A nők fekete kendőben ebédelnek, miközben Edith Piaf szól a szökőkútból

„Ramadan Kareem!” – köszön oda egy vadidegen férfi az utcán a kis csoportunknak, és mintha hirtelen egy közösséghez tartoznák mindannyian, akár muszlimok vagyunk, akár turisták, akár tartjuk az iszlám harminc napon át tartó böjti időszakát, akár nem. Olyan köszöntés ez, mint Európában boldog karácsonyt kívánni, a szent ünnep emelkedettebbé teszi a hétköznapi érintkezéseket is.

A ramadán határán érkeztünk Dubajba, így alkalmunk volt megtapasztalni, mit jelent egy arab városban a mindennapok szintjén, ha elkezdődik a szent időszak. Idén február 28-tól március 30-ig tart ez a holdnaptárhoz köthető mozgó ünnep, amikor a muszlimok napkeltétől napnyugtáig böjtölnek. Ez idő alatt sem ételt, sem italt nem vehetnek magukhoz, tartózkodniuk kell a dohányzástól is, napnyugta után azonban családi, baráti közösségben étkeznek.

A ramadán beköszönte

Hogy mindennek milyen lenyomatát láttuk Dubajban, arra a rövid válasz az, hogy szinte nem is vettük észre semmit. Az éttermek, intézmények, látványosságok ugyanúgy nyitva voltak, vacsorához ugyanúgy lehetett kérni alkoholos italt, mint előtte, és ez nyilván abból fakad, hogy 

Annál sokkal nyitottabb, ha úgy tetszik, európaibb, azzal együtt, hogy a ramadán alatt tiltott agressziót előtte sem tapasztaltunk, ahogy dohányzó vagy alkoholt fogyasztó embereket sem láttunk az utcán.

Egy kicsit mintha mégis minden még nyugalmasabbá vált volna a ramadán beköszöntekor: a hajnali forgalom csöndesebb volt, ami talán annak is köszönhető, hogy a hétvége szintén akkor kezdődött, és csupán apró jelekből volt érzékelhető az is, hogy ez egyben a vallásos elmélyülés időszaka. Sofőrünkkel például mindig úgy egyeztettük a találkozót, hogy az ne essen egybe a napi öt, imádkozásra szánt idő valamelyikével: ezt ő mindig kedvesen, de azért jelezte nekünk, mert fontos volt számára.

A vallás az egész városban hasonló módon van jelen: nem tolakodó, nem erőltetnek rá semmit a nem muszlim városlakókra vagy turistákra, 

A Jumeirah-mecsetben, amely fogad nem muszlim látogatókat is, megnézhettük, sőt kipróbálhattuk a rituális tisztálkodás szertartását, majd a süppedős szőnyegen ülve, sétálva végignézhettük a mecset részeit, az imám helyétől a gyerekeknek kialakított játszószobáig, meghallgathattuk az imádkozás rendjét, a végén pedig bármilyen kérdésre örömmel válaszoltak.

Közös teázás

A Jumeirah-mecset melletti közösségi épületben pedig megtapasztalhattuk mindazt, ami erre a sokszínű, sokféle nációt befogadó, hipermodern, a hagyományait mégis őrző városra jellemző. A földszinten egy szinte minden intézményben jelen lévő közösségi tér fogadja a látogatót, ahol kényelmesen le lehet ülni, és az asztalokra készített teából vagy arab kávéból lehet fogyasztani. Ez az együttlét fontos az arab családokban, közösségekben: körbe lehet ülni egy kisebb-nagyobb teremben is, és a kikészített díszes kancsókból üveg- vagy papírpohárba tölthet magának a megfáradt látogató, van, ahol még pár szem datolyát is magához vehet.

A mecset melletti épület emeletén pedig egy kiállítás látható, ahol az első képeken a dubaji sejk, Mohammed bin Rashid al-Maktoum, valamit édesapja és fia szerepel. 

portréjukat sok helyen kirakják, a kiállítás pedig azt mutatja be, hogy a 18. századi kis halászfaluból hogyan lett a világ egyik legnépszerűbb, a luxusra és turizmusra építő úti célja.

