Meghalt Szombathy Bálint

Szombathy Bálint költő, autodidakta képzőművész, művészeti író 1950-ben született a szerbiai Pacséron. Művészneve Art Lover volt. Az 1970-es évek elejétől Vajdaságban megjelenő folyóiratok művészeti szerkesztőjeként működött. A szabadkai Bosch+Bosch művészeti csoport egyik alapítója. 1971–1972 között, valamint 1985–1991 között a mára legendássá vált újvidéki Új Symposion szerkesztője volt, majd 1973-ban többedmagával megalapította az Experimental Art Publisher alternatív kiadót, 1974-ben egyike volt a Wow című nemzetközi alternatív művészeti kiadvány létrehozóinak.

1974–1985 között a Magyar Szó műszaki, illetve grafikai szerkesztője, 1989–1993 között a Családi Kör grafikai szerkesztője volt, később, 1993–2000 között a Prometej Könyvkiadó formatervezőjeként dolgozott. 2007 óta a Magyar Műhely szerkesztőjeként tevékenykedett. 1970-től szerepelt kiállításokon, Budapesten, Szabadkán és Tatán nyílt egyéni kiállítása, művei szerepeltek gyűjteményes tárlatokon is Szabadkán, Zentán, Belgrádban, Balatonbogláron, Zágrábban, Amszterdamban, Bécsben, Rómában, Párizsban, Berlinben, New Yorkban és Stockholmban. Az 1980-as évektől performance-okat is rendezett. 2000 óta Magyarországon élt – írja nekrológjában a Litera. 

„Szombathy Bálint az 1960-as évek végén jelentkező új jugoszláv művészeti generáció központi, nemzetközi jelentőségű alakja, aki számos műfajban és médiumban fejtette ki tevékenységét az elmúlt évtizedek során a performance-októl a pecsételt konceptuális műveken át egészen a mail artig. Szombathy a pályája eleje óta arra törekedett, hogy műveivel hidat hozzon létre a történeti avantgárd és a neoavantgárd között, művészetének így fontos eszközévé vált a folyamatos és radikális reflexió a politika, identitás és történelem aktuális kérdéseire, kihívásaira. Szombathy Bálint életművének központi darabjai zászlóművei, amik kvintesszenciái a túlazonosuláson és dekonstrukción alapuló művészi stratégiájának.

A történelem és a költészet viszonya hozza létre Szombathy művészetének konceptuális játékterét, amit saját pozíciójából és élettörténete szempontjából is vizsgál, emiatt válik művészete egyik fő motívumává az egykori jugoszláv zászló, ami sokrétegű szimbólumként funkcionál a műveiben” – írta róla az acb Galéria.

Munkásságát 1989-ben Kassák-díjjal, 1992-ben Forum-díjjal jutalmazták, 2008-ban megkapta a Munkácsy Mihály-díjat, majd 2018-ban a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét.