Még mindig a Némó a legjobb Pixar-mese

Tovább tombol a Disney-nél a 3D-konvertálós láz: az Oroszlánkirály és A szépség és a szörnyeteg után most egy régi Pixar-klasszikust, az éneklő, szőrös uralkodók helyett nagydumás halakkal zsúfolt Némó nyomábant küldték újra mozikba, hátha hoz még egy-két milliót az eddigi 921 mellé.

A nézők mindenképpen jól jártak, mert a Némó még mindig a legelragadóbb Pixar-mese, azok közül, amit az utóbbi tíz évben hozott össze a Disney fiókcége. Megunhatatlan apa-fiú történet a gyerekét egyedül nevelő, lúzerből hőssé váló bohóchalról, amin még a harminc feletti férfiaknak sem ciki szipogni. Csak most közben körülöttük mindenki a vászon közepéből előúszó bálnán ámuldozik, és belekapaszkodik a moziszék karfájába, amikor a gettólakó teknőcök őrült csúszdázásba kezdenek a víz alatti féregjáratokban (a készítők ugyanis így képzelték el az áramlatokat).

A Pixarnak óriási szerencséje volt, hogy a Némóban pont a tengerbe költöztették át a jól bevált animációs kliséket, mert itt tényleg térhatású a ma leginkább közutálatnak örvendő 3D-technika. A vízben úszkáló planktonok szinte a mese elejétől a végéig segítik az agyunkban leképezett térélményt és mélységérzetet, ami az Avatárnál például csak ott látszódott, amikor a szereplők lenéztek egy szakadékba vagy amikor égő pernye szállt a levegőben.

Itt a folyamatosan grimaszoló halak tényleg egymás mögött úsznak, és tényleg elhisszük, hogy az előtérben hínárok meg korallok remegnek, mert a háttérben már közelít a vegetáriánus óriáscápa.

A lassan tízéves sztori semmit sem kopott a régi fényéből. A Pixar-animációkban pont az a legzseniálisabb, hogy ha lehámozzuk róluk a gyerekeknek szánt, színes cukormázat, akkor mindig igazi, felnőtteknek szóló drámákat vagy vígjátékokat kapunk, amik akár hús-vér színészekkel is simán működhetnének. A Némó esetében ráadásul két olyan hollywoodi zsáner lett egybegyúrva, amelyek értő írók és rendezők kezében külön-külön is aranyat érnek, összemixelve pedig garantált a kasszasiker és a díjeső.

Mert ugye a parázós Pizsi és a memóriazavaros Szenilla a road movie-k kötelező dramaturgiája mentén lesznek egy-egy rakás szerencsétlenségből óceánszerte ünnepelt hősök, akik ezer veszéllyel dacolva akarnak kiszabadítani a gonosz karmaiból egy elveszett kishalat. Ezalatt Pizsi fia, a címszereplő Némó a legjobb börtönszökéses filmeket (a szakzsargonban: breakout movies) megszégyenítő tervvel próbál kijutni egy sydney-i fogorvos akváriumából. Amihez természetesen a rablós filmekből (heist movie) ismerős társak, a sötét múltú agytröszt, a kétajtós szekrény, a különc külföldi és a kötelezően hülye, vicces sidekick nyújtanak segítséget, miután az újonc fogoly átesik egy látványos, kannibálos-kalózos beavatási szertartáson.

Mindezek mellett a forgatókönyvírók megdöntötték az egy percre eső, elképesztő poénok rekordját is. Többek között a rengeteg víz alatti geggel: a halak például az emberekkel ellentétben akkor vesznek nagy levegőt, ha kiugranak a tengerből! A Pixar-stáb nagyon kiszúrt saját magával: ha tényleg elkészül a 2016-ra ígért Némó nyomában 2, az csak rosszabb lehet az első résznél.

IMDb: 8,1 pont

Rotten Tomatoes: 99%

Index-ítélet: 9/10