Al Pacino partnere volt, Vorosilov levelét vitte Montgomerynek a magyar szobrász

A Koller Galéria, amelynek legfelső szintjét foglalja el az Amerigo Tot-emlékszoba, már önmagában megér egy misét. Vagy kettőt. Az alapító Koller György, a létező szocializmus, sőt, még korábbra visszaaraszolva az időben, a Rákosi-korszak remek kapcsolati hálóval rendelkező műgyűjtője 1953-ban létrehozta az RMAK-ot. A Rézkarcoló Művészek Alkotóközössége aztán 1980-ban engedélyt kapott – többek között Koller Aczél Györggyel ápolt barátságának köszönhetően – a szocialista Magyarország első magángalériájának megnyitására a várbeli Táncsics Mihály utca 5. szám alatt, a Rómában élő világhírű képzőművész, Amerigo Tot műteremházában. 

A galéria – ahol hamarosan találkozom Cziráki Judittal, Amerigo Tot, azaz Tóth Imre unokahúgával, az Amerigo Tot alapítvány elnökével, a művész egyik örökösével – valódi kincsesbánya. Baránka Eszter galériaigazgató fogad, méghozzá azzal a számára örömteli hírrel, hogy életműrekordáron, 2,8 millió forintért kelt el a művész Utolsó vacsora után című alkotása. A bemutatótérben emitt egy Szász Endre-festmény, amott egy Kass János-kép, szemben kakukktojásként a kortárs művek között egy idősb Markó Károly-vászon. De van itt Victor Vasarely-grafika, Gross Arnold-litográfia, szóval nem győzzük kapkodni a fejünket. Odakint, a megkapó szépségű, a Parlamentre néző kertben pedig felütésképpen egy pompás Majoros Áron-szobor!

Elmerülve Amerigo Tot világában

De mi nem ezekért jöttünk, hanem azért, hogy elmerüljünk Amerigo Tot varázslatos világában Cziráki Judit kalauzolásával. Merthogy a dramaturg foglalkozású hölgy már meg is érkezett, felballagunk nyomában a tetőtérbe, a nagybátyja alkotásait és ereklyéit őrző emlékszobába. 

A művész ezt a házat saját magának építtette azzal a szándékkal, hogy egyrészt itt alkosson, másrészt mesterkurzust tartson a hallgatóinak úgy, hogy egy-egy fiatal művészt beköltöztet az épületbe, és ott foglalkozik vele – meséli vendéglátónk.– Sajnos azonban az élet, pontosabban a halál másképp döntött; nem sokkal a ház felépülése után a mester elhunyt. 

Szobrászat, grafika, kerámiakészítés szerepelt volna a kurzusok anyagában, Tot mindenféle technikát kipróbált. 

„Bármelyiket választotta, ezer közül is fel lehet ismerni a Tot-műveket, annyira jellegzetes a stílusa – állítja Cziráki Judit. – Bronzból, kőből, fából, márványból készítette szobrait.”

Az unokahúg keserűen említi, hogy hazánkban nem sok Tot-műalkotás lelhető fel, szemben Itáliával, ahol hemzsegnek a mester alkotásai. Kezdve a római Termini pályaudvar homlokzati reliefjétől a római olimpiai stadion, a Stadio Olimpico beltéri kialakításáig.

A pécsi Modern Művészeti Képtáron és ezen a Koller Galéria-beli gyűjteményen kívül a gödöllői Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemen találkozhatunk Tot-művel, utóbbi helyen A mag apoteózisa című monumentális, világszerte ismert domborművel 

– mondja Judit. Ugyan a hagyatékból készült a mester szülőfalujában, Fehérvárcsurgón egy emlékház, de sajnos a falu nem képes működtetni ezt a kis múzeumot, ezért a helyi óvoda felső szintjét kapta meg az alapítvány erre a célra. A mester egyébként Cziráki Judit édesanyjának volt az unokatestvére, és Judit nagyapja örökölte a Rómában őrzött műalkotásokat, ezeket próbálják az Amerigo Tot Alapítványban gondozni, bemutatni. „Rengeteg a munka, archiváljuk a leveleket, a fotókat, honlapot működtetünk, szóval van dolgunk elég – sorolja Judit. – Időszaki kiállításokat szervezünk.”

Parancsnoka Sandro Pertini

Gyerekként, fiatal lányként egy légtérben tartózkodni a művésszel lenyűgöző volt. Ahogy Judit felidézi a római élménybeszámolókat, az embernek elkerekedik a szeme. Hiszen a barátok között ugyanúgy ott volt Pablo Picasso és Salvador Dalí, mint Ernest Hemingway. 

Tot a harmincas években – miután dolgozott a Piatnik kártyagyárban is! – megfordult Dessauban, Walter Gropius korszakos Bauhaus műhelyében, Moholy-Nagy László, Paul Klee vagy éppen Vaszilij Kandinszkij társaságában. 

Tot a második világháborúban partizánként harcolt, Sandro Pertini, a későbbi olasz köztársasági elnök volt a parancsnoka, akire az 1982-es spanyolországi futball-világbajnokság döntőjéből emlékszünk, ahogy önfeledten ugrabugrálva ünnepli honfitársai győzelmét. De futárszolgálatot is teljesített a művész, aki az Imre-napokat rendszerint együtt ünnepelte Sinkovits Imrével, a színészkirállyal.

Egy alkalommal Sinkovits érdeklődött, milyen volt futárként ejtőernyővel kiugrani a repülőből a Hortobágy felett. „Semmi különös, csak egy levelet vittem…” – mondta szerényen Tot. Sinkovits azonban nem hagyta annyiban, firtatni kezdte, ki írt kinek. „Ugyan, szóra sem érdemes – legyintett a művész. – Csak Vorosilov levelét vittem Montgomerynek…”

Al Pacinóval A Keresztapa II.-ben

Most már sorjáznak a hihetetlennél hihetetlenebb sztorik, ismeretségek, szerelmek. Tot legszűkebb baráti köréhez tartozott Federico Fellini, a nagy olasz rendező, élettársa pedig Fischer Éva, a szikrázóan gyönyörű, délvidéki, Daruvárról származó festőművész volt. A via Marguttán lévő műteremlakás a római művészvilág kedvelt találkozóhelye volt, ahol megfordult Francis Ford Coppola, A Keresztapa rendezője is. Olyannyira, hogy fel is kérte Totot egy szerepre A Keresztapa II.-ben, Michael Corleone, vagyis Al Pacino testőrét alakította. Meg sem kellett szólalnia, bár remek orgánuma volt, elég volt a szerephez a baltával faragott arcéle, amelyre csak úgy ragadtak a csinos nők. 

Amerigo Tot igazi szupersztár, mai szóhasználattal celeb volt, amikor még nem is ismerték ezt a fogalmat. (Hála istennek…) Remekül megélt a művészetéből, hiszen olyan megrendelői voltak, mint az olasz állam vagy éppen VI. Pál pápa. Először 1969-ben látogatott haza Magyarországra Rómából, az emlékszobában látható magyar útlevele is. 

 Amerigo Tot a Farkasréti temetőben nyugszik, síremléke Melocco Miklós alkotása. 

(Borítókép: Al Pacino és Amerigo Tot. Fotó: Gáll András / Index)