Magyar világszabadalom forradalmasíthatja a képzőművészetet

„A művészet az, amelyben az ember keze, elméje és szíve együtt alkot.” Ezzel a John Ruskin-idézettel találjuk szembe magunkat, ahogy belépünk a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum időszaki kiállítására, ahol Éber Tamás alkotásaiban gyönyörködhetünk. És mennyire igaza volt a viktoriánus kor polihisztorának!

Séta a polihisztor elvarázsolt kastélyában

Bár két évszázad van a két férfiú között, a nehezen beskatulyázható csabai polihisztor – mert Éber Tamás is az! – munkássága a kéz, az elme és a szív együttműködésének tárgyiasulása a javából. Mottója mindent elárul az alkotóról:

De kezdjük az elején. Éber Tamás kiállítására valószínűleg sohasem figyelünk fel, ha egy Herczeg Tamás nevű olvasónk – akiről utóbb kiderült, amellett, hogy tanító, országgyűlési képviselő is – nem ír levelet szerkesztőségünknek, amelyben fotókkal illusztrálva méltatja a december 5. óta látogatható tárlatot. Nos, a fotók felkeltették az érdeklődésünket, felvettük a kapcsolatot Éber úrral, és elautóztunk Békéscsabára. Nem bántuk meg.

A békési vármegyeszékhely neve összefonódott Munkácsy Mihályéval. Az egy dolog, hogy a nagy magyar festőről elnevezett múzeum lépcsőjén Boros Péter szobrászművész egész alakos, bronzból öntött Munkácsy-szobra áll, de ha valaki vonattal érkezik Békéscsabára, akkor már a pályaudvar várótermében ugyanennek a szobornak a gipszmásával találkozik. 

„Munkácsynak mostanában reneszánsza van” – mosolyog Éber Tamás, miközben belépünk a múzeum kapuján, és egyetértőleg bólogatunk, hiszen a Virág Judit Galéria őszi aukcióján a Randevú az ablaknál című Munkácsy-opusz tényleg rekordáron kelt el, 155 millió forintért.

Központban a lokálpatriotizmus

A csabai polihisztor tőről metszett lokálpatrióta, a város jeles szülötteiről készítette a Fény a fában című kiállítása darabjait. De mik is ezek az alkotások? Szobrok? Festmények? Fotók? Hologramok? Első pillantásra nem könnyű eldönteni, és még akkor sem leszünk sokkal okosabbak, amikor meghallgatjuk a művészt. 

„Ez a technika itt és most debütál, ezeken az alkotásokon. Persze, tudom, mindenkit érdekel, hogyan csinálja a bűvész, mi a trükk titka. Elárulom. Azon a jelenségen alapul, ami a felhőkön is megfigyelhető. Ahol vastagabb a felhőréteg, ott kevesebb fényt enged át, sötétebb terület alakul ki, ahol vékonyabb a felhő, ott világosabb lesz. Ezen elv lapján készítettek már a múltban olyan porcelánokat, amiken a fény felé fordítva kirajzolódott egy kép. Lithophane, fonetikusan litofán a neve – tudjuk meg, mi volt az előkép. – Fából eddig azért nem készült ilyen, mert a fa élő, mozgó, vetemedő anyag. Az én újításom lényege az, hogy sikerült mégis megoldanom ezt a dilemmát. Lignofánnak neveztem el, mert az alapanyag fa, latinul lignum, nem pedig kő. Négy-öt év telt el, míg kifejlesztettem a technikát, kikísérleteztem a beépíthetőségét, és fejlesztettem belőle egy praktikus, szerethető, egyedi, és miért szégyellném, piacosítható, eladható terméket. Hát így lettem én az első lignofánműves.”

Éber Tamás tehát kifejlesztett egy technikát, amely szabadalmaztatás alatt áll, és amely innovációs díjat nyert. A szabadalmaztatás folyamata törvényileg két évig tart. A műalkotásba mozgásérzékelőt, szenzort épített be, és akkor dereng fel a kép, ha valaki megközelíti a műtárgyat. Egy hétig kitart, működik a műalkotás, majd aztán egy újratölthető powerbank biztosítja az energiaforrást. 

