Ezren haltak meg, pedig a lelkész csak jobb életre vágyott

Tőkés László nem akart sokat, csupán azt, hogy a templomába járó hívek élete jobb legyen. Ennek érdekében nem folyamodott fegyveres harchoz vagy politikai puccshoz, mindössze annyit tett, amit egy lelkész tehet, amikor hitét, gondolatait, érzéseit nem csupán Isten, hanem a közösség felé is ki akarja nyilatkoztatni.

Beszélt. Szónokolt. Kimondott olyan dolgokat, amiket 1989 decemberében Temesváron még nem volt szabad.

A lelkipásztor felhívta az emberek figyelmét a közösség nehéz társadalmi és gazdasági helyzetére, aminek híre eljutott a megyei pártapparátusig. Az a döntés született, hogy Tőkés Lászlónak mennie kell, amit a hívek nem engedtek. A lelkészt Szilágy megyébe, Menyő falvába akarták áthelyezni, azonban a közösség nem hagyta, hogy elvegyenek tőlük egy olyan embert, aki végre valóban értük szólal fel. Ez a felszólalás pedig hamarosan egy forradalom első mozzanata, egy országot megváltoztatni vágyó akarat első kinyilatkoztatása lett.

Kutassák fel a bűnösöket!

Látva, hogy több tucat ember védi a lelkészt az eltávolítástól, a helyi pártfőtitkár és a polgármester is kénytelen volt lépéseket tenni. Mégis, hiába minden ígéret és szép szó, hogy a pásztort békén hagyják, a tömeg nem akart oszolni, Tőkés Lászlót nem hagyták magára. Eleinte békés tiltakozás volt, amelyhez egyre több és több tüntető csatlakozott. Néhány nap alatt a parókiát védő emberi kordonból hömpölygő, többezres tömeg lett, ami már nem csupán azzal a céllal vonult utcára, hogy Tőkés László mellett kiálljon, hanem hogy a kommunista rezsim elnyomásának is véget vessen, az emberek érdekeit érvényesítse a kormány előtt. 

Nem sok időbe telt, hogy százezret meghaladó embersereg lepje el Temesvárt, ahol kirobbant a romániai kommunista diktatúra elleni forradalom. Bár a keleti blokk egyes országaiban sikerült nyílt harcok nélkül felszabadulni a diktatúrából, Romániában véres összecsapások voltak. 1989. december 17-én lőttek először a tüntetőkre, innentől pedig nem lehetett megálljt parancsolni az eseményeknek. Az elnyomók tankokkal és felfegyverzett katonákkal vonultak utcára, a tüntetők pedig jobb híján egyszerű eszközökkel harcoltak, így eleinte a leghatásosabb fegyverük a Molotov-koktél volt.

A kiküldött egységek végül nem tudták megfékezni a temesvári forradalmat, ami pár nap alatt egész Romániára kiterjed. December huszadikán este az ellenállók felolvasták saját 12 pontjukat, amiben azt követelték, hogy:

1. Ceausescu mondjon le,
2. a kormány is mondjon le,
3. rendezzenek szabad választásokat,
4. állítsanak fel vizsgálóbizottságot a temesvári események tisztázásra,
5. kutassák fel a bűnösöket,
6. a politikai foglyokat azonnali hatállyal helyezzék szabadlábra,
7. mondják el, ki adta ki a tűzparancsot Temesváron,
8. a halottakat adják vissza a családoknak tisztes, keresztény temetésre,
9. Ceausescu jelenjen meg a tévében, és tájékoztassa a polgárokat a valós temesvári eseményekről,
10. sajtószabadságot,
11. a rádiózás és a televíziózás szabadságát a népnek,
12. és kezdődjenek oktatási reformok.

Válaszul a diktátor bevezette a rendkívüli állapotot, később pedig Bukarestben beszédet tartott, azonban utóbbi fordítva sült el. Ahelyett, hogy a kormány narratívája erősödött volna az emberekben, tüntetés alakult ki, amiről Ceaușescu el kellett meneküljön feleségével. A diktátort végül elkapták, gyorsított eljárásban perbe fogták és elítélték, december 25-én pedig ki is végezték.

Temesvárt nem tudták megtörni

Tőkés László beszédét követően – onnantól számítva, hogy a lelkészt el akarták távolítani, amit a temesváriak nem hagytak – nem egész két hét telt el a diktátor kivégzéséig. Egy ember szónoklata és érzései milliókra terjedtek át rövid időn belül, s noha a lelkipásztor feltehetően nem akarta senki halálát, több mint ezer ember vesztette életét, és majd háromezren sérültek meg az 1989. december 16. és 27. közötti összecsapásokban. Mindez mégis szükséges volt ahhoz, hogy Románia felszabaduljon a diktátor zsarnoksága alól.

Korabeli fotók és kronologikus, napra és órára pontosan lebontott leírások mondják el az érdeklődőknek, miként rombolták le a román kommunista diktatúrát egy bátor lelkész őszinte szavai és a helyi közösség akaratereje. 

A megnyitó eseményen Zsigmond Gábor, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója beszédében elmondta, hogy 35 évvel az események után a múzeumnak kötelessége megemlékezni a temesvári forradalomról, a felkelők tetteiről, Tőkés László bátorságáról. Szintén beszédet mondott Nagy János, a Miniszterelnöki Irodát vezető államtitkár, aki úgy fogalmazott:

Temesvárt nem tudta megtörni a kommunista diktatúra.

Beszédében szót ejtett még Románia schengeni övezethez való csatlakozásáról, továbbá arról, hogy az összes olyan eszme, amit a más nemzetek elleni gyűlölet hajt, veszélybe sodor mindent.

A kiállítás két kurátora Gino Rado, a temesvári 1989-es Forradalom Emlékhely igazgatója és Dragan Traian történész, az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum főmuzeológusa. Rado elmondta, hogy a jövőben szeretnének több együttműködéseket a Magyar Nemzeti Múzeummal, amivel már a múltban is jó kapcsolatot ápoltak. Ennek a jó kapcsolatnak a gyümölcse a 35 évvel ezelőtti forradalom előtt tisztelgő kiállítás is. 

Megjött 1989, és a temesvári lakosság úgy ment ki az utcára, hogy tudta, a magyar nép mellette van [...] Románia az utolsók közt volt, ahol lezajlott a szocialista rendszerváltás, de ez tragikus módon történt: vérrel

– fogalmazott Gino Rado. Hozzátette:

Hat napig Temesvár egyedül volt a diktatúrával szemben, ezért történt az, hogy december 20-án 150 ezer ember előtt a nagy téren a temesváriak a kommunizmus alól felszabadult városnak nyilvánították Temesvárt.

A tárlatot 2024. december 11-én Nagy János államtitkár nyitotta meg a múzeum Széchényi-termében. A kiállítás 21 tablót, 90 korabeli képreprodukciót és 12 korabeli dokumentum nagyítását tartalmazza, ezzel a temesvári forradalomnak állít emléket. A tárlat a Nemzeti Múzeum kertjében, Budapesten tekinthető meg. 

(Borítókép: Temesvár 1989 címmel nyílt tablókiállítás az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum kertjében. Fotó: Magyar Nemzeti Múzeum)