Így találkozott Orbán Viktor, Magyar Péter és Mészáros Lőrinc a Nyóckerben
További Kultúr cikkek
A Józsefváros mélyén, ahol a fények sötétek, van egy underground művészeti tér, a neve: Turbina. Ha végignézünk a Vajdahunyad utcán, kétsaroknyira onnan már villódznak a pazarul rehabilitált Corvin Negyed vakító nagyvárosi fényei, a Turbinával szemben, az utca túlsó oldalán azonban ilyenkor, télvíz idején csak egy romos nappali melegedő várja a hajléktalanokat. Az omladozó házak falát még ’56-os belövések kráterei csúfítják. Nyolcvanméternyi távolság, és minimum háromszoros különbség az ingatlanárakban…
Itt, a Turbinában tart nyitva még a hét végéig drMáriás kellőképpen polgárpukkasztó kiállítása Sex & Drugs & Karácsony címmel december ötödike óta. Ha van tárlat, amely a Józsefváros mélyére való, nem pedig a Szépművészeti Múzeum vagy a Műcsarnok, pláne a Nemzeti Galéria csillogó kulisszái közé, akkor az örök punk vásznai azok.
Öröm a Turbinában
Mondjuk, a Munkácsy Mihály-díjas képzőművészt nem is fenyegeti az a veszély, hogy egyhamar meghívják kiállítani valamelyik fent említett múzeumba. Az ő világa a Havanna Lakótelep, a Nyócker, legjobb esetben a szentendrei Vinczemill galériája, ahol jelenleg is megtekinthető drMáriás és feLugossy László – Mikulás-napon – megnyílt közös kiállítása, melynek címe (Éljen a világűr és táguljon!) kitekintést nyúlt bolygónk határain túlra.
A Turbinában azonban nagyon is a Föld, és azon belül szigorúan Magyarország van terítéken, végtére is kevés izgalmasabb téma létezik napjaink honi belpolitikájánál. A mester mondta is, hogy „azok, akik megszokták a díszes, divatos, sznob kiállítóhelyeket, talán furcsállják, hogy egy alternatív, fiatalokat megszólító kulturális központban rendez egy már valamennyire érett, ismert festő egy kiállítást, és erre kettős a magyarázat. Egyrészt nagyon fontos, hogy a művészet találkozzon a fiatalokkal, és találkozott is, mert naponta százan, kétszázan tekintették meg ezt a kiállítást, és akik eljöttek, azok célzottan jöttek el ide a Turbinába, nem véletlenül estek be az utcáról. Élvezik, szeretik és magukba szívják.
Másrészt számomra azért is érdekes egy ilyen alternatív közegben rendezni kiállítást – amely amúgy teljesen rendezett kiállítótér, csak éppen díszes huszárőrizet nélkül, nem egy fényűző budavári palotában, hanem szétlőtt '56-os épületek között, a szomszédos Corvin köz történelmi múltjával balzsamozott hangulatban –, mert itt a fiatalok a saját szabadon választott kultúrájukat képesek megélni és megvalósítani és terjeszteni.
Ilyen jellegű közegből jön drMáriás, ezért örül annyira, hogy kiállíthat a Nyóckerben, hiszen a nyolcvanas években ő itt fellépett zenekarával, a Tudósokkal a Mikszáth téri Tilos az Á-ban és a Golgota utcai legendás pincében, a Fekete Lyukban, és megannyi más alternatív helyen.
Polgárpukkasztó punk
Mellesleg a Tudósok múlt szombaton adott nagy sikerű koncertet a Turbinában, mintegy a kiállítás kiegészítőjeként. Abban a Turbinában, amely hordoz valamit a nyolcvanas, kilencvenes évek pesti undergroundjának patinájából, diszkrét bájából, szabad hangulatából. Itt, ahol szemközt egy hajléktalanoknak fenntartott nappali melegedő működik, a Józsefvárosnak abban a szegletében, amit még nem sikerült rehabilitálni.
Hála a jó Istennek, a rehabilitált részen biztosan nem állítanék ki, mert ott ingatlannepperek kis szerelmi barlangjaiban találkozgatnak mindenféle figurák, nincsenek a munkahelyükön, nem végzik a dolgukat. A Turbina és lepukkant környéke sokkal erkölcsösebb közeg, ahol Dosztojevszkij, Tolsztoj és Bukowski szelleme lebeg felettünk, tisztán és romlatlanul, akár a Szentlélek.
