560 millióból forog a magyar Django
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Cinematrix cikkek
-
Az új Dűne-sorozat pont arról szól, amitől napjainkban a legjobban rettegünk - Maradj csak szenvedő, irányítható és gyermek
- Ryan Reynolds felesége miatt újraforgatták a Deadpool & Rozsomák végét
- Jeff Goldblum fiai már kitalálták, mit szeretnének örökölni apjuk 40 millió dolláros vagyonából
- „A csók egy baromság” – Ridley Scott cáfolta Denzel Washington állításait
„Kurva életbe, már megint esik az eső!" – fakad ki a fejkendős-napszemüveges Hajdu Szabolcs, aki rendező létére pont úgy néz most ki, mint a Hair vagy a Jézus Krisztus szupersztár egyik háttértáncosa. A Hortobágyon vagyunk, a semmi közepén. Az itt felhúzott álvadnyugati díszletek között forgatná Hajdu Délibáb című westernjének nagyjelenetét, amiben a rabszolgatelep ördögi ura (Răzvan Vasilescu) martalócaival épp kikötözné a fekete főhőst, a 24-ből ismerős Isaach de Bankolét egy oszlophoz a tűző napon, hogy ott halálra csípje egy vad darázsfelhő. Ami szerencsére nincs ott a forgatáson, mert csak az utómunka fázisban lesznek megrajzolva. Legyek viszont vannak, hatalmas rajokban elviselhetetlenül zümmögnek. Tényleg csak a harmonikázó Charles Bronson hiányzik az idilli vadnyugati képből.
Magyarország turistapusztája azonban nem egy ördögszekeres sivatag, hanem egy forró katlan, amit most keményen ostromol a eső. A díjhalmozó Hajdu egyre idegesebb. Végül úgy dönt, a felhőkön átszűrődő minimális napfény pont jó lesz ahhoz a jelenethez, amelyikben a farmról elszökött, kis híján szomjan halt, fekete főhőst a martalócok visszacipelik a telepre, a főgonosz pedig slaggal kezdi locsolni, mintha csak a Rambo magyar verzióját néznénk. A drámainak szánt jelenet sokadik felvétele vígjátékba csap át: Isaach de Bankolé farmernadrágja elöl túl száraz, ezért az öltöztetők folyamatosan spriccelik, a farzsebénél viszont mindig tiszta víz, mert belefekszik egy tócsába, ezért minden egyes leállás után hajszárítózni kell a színész hátsóját.
A jelenetet sokszor megismétlik még, ezért inkább felderítő útra indulok a Mad Max-filmnek is simán eladható díszletben. A puszta közepén felhúzott, filmbéli rabszolgatelepen kellemes összevisszaságban keverednek a hagyományos westernelemek a kelet-európai rögvalósággal. Van itt tornácos ház hintaszékkel és bivalykoponyával, elhagyott sínpár felborult vasúti kocsival, és persze tipikus hortobágyi gémeskút, ezúttal rozsdás víztartállyal kiegészülve.
Távolabb csapzott kóbor kutyák marakodnak valami ételmaradékon egy rozsdás bicikliváz tövében, miközben egy összedőlt szélkerék lapátjai nyikorognak szomorúan a pusztaságban. Az ember szinte már várja, hogy a remegő délibábos láthatáron feltűnjön a Morricone-dallamokat fütyörésző Clint Eastwood vagy a puskás-bőrdzsekis Mel Gibson.
Western helyett eastern
Nehéz eldönteni, mi az épített díszlet és mi az, ami akkor is itt marad, amikor a filmesekm már elvonulnak. A leselejtezett cirkuszi kocsiról, aminek giccses függöny lobog az ajtajában, kiderül, hogy tényleg laknak benne. A tulajdonosa az a házaspár, aki a tanya állataival foglalkozik. Mert állatokból sok kell a forgatáshoz: a stáb örökbefogadott már három kutyát, 250 libát, 20 gyöngytyúkot és 50 tarkamarhát. Természetesen a Hortobágy jelképének számító magyar szürkemarhát is szerette volna megmutatni a Délibábban a rendező, de a helyiek időben lebeszélték róla: állítólag ez az állat nagyon nehezen kezelhető a filmforgatáson, nem hallgat az „Ennyi!" vezényszóra és hajlamos felöklelni az operatőrt vagy a színészeket.
Villáminterjú Isaach de Bankolével
Míg a rendező kiokoskodta, milyen jelenetet vegyen fel az esőben, gyorsan feltettünk pár kérdést a főszereplőnek.
Úgy tudom, először jár a Hortobágyon. Végigevett mindent tradicionális magyar ételt a gulyástól a húsos palacsintáig?
Igen, és nagyon ízlettek. Akárcsak az itteni halászlé.
