Még el sem kezdődött, de máris a legelcsaltabb Oscar-gáláról beszél a világ

További Kultúr cikkek

Áll a bál Hollywoodban, az idei Oscar-gála finisében több produkció is „veszélybe került”. Fény derült a legtöbb jelölést kapott film szereplőjének bigott közösségimédia-posztjaira, valamint arra, hogy két rendező is mesterséges intelligenciát használt filmjében. Rengeteg pletyka látott napvilágot arról is, hogy ki áll a szivárogtatások mögött. A legújabb sokat vitatott téma azonban a „kategóriacsalás”, vagyis hogy színészeket olyan kategóriákban jelöltek díjakra, ahol állítólag nincs is keresnivalójuk...

Kapcsolódó

A kartellfőnök elhagyta a feleségét, aztán ő lett másvalaki asszonya

Az Oscar-esélyes Emilia Pérez élvezetes, de közben borzalmas.

Kapcsolódó

Ráfért már a lelkünkre egy ilyen szívhez szóló fantasy film

A Wicked a lenyűgözően játszó Ariana Grandéval varázsol el.

Az idei Oscar-díj-átadón különösen szembetűnő lehet az évek óta gyakorlatban lévő „kategóriacsalás”: az Emilia Pérez, a Wicked és a Rokonszenvedés színészeit sem feltétlenül abban a kategóriában jelölték a díjra, amelyikben logikus lenne.

Mindhárom alkotást jelölték a legjobb film kategóriában, és mindháromra igaz, hogy azonos nemű színészpárok játsszák bennük a központi szerepet.
A duók mindkét tagja nagyjából ugyanannyit szerepel a filmben, nem a klasszikus főszereplő/mellékszereplő felállást hozzák. Kieran Culkint (Rokonszenvedés) és Zoe Saldanát (Emilia Pérez) is legjobb férfi, illetve női mellékszereplő kategóriában jelölték a díjra, holott többet szerepelnek a kamerák előtt, mint az állítólagos főszereplők...

Csalás vagy stratégia?

Csalásról persze szó sincs, ezzel a régóta alkalmazott, kevésbé diplomatikus módszerrel próbálják elérni, hogy a színészek győzelmi esélyeit növeljék. Azzal, hogy egy adott produkció szereplőit külön kategóriákban nevezik, elkerülhető, hogy egymás esélyeit rontsák a versenyben, és elérhető, hogy egy film több díjat is bezsebeljen − írja a BBC.

Idén különösen szembetűnő a „kategóriacsalás”: az Emilia Pérez, a Wicked és a Rokonszenvedés színészeinek esetében.

A Tony-gálán a Wicked Broadway-előadásának mindkét színésznőjét, Elphabát és Galindát alakító Idina Menzelt és Kristin Chenowethet is a legjobb musicalszínésznőnek járó díjra jelölték. Ennek értelmében logikus lenne, hogy a mozifilmes adaptációban a karaktereket alakító Cynthia Erivót és Ariana Grandét is a főszereplő kategóriában jelöljék. Utóbbi azonban a legjobb női mellékszereplő kategóriában indul.

Még nagyobb az elégedetlenség az Emilia Pérez esetében. A két főszerep Zoe Saldana és Karla Sofia Gascón között oszlik meg. Saldanát mellékszereplőként, Gascónt főszereplőként jelölték a díjra. Matthew Stewart a Screen Time Central számára összeszedte a számokat:

Saldana 57 perc 50 másodpercig (43,69%), Gascón pedig 52 perc 21 másodpercig (39,54%) szerepel a képernyőn.

Stewart azt is kiszámolta, hogy a Rokonszenvedés írójának/rendezőjének (és egyben szereplőjének), Jesse Eisenbergnek valamivel több a képernyőideje (62 perc 29 másodperc), mint a legjobb mellékszereplő kategóriában jelölt Culkinnak (58 perc 6 másodperc). Ennek értelmében mindketten főszereplő kategóriában indulhattak volna, hiszen a filmben nagyjából ugyanannyit szerepelnek. Culkin tavaly az Utódlásban nyújtott teljesítményért a legjobb férfi főszereplőnek járó Golden Globe-ot vihette haza, akkor ugyanebben a kategóriában sorozatbéli testvérével, Jeremy Stronggal versenyzett.

Nincs szabály, ez a baj (?)

„A főszereplő és a mellékszereplő közötti különbségtételre nincsenek hivatalos szabályok, az akadémia tagjai úgy szavaznak, ahogy akarnak” − mondja Micheael Schulman, az Oscar Wars: A History of Hollywood in Gold, Sweat and Tears szerzője.

A gyakorlatban azonban a színészek és a stúdiók döntik el, hogyan pozicionálják a szereplőket. A pozicionálás gyakran stratégiai jellegű, hogy két társszereplő ne ossza meg a szavazatokat.

Eközben Culkin (aki félig-meddig főszereplő) biztos befutó a legjobb mellékszereplő kategóriában. Ha a főszereplők között indulna, Adrien Brody, Timothée Chalamet és Ralph Fiennes ellen küzdene, és sokkal kisebb lenne az esélye, hogy hazavihesse a szobrocskát.

A probléma gyökere az, hogy nehéz megállapítani, mi számít mellékszereplőnek.

Egyes újságírók szerint a képernyőidőnek kellene nagyobb szerepet kapnia: egy színésznek például a film több mint felében kellene szerepelnie ahhoz, hogy főszereplőnek számítson, és kevesebb mint felében ahhoz, hogy mellékszereplő legyen. Mások azt vallják, hogy a kategóriák közötti különbségtétel finomabb és művészi tényezőktől függ, például attól, hogy melyik szereplő fejlődik a legtöbbet a történetben, és kinek a nézőpontja kerül előtérbe.