A háborús novellákról Angelday polimorf honlapjáról szereztem az első infókat, ahol a hallgatag próféta éppen Elene Snee filmrendezőnőt karolta, amint az beszarik a felette eltépő bombázóraj okozta félelmében.
Jó darabon megyek befele ebbe a világba, amelynek alapvető tájékozódási pontjai egy tömegsír, egy Milenka Carica néven futó (, de) féllábú űrlény, ami egy összeesküvés, de inkább anyagszerűvé sűrűsödött téveszme, és a diktatúrákkal behelyettesíthető országhatárok, Amelynek szereplői a nők, akiket szerezni kellene.
Aztán, amikor kifelé jövök, már beugrik, hogy olyan ez, mint a Tolkien nevű közismert író által létrehozott szociofajelméleti mesevilág ellenpontja, egy erőszak- vagy háborúelméleti mesevilág, törpék és orkok helyett Partizán Jézussal, Oxford őrnagy úrral, Siposka Sipossal, amiben már mindenki szeretne ember lenni, és amit egy magyar pszichózis - megfelelő mértékű bennünkkavargással - tök jól be tud járni.
Nem az a cél persze, mint a kaland, játék, kockázat füzetekben, hogy ti. leütni az idős varázslót és elvenni a láda aranyat, hanem szerezni egy nőt - ha már a hasonlatként emlegetett narratíva megvalósulását túléltük. Aztán végül nem is sikerül mindig, mert csak azért él, hogy megkeresse az aranyfogát és újra meghaljon. A nő.
| |
|