Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMLegendák, de Hollywood szarik rájuk
További Cinematrix cikkek
- James Gunn a véres és kimerült Supermanhez hasonlította Amerikát
- Ennyire személyes hangvételű film még sosem készült a legendás intézményről
- A Rocknak köszönhetjük a világ legpusztítóbb karácsonyi akciófilmjét
- Kicsi, mire jó ez a narkós és borzasztó sivalkodás?
- Szívbe markoló animációs film érkezik a mozikba
Nem hiszem, hogy van olyan rendszeres moziba járó, aki megdöbben Al Pacino a héten a mozikba kerülő új filmet, a Született gengszterek sztorijától. Megint maffiózót játszik, csak ezúttal olyat, aki most jött ki a börtönből. 28 évig volt bent, mert nem köpte be a haverjait. Legjobb barátja (Christopher Walken) várja kint, hogy ott folytassák, ahol abbahagyták: nők, drogok, fegyverek. Valami mégsem stimmel, a haver mintha titkolna valamit.
A Született gengsztereket Amerikában tavaly év végén mutatták be, vegyes kritikákkal. A legtöbben arra jutottak, hogy végül is nem számít, hogy mennyire eredeti vagy izgalmas a forgatókönyv, ha olyan zseniket lehet látni, mint Al Pacino és Christopher Walken, megéri jegyet venni. Azért volt olyan kritikus, aki megjegyezte, hogy figyelni Christopher Walkent, Al Pacinot és Alan Arkint, ahogy vacsoráznak, beszélgetnek a régi szép időkről, megnyugtató, családias érzés, mert mítoszteremtő filmesekről van szó. Ugyanakkor kétségbeejtő látni azt az embert, aki Keresztapában még Corleonét játszotta briliánsan, amint ebben a filmben teljes színészi tehetségét bevetve erekcióval fekszik egy kórházi ágyon az egyik jelenetben. Mert az vicces.
A film az IMDb-n 6,5 ponton, a Rotten Tomatoes-nál 36 százalékon áll, vagyis úgy tűnik, hogy másnak sem elég csak az, hogy Al Pacino a főszereplő. A Született gengszterek illik a színész utóbbi 15 évben forgatott filmjei közé: egyszer rendőrt játszik, egyszer bűnözőt. Rendőr volt a 2002-es Álmatlanságban, CIA-ügynök a Beavatásban, igazságügyi szakértő (majdnem rendőr) a 88 percben, aztán újra rendőr A törvény gyilkosában és a Senki fiában. Maffiafőnököt játszott a Gengszterrománcban, illegális fogadásokkal foglalkozott a Pénz beszélben, kaszinótulajdonos (majdnem maffiózó) volt az Ocean's Thirteen - A játszma folytatódikban. Nem az a legnagyobb baj, hogy a szerepei nem változatosak, hanem az, hogy ezek a filmek nem igazán jók. A 88 perc fordulatai nevetségesek, a Gengszterrománc (az akkoriban egymásba szerető Ben Affleck - Jennifer Lopez páros torzszülöttje) egyenesen nézhetetlen. A mélypont a 2011-es Adam Sandler-féle Jack és Jill volt (igen, mindkét szerepet Sandler játszotta és az egyik forgatókönyvíró is ő volt), melyben Pacino saját magát alakította. Miért, Al Pacino, miért? - joggal kérdezi az egyik rajongó a Rotten Tomatoes-on, ahol a film kőkemény 3 százalékon áll.
Pedig Pacinonak sokáig jól ment: nem csak A keresztapa trilógia kezdetén, a hetvenes években, de a nyolcvanas (A sebhelyes arcú) és még a kilencvenes években is jobbnál jobb szerepeket kapott (A bennfentes, Az ördög ügyvédje, Fedőneve: Donnie Brasco, Szemtől szemben, Carlito útja). Hogy az utóbbi 10-15 év mennyire nem volt jó időszak, az a díjain és jelölésein is látszik. Míg nem kapta meg az Oscart 1992-ben Az egy asszony illatáért, hatszor jelölték rá. Azóta egyszer sem, viszont a legrosszabbaknak járó Arany Málnára 2003-ban, 2007-ben, 2008-ban és 2011-ben is.
Sokat elárul, amit 2003-ban mondott: "Humphrey Bogart minden egyes filmje után, még élete vége felé is, aggódott amiatt, hogy nem kap több szerepet. Ha nem kapsz munkát, akkor nincs feladat, nincs megmutatkozási lehetőség, nincs önkifejezés, nincs festészet. Szóval csak élsz és reméled, hogy a következő nap hoz egy szerepet, ami a festővásznad lehet megint".
