Az eredetiség fekete nyara

Nem a 2013-as nyár lesz az, amit a nagy hollywoodi stúdiók krétával írnak fel a kéménybe. A nagy nyári szuperfimek, amikre a egész évet alapozzák, nem nagyon váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, pedig az álomgyár időszámítása szerint a nyár nem három, hanem négy hónapon át tart, hiszen már május elején olyan filmeket hoznak ki, amiket korábban szigorúan csak az iskolai szünidő alatt mertek bemutatni. Hiába, a mozilátogatóknak kezd elegük lenni abból, hogy évről évre ugyanazokat a filmeket látják viszont a moziban.

Egy érdekes infografika szerint míg 1981-ben az amerikai mozikban legjobban termelő tíz film között két folytatás (egy James Bond-film és a Superman 2) és egy adaptáció mellett még hét eredeti forgatókönyv alapján készült film szerepelt. A kreatív aranykor után húsz évvel, 2001-ben már csak két olyan filmet találunk ugyanezen a listán, ami nem egy franchise része volt, 2011-ben pedig egyet sem – két éve a tíz legtöbb pénzt kereső amerikai film közül nyolc folytatás volt, kettő pedig képregény-adaptáció.

Nem kell az eredetiség

Ami a 2013-as évet illeti, a helyzet egy picivel jobb, hiszen a lista első tíz helyezettje között két eredeti ötlet is szerepel, a Croodék és a Női szervek. A dolog szépséghibája, hogy mindkettőből folytatást terveznek. Hollywood ugyanis már nem nagyon bízik az eredetiségben, szinte csak olyan ötletek/forgatókönyvek kapnak nagy, 100 millió dollárnál magasabb költségvetést, amiknek vagy van múltja (legyen az képregény, bestseller vagy film) vagy egy franchise beindítójának szánják. A probléma csak az, hogy a nézőknek csömöre van az olyan filmekből, amiket egy kaptafára, futószalagon gyártanak.

Idén Hollywood sokat várt az olyan nagy költségvetésű filmektől, mint mondjuk a Tűzgyűrű, a Magányos lovas, a Föld után és a Szellemzsaruk, de szerencséjük lesz, ha a filmek a gyártási költség felét visszahozzák. Papíron annyira nem nagy a baj, hiszen minden buktára jut legalább egy olyan film, ami bőven behozza a költségeit, sőt, egy Bosszúállók 1,5 milliárd dolláros összbevétele mellett lehet 100-150 millió dolláros bukásokat forgatni, de Hollywoodot nem ez a logika működteti. Steven Spielberg, akit simán tekinthetünk a blockbuster avagy sikerfilmkorszak szülőatyjának, egy közelmúltban adott interjúban azt nyilatkozta, hogy a közel húsz éve működő modell végnapjait érjük, ugyanis öt-hat, egymást követő nagy bukás egy stúdió csődjéhez vezethet.

A helyzet persze korántsem ennyire egyértelmű. Hollywoodban 2017-ig nemigen változik semmi, a nagy stúdiók (Warner, Disney, Paramount, Fox, Sony) négy-öt évre előre betáblázták már jól kereső franchise-filmjeik folytatásait. Képregények és folytatások – ezek keresnek jól a mozikban, és ameddig egy Halálos iramban 6 240 millió dollárnál többet termel, a gyártó Universal természetesen elkészíti az újabb részt is, és ugyanez vonatkozik a Bosszúállók 2-re, a Thor 2-re vagy a Vasember 4-re is. Minél több franchise indul be egy stúdiónál, annál nagyobb a bukás veszélye, mert a piac telített, és az átlagember nem megy el minden héten moziba, sőt: hollywoodi elemzők szerint arra kell számítani, hogy egy évben maximum háromszor vált jegyet az őt érdeklő filmekre.

Blockbusterek egymás hegyén-hátán

A stúdiók viszont futószalagon gyártják és mutatják be a filmeket, nem hagynak időt nekik, hogy kifuthassák magukat, és ha nem jól teljesítenek, akár két héten belül is levehetik őket a műsorról. Ez, annak fényében, hogy Steven Spielberg 1982-ben bemutatott ET-je 16 hónapon át látható volt az amerikai mozikban, különösen elgondolkodtató. A nyitó hétvége és annak bevételei rendkívül felértékelődtek. Ennek egyik oka az, hogy a stúdiók és a mozik között fennálló szerződések értelmében a gyártók a bemutató hetének bevételeiből nagyobb arányban részesülnek, mint a filmszínházak tulajdonosai (a második héttől az arány megfordul).

A Bosszúállókat 2012. május 4–6. között 4349 mozivásznon mutatták be az USA-ban. A film az első héten 207 millió dollárt termelt, a második héten viszont már csak 132 milliót, a harmadikon 74 milliót, a tizediken pedig mindössze hárommilliót. Az amerikai mozikban tavaly októberben lehetett utoljára látni, akkor 330 000 dolláros bevételt hozott, igaz, csak 271 moziteremben. Ugyanezt az ívet írja le minden nagy nyári sikerfilm, illetve ezt írná le, ha hagynák. 2008-ban a Sötét lovag azért termelhetett félmilliárd dollárnál is többet, mert egy hónapon keresztül végig az első számú film volt a mozikban.

Idén a Vasember 3 már sokkal rosszabbul járt: két hétig vezethette a listákat, és máris jött a nyakára a legutóbbi Star Trek-film, amire egy héttel később máris rámászott a Halálos iramban 6 és a Másnaposok 3. Hagyni kellene kifutni a filmeket, de erre azért nincs reális esély, mert míg 2001 nyarán csak maroknyi blockbustert mutattak be, mára minden hétvégére jut legalább egy, a statisztikákban bízó Hollywood pedig nem fogja ellőni egyik 250 millió dollárba kerülő filmjét egy csendes februári hétvégén, amikor mindenki inkább otthon ücsörög.