Ivott hozzá Tokajit is?
Nem, mert már évek óta nem iszom. De arról hallottam, hogy nagyon finomak az itteni borok.
Mennyire jön be önnek a western műfaj?
A Volt egyszer a vadnyugat az örök kedvencem, de nagyon szeretem John Ford filmjeit is.
Sokat kellett készülnie a cowboyszerepre? Vagy már előtte is tudott lőni és lovagolni?
Nem vagyok valami profi lovas, de itt a forgatáson szerencsére sokat tudtam gyakorolni és egészen belejöttem.
Önt a 24 tévésorozatból is ismerhetik az Index-olvasók. Volt alkalma együtt bulizni Kiefer Sutherlanddel a forgatási szünetekben?
Igen. Rendes fickónak ismertem meg, akivel nagyon jó volt együtt dolgozni.
A nyári zápor egyre idegesítőbb, ezért körülnézek inkább a tornácos díszletházban. Már a bejárati ajtóban gyomron vág a szédítő western-eastern mix: a forgatáshoz felépített kamulakás pont úgy néz ki, mint amikor egy ízlésficamos, vidéki kocsmatulajdonos úgy dönt, márpedig ő azért is amerikai stílusban fogja berendezni a csehóját.
Mindenütt nyergek, bivalykoponyák és kifeszített tehénbőrök, és persze nyerőgépek, amik egyszerre idézik meg Las Vegast és a Nyugati téri talponállók világát. Ha jobban megnézzük a berendezést, egyre több holmit veszünk észre a Kádár-korszak jellegzetes tárgykultúrájából. Pirx kapitány citromfacsarója az amerikai focilabdás győzelmi trófea mellé van dobva, levélnehezék repülőgép áll startra készen egy piros beváráslókosár árnyékában, a falra tűzött indiánmintás pokróc mellett pedig egy olyan földgömb díszeleg a hanyag összevisszaság közepén, amin még a Szovjetunió uralja a fél világot.
„De hol vannak a falon lógó sörétes puskák?" – kérdezem, mire a film fegyvermestere, aki szintén a díszletházban ejtőzik, felnyit egy hatalmas, lelakatolt ládát. Ebben lapul néhány a filmes gonosztevők klasszikus lőfegyveréből, az AK47-esből és annak magyar klónjából, az AMD-65-ösből. De a láda mélyén RK59-es pisztolyt és a nácikedvencnek számító Mausert is látni. A Kalasnyikovok azonban nem valódiak, csak könnyű másolatok, amiket azért készítettek a kellékesek, mert az igazi géppisztolyok nagyon megütötték lovaglás közben a színészek hátát. Rögtön én is gyerek leszek, és pont úgy pózolok a fegyverekkel, mint kissráckorom akciófilmes bálványai a céllövöldében megynyerhető moziplakátokon.
Django elszabadul helyett Csángó elszabadul
A jövő ősszel mozikba kerülő Délibáb a sztorija alapján akár a magyar Django elszabadul is lehetne (Tarantino egyébként már 2007-ben arról beszélt, hogy a következő filme egy "southern" lesz, Hajdu csak 2009 környékén találta ki a saját, fekete főhősös westernjét). Ahogy Djangóban, a Délibábban is egy sanyarú sorsú fekete száll szembe a gonoszokkal, ezúttal a magyar puszta zsarnokaival. Taschler Andrea producer a film sztoriját is elmeséli: „Egy Francis nevű afrikai focista botrányba fulladó szlovákiai meccse után egy hortobágyi tanyára kénytelen menekülni a sajtó és a hatóságok elől, ám hamarosan kiderül, hogy a tanya valójában egy rabszolgatelep". Mivel a fekete főhős a Djangóban és a Délibábban is egyedül vág rendet a rabszolgatartók között, nem nehéz további hasonlóságokat belelátni a két westernbe.
A telepen a zsarnokoskodó, körszakállas főgonosz például mindkét filmben kénye-kedve szerint ugráltatja az embereket:
Természetesen egyik filmből sem hiányozhat a gonoszok oldalára állt, egzotikus, ledér nő sem, aki naná, hogy a zsarnok szeretője:
És persze itt van a népnyúző önkényúrt segítő martalóc is:
Ezzel megkezdődik a főhős életének legkeményebb harca, aminek a tétje már nemcsak a szabadság, hanem maga a túlélés. Ahogy az lenni szokott, egyszemélyes bosszúhadjáratában csupán egyetlen társra és barátra számíthat, de ő ezúttal nem egy szőrös vadnyugati fejvadász, hanem egy sakál, akinek a Hajdu-filmben még kutyadublőre is van. Kevés magyar filmpremiert vártunk ennyire, mint most a Délibábot.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon