New York egy lusta, pénzleszívó drog

Megérkeztünk New Yorkba. Az 5th Avenue-n, a Disney irodaház lépcsőjén ülve tényleg semmi sem olyan, mint a filmekben, itt tényleg minden az ami. Nem úgy néz ki, mint DeNiro, de ő az, aki elsétál a Brodway felé.

Az utazásról annyit, hogy magyarosra sikerült. Egy órát késett a felszállás, fél órát állt még a gép a kifutón és így tovább (egy tipp: soha ne ülj gyönyörű, de kiskorú orosz lányok mellé, mert illegális, amik eszedbe fognak jutni). A 9 órás repülőút nem készít fel arra a pimasz valóságra, ami itt vár. Döbbenet, mennyire nem tudtam általános dolgokról beszélni, és kultúrát nézni, mert minden az üzletről szól. A film címét tudnám mondani, amit néztünk a gépen, a parfümöket, amiket valakik nagyon kívántak, de ez kit érdekel?

Nekünk még nem kezdődött el a San Diego Comic Con, most még el vagyunk ájulva a Nagy Almától. Nehéz megszokni ezt az olvasztótégelyt, ahol minden ember más, és mégse. A fikciót sok helyen felülmúlja a valóság. Nagyobbak a házak, az autók, nagyobb a kóla. Mi meg, nem meghazudtolva magunkat, betyárosan megsértettünk pár embert, de erről majd később.

Az egyik első hely, ahova betévedünk, egy gigakönyesvbolt, ahol méla magyar szarvasmarhaként szkenneljük szemünkkel a szinteket. Egy kedves helyi szerves létforma segítőkészen odajön, hogy oldja a feszültséget:

- Segíthetek? Mit kerestek?
- A képregényeket.

A létforma sajnálkozóan végigméri Attilát a Punisher plóban, majd engem az Avenegers pólóban, amit feszít a pocak, majd megrázta fejét és szomorúan konstatálja: "Hát persze, hogy a képregényeket keresitek."

Voltunk a Forbidden Planet képregényboltban és művészellátóban is. Van már 220 grammos Bristol papírunk, erre szoktak rajzolni az amerikai képregényrajzolók. Pigma micron 0.2 japán toll, indiai fekete festék, csupa szép és jó dolog, amire egy magyar képregényes vágyhat az Óperencián túl.

Ez a képregénybolt pedig nem ismeri a nincs szót. Nem létezik hiánycikk, minden van, amit valaha papírra nyomtattak. Ha meg mégse, hát házhoz szállítják neked, miután beszerzik, csak a te kedvedért. Elvileg meg lehet itt húzódni egész olcsón egy hazai fizuból is, ha tényleg figyelsz. A trükk abban van, hogy a város imperialista, lusta drog, és nem engedi, hogy megtartsd a pénzed. Később írunk majd a lakótársakról, akik szintén képregényrajzolók. És nemsokára befutunk San Diegóba.