Munkácsy kihagyhatatlan

Ahogy haladunk befelé a múzeumba, az első lignofán ki mást ábrázolna, mint Munkácsy Mihályt. A festő természetesen nem Békéscsabán született, hanem Munkácson – nevét is szülővárosától kölcsönözte, hiszen eredetileg Lieb Mihálynak hívták –, de gyerekként, testvérével együtt Békéscsabára került rokonokhoz, és inaséveit is itt töltötte. Emlékét a városban a múzeum, az emlékház és a Munkácsy-negyed őrzi. 

Meg most már Éber Tamás lignofánja.

A békéscsabai születésű Sík Ferenc Kossuth- és Jászai-díjas rendező hosszú éveken keresztül a Gyulai Várszínház művészeti vezetője volt, de emellett néptáncos is, sőt, a csabai Színitanházat is ő alapította. Sík tiszteletére Éber egy speciális, összecsukható rendezői széket készített, amely mintegy mestersége címere. Külön érdekessége, hogy a háttámlája kivehető, és rendezői csapóként is szolgál.

A következő műtárgy Rábai Miklós táncművésznek, néptánc-koreográfusnak, az 1951-ben megalakult Állami Népi Együttes csabai születésű első koreográfusának, majd igazgatójának állít emléket, egy pár fényesen csillogó rámás csizma formájában. Persze Rábai arcképe is felsejlik a talapzaton, amint a szenzor érzékeli közeledtünket. Kevesen tudják, de Rábai eredetileg kémiatanár volt, ahogy Éber nagypapája is. 

Gubis Mihály képzőművész és performer helyi legenda, még nyugodtan élhetne, hiszen 2006-ban 58 évesen hunyt el, persze a város határain túl is jól ismerték és tisztelték. Ő is bekerült Éber panoptikumába. 

Szerény véleményem szerint a kiállítás fénypontja Lenkefi Konrád bábművész emlékfája, amelyről az embernek az Avatar lélekfája villan be. Lenkefi az országos, sőt Európa-hírű Napsugár Bábegyüttes szíve, lelke, tervezője, művészeti vezetője és bábművésze volt, a Békéscsabai Nemzetközi Bábfesztivál megalapítója. Az idősebb olvasók az 1972-es Ki mit tud?-ról ismerhetik, ahol a Lenkefi vezette Napsugár a pécsi Bóbita együttessel vívott öldöklő küzdelmet az elsőségért. 

Lenkefi Konrád, ha úgy tetszik, a lelki társam volt, hiszen ugyanúgy mindent egymaga csinált, ahogy én is – mutat rá Éber. – Bábszínházat alapított, bábfigurákat tervezett és készített, és maga is bábművész volt. Ilyen vagyok én is, nem vagyok kiszolgáltatva a munkatársaknak, ha éjjel kettőkor jut eszembe valami, akkor felkelek, és nekiállok az elkészítési folyamatnak.

Barbócz Sándor ugyan Debrecenben született, de Gyulára nősült, és így békési híresség lett a legendás táncház-hegedűsből. Ugyan hol máshol jeleníthette meg Éber Tamás a muzsikust, a híres Békés-banda alapítóját, mint egy hegedű felületén?! Szoros személyes kötődés: Éber esküvőjén Barbócz szolgáltatta a talpalávalót. 

Emléket állított a tragikus sorsú dívának

Kara Tünde Békéscsaba tragikus sorsú dívája volt. Bár Budapesten született, de 1996-ban a békéscsabai Jókai Színház üdvöskéje lett, a város kedvence. Ám 2001-ben mirigyrákot diagnosztizáltak nála, csaknem húsz éven át küzdött a betegséggel, miközben Jászai Mari-díjat is kapott, végül 2019-ben 45 éves korában meghalt. 

Tündét mindenki Tücsiként ismerte és szerette a városban, szörnyű betegségéről Karkithemia címmel készített egy színdarabot. Aztán a következő darab főpróbáján rosszul lett, majd hosszú, több éves szenvedés után meghalt – említi szomorúan a művész. – Nekem Tücsivel nagyon közeli, személyes viszonyom volt, ő engem Bátyusnak szólított, én meg őt Huginak.

Tünde installációja egy színpadot formáz, amikor a függöny felgördül, láthatóvá válik a színésznő arcképe. 