– evezett lírai vizekre a művész. Persze nem véletlenül állít ki drMáriás a Turbinában és hasonló helyeken, mert fel sem merül, hogy a Szépművészeti Múzeumba vagy a Műcsarnokba, esetleg a Ludwig Múzeumba meghívnák. Erről is van mondanivalója: „meglehet, azért nem hívnak meg, mert nem vagyok elég jó képzőművész, de az is lehet, hogy félnek minden mástól, ami nem a dögunalom, vagy inkább szalonképesebben fogalmaznék:
a problémamentesség, mint öncenzúra, jelen van a mai kulturális intézmények működési politikájában. Manapság alighanem ez a legfontosabb szempont, hogy valamiből ne legyen baj. Ami tulajdonképpen a szocializmus évtizedeit idézi meg igen erőteljesen.
Lehet, ezért sem férek bele az említett kiállítóterekbe. Nem tudom... De örülök, hogy olyan helyeken tudok kiállítást rendezni, mint a Turbina vagy éppen a szentendrei Vinczemill, ahol életem első közös kiállítását rendezhetem feLugossy Lacával. Ez nem azt jelenti, hogy most először állítunk ki együtt, hiszen annak idején sokat állítottunk ki még a Vajda Lajos Szabadiskolában, továbbá egyéb budapesti és vidéki tárlatokon, és koncerteztünk is együtt a Fiatal Művészek Klubjában, a Vajda Lajos Stúdióban és számos más helyen.”
Szörfözés a magyar valóságba
Idestova 33 éve, hogy drMáriás és néhány barátja Újvidéken bevágta magát egy icipici 750-es Zastavába, és az első Bizottság-lemez inspirációjára meg sem állt a szentendrei Kelta köz 4 szám alatti házig, ahol feLugossy Laca lakott, és lakik ma is.
„A Turbina-beli kiállítás egyfajta alkalmi összegzése az utóbbi egy-két évben készült alkotásaimnak” – tért át drMáriás a Vajdahunyad utcai tárlat anyagának ismertetésére. – „Itt a felütés Kádár János Mona Lisaként történő megjelenítése, amelyet elnézve a szépre szomjúhozva találkozunk a rémséges múlt egyszerre izgalmas és félelmetes hangulatával. Ezután viszont máris átszörfözünk a mai magyar valóságba, és Schadl Györgyöt és Völner Pált láthatjuk börtönbudi-tisztítás közben a South Park műtermében.”
A két következő teremben korunk meghatározó politikusai láthatók, Orbán Viktortól Magyar Péteren és Gyurcsány Ferencen át Mészáros Lőrincig.
A szemben lévő teremben korunk kultúráját meghatározó művészekkel találkozunk, szimbolizálva a szembenállást a politikusokkal, Johnny Rottentől Dosztojevszkijen át Charles Bukowskiig, akikből inkább táplálkozunk lelkileg, és akik útravalót adnak ahhoz, hogy kibírjuk ezt az életet. Ezért is érezhető némi feszültség a két terem lakói között, legalábbis drMáriás szerint.
Végül azoknak, akik néhány hónapja látták a művész CEU-beli kiállítását, feltűnhet az Utolsó vacsora parafrázisa is.
Ezzel a vászonnal szerettem volna sajátos karácsonyi és szilveszteri emelkedett hangulatot kölcsönözni a tárlatnak. Ezen a festményen az az izgalmas, hogy amikor a Covid alatt elkészült, akkor egy bizonyos panoptikum volt rajta látható, középen Jézus Krisztusként Orbán Viktorral, de a széleken voltak változások. Volt, hogy lecsúszott a képről Donald Trump, de ő most visszacsúszott, tehát teljesen jogosan van ott. Igyekeztem összegyűjteni azokat a személyiségeket, akik rányomták a bélyegüket izgalmas és ellentmondásos korunkra.
– jelezte a művész, és drMáriás nem mulasztotta el megemlíteni, nem minden irónia nélkül, hogy a koronavírus-járvány első fázisában hazánkban volt a legkevesebb áldozata a pandémiának, köszönhetően a kézmosásnak mint univerzális gyógymódnak, hasonlóan Semmelweis Ignác korához, és e világraszóló magyar találmányt jöttek el hozzánk tanulmányozni az apostolok Hszi Csin-pingtől Benjamin Netanjahun át Vlagyimir Putyinig.
A Turbinában drMáriás kiállítása 2025. január 6-ig látogatható, a szentendrei tárlat pedig 2025. február 15-ig.
(Borítókép: drMáriás 2023. október 26-án. Fotó: Papajcsik Péter / Index)