A rossz, közepes mozifilmek mellett a tévé lett a menedék Al Pacino számára. 2003-ban a HBO minisorozatában az Angyalok amerikában-ban még csak mellékszereplő volt (Roy Cohn, a melegségét titkoló ügyvéd), de a 2010-es Dr. Halálban már ő a címszereplő, Jack Kevorkian, aki több mint száz embernek segített meghalni.
"Nagyon ritkán fordul elő velem, hogy olyan lehetőséget találok, aminél érzem, hogy ezt el akarom játszani" - mondta a sorozat kapcsán.
A Kevorkianról szóló forgatókönyv viszont erős volt, a karakter pedig nehezen megfogható, izgalmas. "Soha nem játszottam hasonlót, mint ő. Izgalmas feladat megtalálni a módját, hogy eljátssz valakit, aki igazi fanatikus. És természetesen nagy plusz volt az is, hogy a sorozatot Barry Levinson rendezi" - mesélt erről a színész. Pacino mindkét sorozatért megkapta a Golden Globe-ot és az Emmy-t. Hamarosan újabb tévéfilmje jön ki, Phil Spector zenei producert játssza majd, akit 19 évre ítéltek egy színésznő megöléséért. Filmen pedig, hatalmas meglepetésre, újabb maffiózószerep várja.
Más sem járt jobban
De nem ő az egyetlen hollywoodi legenda, aki hosszú ideje méltatlan szerepeket kap. Robert De Niro sokkal többet, megállás nélkül forgat, de az ezredforduló óta szinte kizárólag pocsék filmeket, gagyi vígjátékokat és folytatásokat ipari mennyiségben. Az Apádra ütök sorozat (Vejedre ütök, Utódomra ütök) és a Csak egy kis pánik folytatásaiért egyaránt kár. Ahogy a Showtime, a Godsent - A teremtés klinikája, a Stone vagy a tavalyi Gyilkos médium is emberpróbáló filmek. Tavaly aztán a Napos oldalban kapott végre egy jó mellékszerepet, de az arányok így is katasztrofálisak. A miérteket firtató kérdéseket általában rossz viccekkel üti el. Amikor nemrég a budapesti Nobu étterem megnyitóján itt járt, azt mondta, hogy azért játszik az ezredforduló óta több vígjátékban, mert akkoriban talált rá Nobu éttermére, biztosan az ő konyhaművészete idézte elő a fordulatot. Aztán hozzátette, hogy az újságíró ne aggódjon, lesznek még drámai szerepei.
Máskor is faggatták arról, hogy nem aggódik-e hogy lerombolja a legendáját olyan filmekkel, mint a Rocky és Bakacsin vagy a Cápamese, de azt mondta, hogy szereti ezeket a filmeket és nagyon élvezte őket. Már nem veszi magát olyan komolyan, mint régen és szeret drámát és vígjátékot is forgatni. Karrierjének utolsó, vitatható tíz évéről pedig csak annyit mondott, hogy volt pár hullámvölgy, de semmi komoly. Arra pedig, hogy volt-e olyan alakítása az elmúlt tíz évben, ami annyira maradandó lesz, mint a Dühöngő bika vagy A taxisorfőrbeli, közölte, hogy nem az ő dolga megítélni.
Dustin Hoffmann sokkal őszintébben beszélt erről, amikor elvállalta a HBO Befutó című sorozatának főszerepét. - A legjobb forgatókönyveket kaptam meg, amit csak el lehet képzelni, így őszintén szólva nem voltam rászorulva a tévére. Utána elértem egy olyan kort, amikor már nem főszerepeket kínáltak, csak mellékszerepeket, azokat pedig nem szívesen vállaltam volna el úgy, hogy hat hónapra lekössem magam évente - mondta tavaly az Indexnek. Hoffmann is bevállalta az Apádra ütök sorozatot, a Kung Fu Pandát és a romantikázást Emma Thompsonnal (Szerelem második látásra), de sokkal többet megőrzött a méltóságából, míg eljutott a tévéig és a rendezésig (Kvartett - A nagy négyes). - Hollywoodban leszarják az öregeket. Európában lehet másképp van, ott egy ötven feletti színészen nem néznek át az ügynökök, de itt, Amerikában, különösen Hollywoodban iszonyú keményen diszkriminálnak a kor alapján - panaszkodott.
Rovataink a Facebookon