Éber Tamás alapvetően bőrműves mester, de mindig is érdeklődött más anyagok – fa, fém – iránt, és folyton foglalkoztatta, miként lehetne hatékonyabbá tenni a kézművességet a modern technika felhasználásával. Vett a műhelyébe CNC-t, vagyis olyan szerszámgépet, amely programozható mikroszámítógépet tartalmaz, továbbá lézervágót és 3D-s nyomtatót. 

A CNC a legújabb játékszerem – mondja. – Ekkoriban próbálkoztam a litofán technikával, és arra gondoltam, milyen jó lenne ezt átültetni fába a porcelánból. Eleinte kudarcot vallottam, de addig-addig próbálkoztam, amíg rájöttem a megoldásra. Ezzel párhuzamosan töprengtem azon, milyen sok híres, tehetséges ember élt és él Békéscsabán, és lokálpatrióta lévén elhatároztam, hogy emléket állítok nekik. Hát ez lenne a kiállításom előtörténete. 

Éber ösztönösen ráérzett a világhír receptjére: egy művész a legkönnyebben akkor tudja áttörni az ismeretlenség betonfalát, ha valami olyasmivel rukkol elő, amit korábban még senki sem csinált. És a lignofántechnika ilyen módszer a javából. 

Tőről metszett autodidakta vagyok – magyarázta a művész, immár a múzeumtól két saroknyira lévő házának műtermében. – Tanítói diplomám van, illetve szíjgyártó-nyerges szakoktatói végzettségem, hiszen, mint már említettem, eredetileg bőrműves lennék. Lószerszámok, sallangok készítésével is foglalkoztam, a szakmában meglehetősen ismert vagyok, főleg a különleges, egyedi megoldásaim révén. Harminc éve tanítom is ezt a szép mesterséget mindenfelé, minden szinten, többek közt egy évtizedig oktattam a Magyar Képzőművészeti Egyetem tárgyresturátor szakán óraadóként.

Kiérdemelte az MTA Innovációs-díját

Éber aztán csonttal, fával is elkezdett foglalkozni, de filmezett, a weboldalkészítéshez is ért, szóval, az egész vertikumot átfogja, a tervezéstől a megvalósításon át a marketingig. A művészt az állandó kísérletezés szórakoztatja, élő példájaként a latin közmondásnak: „Varietas delectat.”

Nagyon bízom benne, hogy ennek a lignofántechnikának nincs előképe, rajtam kívül még senki sem foglalkozott ezzel – mondja az alkotó. – Mindezt a szabadalmi hivatal is végigböngészte az interneten, az innovációs pályázatom kapcsán, 2023 novemberében meg is kaptam a Magyar Tudományos Akadémia Innovációs-díját. Ők is arra jutottak, hogy az én lignofántechnikámnak nincs párja a világon. 2026-ra lesz belőle szabadalom, ha minden jól megy.

Éber Tamás tehát benyújtott egy szabadalmi kérelmet a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalához. A hivatal készített egy újdonságkutatási jelentést, ellenőrizték, hogy valóban újdonságról van-e szó, feltalálói tevékenységen alapul, illetve iparilag alkalmazható-e. A lignofántechnika mindhárom kritériumnak megfelelt.

Egy műalkotásnak csak az anyagköltsége minimum 90 ezer forint, mindez termékként is megjelenik, más szóval Éber Tamás üzleti vállalkozásként is kezeli a mesterségét. A művész professzionális honlapot is működtet (www.woodlux.art), és a lignofánképek megrendelései mellett várja az együttműködést, kollaborációt különböző kreatív alkotókkal, dizájnerekkel, lakberendezőkkel, díszlettervezőkkel, faművessekkel, mert az általa kidolgozott technika nagyon izgalmasnak ígérkező terület. Éber Tamás bízik abban is, hogy a valóban környezettudatos, „ökocégek” között is lesznek olyanok, amelyek belátják, hogy sokkal hitelesebb és ízlésesebb a terméküket fafelületen hirdetni, mint műanyag reklámtáblán.

És persze az újszerű megközelítés okán figyelemfelkeltőbb is.

(Borítókép: Éber Tamás 2025. január 3-án. Fotó: Papajcsik Péter / Index)