stílusában, amelynek eszköztárát képezi a kemény, nyers, tömör nyelvezet. 

A társadalom peremén élő, elhanyagolt egyének küzdelmei egyszerre mulatságosak és szomorúak. Bukowski nem idealizálja őket, de őszintén és empátiával ábrázolja figuráit. Elutasítja a konformitást, szereplői sokszor lázadóként mutatnak be a rendszernek, szabadok, még ha önpusztító módon is.

Az amerikai író nem titkoltan saját életéből merített ihletet, előszeretettel tette meg főszereplőnek saját alteregóját, Henry Chinaskit (máskor viszont Bukowski maga Bukowski), a kifogásokat kereső, szexuális vágyaival és alkoholizmusával küzdő férfit.

Novelláiban gyakran fogalmaz meg éles társadalomkritikát, így van ez A hétköznapi őrület meséiben is: az egyes szereplőkön, illetve történeteiken keresztül 

Bukowski történetei hiába íródtak évtizedekkel ezelőtt, ma is aktuálisak, és bőven van üzenetük a mának is. Ahogy a Csendes beszélgetés című novellában olvasható: „azt hiszi, hogy holnap reggel ki fog törni a forradalom. talán igen, talán nem. senki sem tudja. mondtam neki, hogy a forradalmakkal az a baj, hogy BELÜLRŐL kifelé kell elkezdődniük, nem kívülről BEFELÉ. ha kitörnek a zavargások, az emberek rögtön rohannak és felkapnak egy színes tévét. ugyanaz a méreg kell nekik, amitől az ellenségeiknek elment az esze” – írja, majd így folytatja: 

[…] de azt tudom, hogy sok forradalmár igazi pöcs, és UNALMAS, nagyon unalmas alak. nem azt mondom, hogy nem kell segíteni a szegény embereken, hogy nem kellene oktatni a tanulatlanokat, vagy hogy a betegek ne kapjanak kórházi ellátást és a többi. hanem azt, hogy szentként tüntetünk fel sok forradalmárt, pedig néhányuk nagyon beteg ember, akiket pattanások zavarnak, elhagyta őket a feleségük, ők meg kis békejelvényeket hordanak zsinóron a nyakukban. sokukat csak a pillanatnyi haszon érdekli, és ugyanolyan jól ellennének a Fordnál, ha alkalmaznák őket. csak azt nem akarom, hogy az egyik rossz vezetést egy másik váltsa fel. márpedig ez történik minden választásnál.

A Sör és költők és duma című novellájában Bukowski szatirikus formában foglalkozik az irodalommal és a költők meg az írók szerepével, akiket a társadalom idealizál. Az író azonban arra mutat rá, hogy a művészet és az élet nem mindig szép és fennkölt – ami ráadásul unalmas is –, hanem bizony a költők is küzdenek a mindennapok problémáival, szenvednek a kudarcoktól, ők is kijárnak a WC-re üríteni, és nagyon gyakran az alkohol, illetve a drogok jelentik számukra a menekülési útvonalat a valóságtól.

Görbe tükröt mutat

A nagy Zen esküvő című novellában a körítés a szokásos, alkohol minden mennyiségben, túlfűtött szexuális vágy, vulgáris szóhasználat, de Bukowskinak ez a műve is a mélyebb társadalmi és érzelmi rétegeket feltáró prózát képviseli.

A történet középpontjában egy zen rituáléval keveredett groteszk esküvői ceremónia áll, nem nélkülözve az abszurd és szürreális fordulatokat. Bukowski ebben a novellában a szórakoztató párbeszédeken és gondolatokon keresztül a társadalmi elvárásoknak mutat görbe tükröt, megjelenik benne a szeretet és a csalódás közötti feszültség, továbbá az egyéni szabadság kérdése is. 

Bukowski a kispolgári élet unalmát, a társadalmi elvárások béklyóit élesen bírálja, köntörfalazás nélkül, nyers valóságában ábrázolja a világot. Lerántja a leplet a normák „illúziója” mögött rejlő hétköznapi ürességről és frusztrációkról, de képes megmutatni a mindennapi őrület szépségeit is.

Három novella kivételével A hétköznapi őrület meséit – ahogy a korábbi Bukowski-köteteket is – Pritz Péter fordította, A nagy költők egy rakás gőzölgő szarban halnak meg, a Sör és költők és duma, illetve Az őrület éjszakai utcái azonban Bajtai Zoltánnak köszönhetők magyarul. Az újabb remek borítót, mint az előző két novelláskötetnél is, Győrösi Imre tervezte, szintén Abe Frajndlich fotóművésznek a The Shooting című Charles Bukowski-fotóalbumban megjelent egyik portréja alapján.

Charles Bukowski: A hétköznapi őrület meséi
Troubadour Books Kft. 2024
290 oldal