Kockás papírról a mozivászonra

Az sem mindegy, milyen franchise-t épít az adott stúdió. Minden Alkonyatra és Vasemberre jut két Magányos lovas, Zöld darázs vagy Csatahajó, és akkor a Disney John Carter című gigantikus buktájáról még nem is beszéltünk. A nézői szokásokat folyamatosan vizsgáló elemzők az utóbbi 15 év tapasztalataira alapozva arra jutottak (nem volt nehéz), hogy azok a filmek, amikkel a célközönség könnyen azonosul, hiszen ismeri a témáját, olvasta könyvben, képregényben, vagy akár azzal játszott a kádban kisgyermekként, sokkal valószínűbb, hogy sikerfilmek lehetnek, mint egy semmiből jött, eredeti ötlet. Minden idők legjobban kereső 15 filmje között mindössze két olyan található, ami nem adaptáció, az Avatar és a Titanic, de utóbbiról nehéz lenne azt állítani, hogy ismeretlen téma lett volna a mozinézőknek.

Ezért vállalják be azt a stúdiók, hogy olyan, a mozin kívül is sikernek tartott témákhoz nyúljanak, mint a nálunk Torpedó néven ismert játék, a Csatahajó, pedig ha jobban belegondolunk, ennek az ötletnek az égvilágon semmi értelme nem volt. A játékot egy idegenlényes-inváziós filmre ráerőltető forgatókönyvírók nemigen lehetnek büszkék a teljesítményükre, a nézők kiröhögték az új franchise indító filmjét, ami 202 milliós gyártási költségre mindössze 65 milliót hozott az USA-ban. Így járt a John Carter és idén a Magányos lovas is – előbbi egy ponyvaregény-sorozat, utóbbi egy klasszikusnak számító tévésorozat (bukott) filmes adaptációja.

3D: és hogy állunk a minekkel?

A nyári bukások között meglehetősen sok olyan van, amit 3D-s parasztvakítással mutatnak be a mozik. A 3D térhódításáért James Cameron és az Avatar okolható, illetve az a pénzhalom, amit a film termelt: 2,7 milliárd dollárral nehéz vitatkozni ugyebár. A 3D-s filmeket ugyan drágábban lehet előállítani, mint hagyományos, 2D-s társaikat, de több pénzt is lehet elkérni a jegyekért, így Hollywood osztott-szorzott, majd vett egy nagy levegőt, és azt is felkonvertálta 3D-re, amit semmi nem indokolt, például A nagy Gatsby-t. A stúdiók azért jönnek ki egyre több 3D-s filmmel, mert a magasabb jegyáraktól remélik, hogy egy film ne legyen teljes bukás a moziban.

A nézőket viszont egyre kevésbé érdekli a 3D, és a csalódások (amikor csak azért lett 3D-s a film, hogy az egyik drámai jelenetben felénk repülhessen egy balta/tőr/cerkófmajom) után egyre kevésbé jönnek lázba a 3D-felirattól, és egyes elemzők szerint az ilyen, utólag felkonvertált filmeken a stúdiók most már pénzt buknak. Ami viszont ellensúlyozhatja az amerikai nézők fásultságát, az a nemzetközi piac, az, ami egy Amerikában bukásnak látszó filmet simán megmenthet.

A világpiac megmenthet a bukástól

A Titanic (1997) előtt egy amerikai film bevételeinek 70 százaléka a hazai mozikból és a DVD-piacról származott, és csak 30 százalékot hozott a nemzetközi forgalmazás. James Cameron filmjével viszont az egész világ azonosulni tudott, ami a jegyeladásban is megmutatkozott: a film észak-amerikai bevétele 658 millió dollár volt, a világpiacon viszont 1,5 milliárdot hozott.

Tíz évvel később az Avatar bevételének már csak 27 százalékát jelentette az amerikai moziforgalmazás (760 millió dollár), 73 százalékát a világpiac termelte (2,02 milliárd dollár). Ez az arány mára 20-80-ra váltott, azaz Hollywood sokkal több pénzt keres külföldön, mint a hazai piacon. Ha egy 100 millió dolláros költségvetésű nyári blockbustert nézünk, (amire legalább ugyanennyit elköltenek a marketingesek) egy 40 milliós hazai nyitány színtiszta bukást jelenthet, hiszen 200 millió dollár alatt nem hoz hasznot a film.

Itt segíthet be a külföldi piac, és teheti hozzá a hiányzó 160 milliót, ahogy az történt a Föld után esetében is: 130 millióba került, az USA-ban hozott hatvanmilliót, külföldön 180 milliót, a 240 milliós összbevétel láttán a Sony pedig rábólintott a folytatásra, ami menetrendszerűen drágább lesz, és meg fog bukni, hacsak nem úgy csinálják meg, hogy arra a kínaiak nagyon rákattanjanak.

Cikksorozatunk folytatásában megmutatjuk, hogyan készülnek a nyári sikerfilmek, milyen, patikamérlegen előre kimért összetevőkből áll össze egy milliárd dolláros siker, és szó lesz arról is, miért nem vállalná be a Paramount 2013-ban a Forrest Gumpot.

A cikk megírásához a Yahoo, a Variety, a Hollywood Reporter, a Screenrant, a Slashfilm és az Indiewire cikkeit használtuk forrásként.