Mindebben természetesen szerepe volt az olajnak, de annak a koncepciónak is, amely nyitottá tette a várost, munkát adott iráni, indiai, pakisztáni, maláj, nepáli, thai és európai bevándorlóknak is, akik az építőipartól a szolgáltatási szektoron át az üzleti világ csúcsáig mind olyan munkát végeznek, amely Dubaj további fejlődését szolgálja. Az ingatlanfejlesztés ma is gőzerővel folyik, a város határán óriásdaruk jelzik a folyamatos építkezést.

Ízek és illatok

A dubaji lakosok pedig származásuktól függetlenül büszkék erre, szívesen mesélnek a város történetéről és arról is, hogy ők hogyan kerültek ide. Ilyen volt az Al Shindagha Museum belga származású művészettörténésze is, aki belga férjével évtizedek óta Dubajban él, és olyan természetességgel vezetett minket végig a dubaji történelmen, mintha itt született volna. 

földszintes épületei nem hivalkodók, minden elemükben a hagyományos építészetet és életformát mutatják be, és az egyes kiállítóterek pont annyi interaktivitást kínálnak, ami a jobb megértést szolgálja, de nem visznek el minket a virtualitás irányába.

Idegenvezetőnk egyébként hagyományos, hosszú fekete ruhát viselt, amit sok nőn láttunk: az abaját részben hagyománytiszteletből, részben divatból hordják. Az abaja kényelmes viselet, ugyanakkor a díszítésekkel és a kiegészítőkkel – arany karkötő, csillogó szandál, finom smink – számos lehetőséget ad arra, hogy a hölgyeket még csinosabbá és egyedivé tegyék.

Al Shindagha Museumban láthattuk azokat a tereket, belső udvarokat, ahol a családi élet zajlott, és ahol fontos része volt az együttlétnek a közös étkezés, teázás. Belga idegenvezetőnk feltette a kérdést, hogy vajon miért olyan alacsony az ajtó a női lakrészek felé: a válasz szerint így, ha betért egy férfi, önkéntelenül is fejet kellett hajtania, ami a nők iránti tisztelet jele. A közös étkezések alkalmával pedig miden földi jó az asztalra kerül, és az érzéki örömök fontossága azokban az illatokban is megmutatkozik, amelyeket városszerte érezhetünk kölnik és füstölők formájában, a legkisebb üzletektől a legnagyobb bevásárlóközpontokig.

Hagyományok modern köntösben

Az illatok eredetéről a múzeumban is olvashattunk, sőt meg is szagolhattuk az egyes összetevőket: a rózsa, jázmin, ámbra, pézsma, pacsuli illata később is felidézheti bennünk a dubaji utazás emlékét, főleg, ha haza is tudunk vinni belőle. Miután megvacsoráztunk a Palace Creek Harbour Hotel Ewaan éttermében, részt vehettünk egy olyan „parfümkészítő” programon, ahol az alapanyagokból összeállították nekünk a saját, egyéni illatunkat.

Dubajra egyébként is jellemző, hogy a régi, hagyományos értékek megtalálhatók modern kori köntösben, és itt nem csak arra lehet gondolni, hogy például az óvárosban lévő Al Seef Heritage Hotel, ahol megszálltunk, minden kényelmével és girbegurba utcáival, üzleteivel a hagyományos építészetet idézi, mégis egy sokcsillagos szálloda kényelmét nyújtja.

Az Illúziók Múzeumának „jó öreg” vizuális trükkjei nekünk is ismerősek, de felidézik az arab furfang, illetve matematika és műveltség gyökereit is, a House of Hype wonderlandje pedig a legmodernebb technikát és a nyugati popkultúrát felhasználva kínál mesebeli kalandokat miden korosztálynak.

A modernitás és a hagyománytisztelet egymást erősítő hatását érezhettük a Mohammed Bin Rashid Library nyitott könyvet ábrázoló hipermodern épületében is.

A könyvtárat gyerekek, kutatók, egyetemisták is használhatják, de találkozóknak, rendezvényeknek is helyet ad. A gyerekrészleg egyszerre kínál elvonulós kuckókat az olvasáshoz, és ad virtuális élményeket, mozgásos feladatokat olyan kicsiknek, akiknek a figyelmét más módon is le kell, vagy le lehet kötni. A könyvtár legnagyobb büszkesége mégis az emeleten található kiállítás, ahol muzeális értékű arab nyelvű írások, könyvek, térképek mellett híres európai regények első példányai láthatók Tolsztojtól Shakespeare-en át Jane Austenig.

Fúziós konyha

A múlt tisztelete, a jövő építése és a jelen megbecsülése – ez érződik Dubaj intézményeiben, hétköznapjaiban. Büszkék a város a múltjára, az arab történelem gyökereire, de nyitottak az európai kultúra értékeire is. Ha például befejeztük a nézelődést a Dubai Mall üzleteiben, és kiülünk valamelyik kávézóba, kilátással a Dubai Fountain szökőkútrendszerére, hallhatjuk és láthatjuk, ahogy Edith Piaf zenéjére táncolnak a vízsugarak, miközben akár a szomszédos asztalnál fekete, az arcukat nem, de a hajukat, ruházatukat eltakaró öltözetben ülő nők ebédelnek, beszélgetnek.

A dubaji gasztronómia külön fejezetet érdemel: a lényege az, hogy amilyen sokszínű a város, ahány náció lakja, annyiféle kisebb-nagyobb étteremmel találkozhatunk az ázsiaitól a franciás vonulaton át a tradicionális arab konyháig, s mindeközben találkozhatunk norvég pincérrel és filippínó séffel is. Mindez érdekesen keveredik, voltunk ázsiai hamburgerezőben és olyan fúziós konyhát prezentáló Michelin-csillagos étteremben, ahol a tengeri herkentyűket is felvonultató európai ízek jól megfértek a hummusszal és a szusival.

Ezek egyébként a legmenőbb helyek, és amikor megláttuk a Clap étterem DJ-pultját, rögtön tudtuk, honnan inspirálódnak a világtrendet követni kívánó magyar bárok, éttermek. Az biztos, hogy ilyen egészségesen étkezni kevés helyen lehet, a sokféle saláta, a kisebb, megosztható adagok, mezzék lehetőséget adnak arra, hogy számos ízt megkóstoljunk anélkül, hogy teleennénk magunkat.

Éjszaka a sivatagban

Érdemes tehát Dubajban is belelazulni kicsit a mindennapi életbe. Persze muszáj megnézni a Burdzs Kalifát, hiszen ritkán juthatunk el a világ legmagasabb épületébe, és „kötelező” kimenni a sivatagba is, ahol a kevésbé bátrak is élvezhetik a homokdűnék lankáit egy dzsip biztonságos ülésén. De kipróbálhatunk egy oszmán hagyományokon alapuló hammam fürdőt is: mi a Talise Ottoman Spa vendégszeretetét élveztük, megtapasztalva a thai masszázs minden testet-lelket ellazító hatását. 

A legeslegmenőbb helyet talán mégis a sivatagban láttuk, sőt ki is próbálhattuk, milyen a fényszennyeződéstől szinte teljesen mentes sivatagi éjszakában egy kis bungalóból nézni a hatalmas üvegablakon át a csillagos eget. A sivatagi szálloda, a Terra Solis a kicsi, személyre szabott „bunkerekkel” mindent egyesít, ami Dubajra jellemző:

miközben – már hallótávolságon kívül – a bulizni vágyó fiatalok olyan partin vehetnek részt, amilyenen egy városi környezetben soha. A zene épp csak behallatszik a medenceparti étterembe, ahol a szokásosan kedves pincérek a salátákat, húsokat, szószokat szervírozzák, és akkor sem jönnek zavarba, ha az európai turisták, akik ráadásul mind nők, koktélt rendelnek a vacsorához a ramadán közepén.

A másnapi repülőhöz napkelte előtt indulunk: sofőrünk csak mosolyog, amikor ezt bejelentjük neki, mert így elszalasztja az utolsó időpontot, amikor még ehet. De természetesen jön, pakol, visz minket, ugyanolyan kedvesen, ahogy mindenki viselkedett velünk, akivel csak Dubajban találkoztunk.

Ez a támogatott szerkesztőségi tartalom a  Dubai Department of Economy and Tourism közreműködésével  jött létre.

(Borítókép: DET Central Europe Office)