A nőt és a férfit egy óceán választotta el, érzéseiknek mégsem tudtak gátat szabni

Idős ember ül a stégen korhadt, öreg faszékében, kezében egy üveg ital. Megbontja, locsol a lécre, a vízre és a messzeségbe, egészséget kíván az óceánnak. Mondja: „Salute!” Mered maga elé, mélázik, ráncai hol eltűnnek, hol kidomborodnak. Rákezd. Énekel, mintha nem volna holnap, mintha csak a most létezne, a múlt összessége egy dalba belegyúrva. Vágás.

Újabb vízpart, sziklás szakasz, lemenő nap, óceán. Egy asszony barangol a tájon, lábát a dagály dagadó hullámai mossák. Megül egy sziklán, majd rákezd. Szinte ugyanaz a dal, mégis teljesen más. Más a nyelv, az énekes, a kor, a múlt, a nép, a kontinens, az öregembertől egy óceán választja el, mégis olyan, mintha ugyanaz a dal lenne, mintha egymásnak énekelnének, egymásnak mesélnék az életüket. 

Egy falat a LISTEN. – Zenei utazás a világ körül című kiállításból, ami most nyílt a Magyar Zene Házában. Ha kimondjuk azt, hogy zene vagy zenélés, manapság egészen más kép villan be a fejünkben, mint ahogy az évezredeken keresztül történt. Természetesnek véljük, hogy a zenész színpadra áll, előtte közönség, oldalt sörcsap vagy hátul kávézó. Szép fények, hangrendszer, a modern technológia vívmányai, pedig a valóság az,

A zene korábban mindenkié volt – és valójában most is az, csak szeretünk azzal dobálózni, hogy van, aki tehetséges, meg van, aki nem. A közösség együtt zenélt, ha fájt, azért, ha jó volt, akkor pedig örömében. Ezáltal történetek, rítusok és emberi érzések öröklődtek tovább, sokszor pedig – ahogy egy-egy népdal kikopott az emlékezetből – el is vesztek.

Film helyett kiállítás

A Magyar Zene Háza legújabb időszaki kiállítása ezt a továbbörökített erőt, az emberség mibenlétének elemi erejét próbálja megfogni, ahogy az a világ minden táján, egymástól függetlenül megmaradt a dalokban. Láthatjuk, hogy egy-egy nép milyen módon hagyományozta tovább saját élményeit és identitását, és azt is, hogy minden különbözőség ellenére ezekben a szokásokban mennyire hasonlóak vagyunk. 

Hóviharban küzdő, szánhúzó kutyáktól az Izlandon lovakat terelő pásztorasszonyon át egészen Kréta táncosaiig és India hagyományőrző énekescsoportjaiig mindnyájukat összeköti valami. Ezzel a valamivel találkozhatunk a kiállításon népek tucatjaira lebontva. Sorolni majdhogy felesleges, hiszen bárhova bökhetünk a térképen, nagy eséllyel kapni fogunk belőle egy szeletet.

A kiállítás felépítettsége több párhuzamos szálon halad. Bár a bevezetés megágyaz a tartalomnak, nem feltétlenül lehetne egységes ívet megfogni zenei korszakok vagy földrészek szerint. Van, hogy egy-egy stílus kapcsán interkontinentális párhuzamokat vonnak a kurátorok, máskor pedig egy hangulatiság vagy népcsoport, esetleg hangszer van a fókuszban.

ugyanis nem a kiállított tárgyak és leírt sztorik halmazán van a hangsúly. Ahogyan azt a Zene Háza korábbi időszaki kiállításánál is megtapasztalhattuk, az interaktivitáson és az immerzív élményen van a fókusz, de a LISTEN. másban is eltér. A kiállítás alapját ezúttal videós dokumentációk adják, amiket a világ különböző részein rögzítettek a szakemberek.

A különlegességük abban rejlik, hogy ezeket a videókat és történeteket a kurátorok úgy tudták a vendégek elé tárni, hogy az valóban hasson. Ha csak beülnénk egy terembe, ahol lejátszanák a filmeket, az valószínűleg képtelen lenne átadni azt az élményt, amit a készítők szerettek volna, ezért itt is csavartak egyet a formán. 

Minden nyelven értjük

Van, ahol csupán leülünk a vetített tartalom elé egy fejhallgatóval, mert más nem is kell ahhoz, hogy átjöjjön az üzenet, de van olyan pillanat, amikor sziklákkal, félköríves vetítéssel és tükrökkel tényleg olyan közeget teremtettek, mintha a fjordoknál találnánk magunkat, és a pásztorasszony nekünk mesélné népe történetét.

És itt jön a legnagyobb közhely, amit ma elsütök:

Barangolni kell, megállni egy-egy ponton pár percre, hogy a dalok hatást tudjanak kiváltani. Elsőre szokatlan, hogy nem értjük a nyelvet, de ha figyelmesen hallgatunk, az izlandi nyelven előadott dal is érthető. Nem ismerjük a szavakat, de érezzük a dallamon, az előadáson, hogy miért fáj az énekesnek az üzenet, innentől pedig már csak embernek kell lenni, befogadni, amikor a másik őszintén elmondja, mi zajlik benne. Hiszen a zene az empátia legkönnyebb formája. 

A kiállítás megnyitóján is volt szó hasonlóról. Szakemberek, kurátorok egymást váltották a mikrofonoknál, néhány üzenet valószínűleg mindenkinek megmaradt. Kevés olyan dolog van a világon, ami hasonlót képes kiváltani bennünk, mint a zene: ezek közé tartozik a csokoládé, az ölelés, a szex. A legintenzívebb élmények egyike, ha zenélhetünk és zenét élhetünk meg, amit elemi erejében próbál megmutatni a LISTEN.

Beethovent a földönkívülieknek

A tárlat ötletgazdája és egyik megálmodója Garry Bassin volt, aki a kiállítás filmanyagát készítette hosszú évek alatt. Horn Mártonnal és Ligeti Dorottyával hárman dolgozták ki, hogy ez a számos felvétel miként tudna kiállításként funkcionálni.

A rendezőt elsősorban az ihlette meg, hogy a Voyager–1 és Voyager–2 űrszondák, amiket a NASA csillagközi utazásra indított, egy-egy aranylemezzel a fedélzetükön hagyták el a bolygót. A szakember azon töprengett, hogy vajon mit gondolhatna egy fejlett civilizáció, amikor rábukkan majd ezekre a lemezekre, rajta Chuck Berry Johnny B. Goode dalától Bach és Beethoven zenéjén át egészen navahó indiánok törzsi hangzásaiig. Egyáltalán össze lehet foglalni a világ zeneiségének valódi gyökerét egyetlen lemezen? Ebből a gondolatból született a LISTEN.

A zenéhez szorosan kapcsolódó tánckultúrák egyes részeit is megismerhetjük, néhány lépését elsajátíthatjuk. A krétai tánckultúra őrzői videóban elmondják, hogy náluk a férfiasság nem a maszkulinitásról szól. A férfi ismérve a bátorság és a tántoríthatatlanság, amit az őseitől kapott örökül, ezáltal a legnagyobb nehézséggel is szembe tud szállni, és elviseli annak minden velejáróját. 

Szintén rendhagyó, ahogy a tárlat más részein játszva hasonlíthatunk össze különféle ritmusokat, megismerhetjük a vándorló népzenék folytonos alakulását vagy éppen egyes rítusok zenei oldalát. Megtudhatjuk, hogy a zenélni vágyás és kreativitás miként veszi rá az embert, hogy sörösdobozból gitárt fabrikáljon, vagy falevélen tanuljon meg játszani. Megismerhetjük a népzenék legelszigeteltebb és tömegkultúrának leginkább kitett ágait is, miközben észrevétlenül barangoljuk be a Föld szinte teljes zenekultúráját.

Bár rendezési elvében nem könnyű lineáris íveket találni, így jó és rossz értelemben is könnyű elveszni benne, összességében erőteljes hatása van a tárlatnak. Interaktivitásának köszönhetően kreatív, és a tervezési oldalon is kiemelkedő. A LISTEN. – Zenei utazás a világ körül című kiállítás 2025. március 11-én nyílt, a tervek szerint pedig augusztus 31-ig látogatható Budapesten, a Magyar Zene Házában.

(Borítókép: A LISTEN. – Zenei utazás a világ körül című kiállítás 2025. március 11-én. Fotó: Kaszás Tamás / Index)