175 perc családon belüli erőszak

Lehet-e egy film egyszerre szinte kibírhatatlanul unalmas és mégis nagyszerű és lebilincselő? A német rendező, Philip Gröning A rendőr felesége (Die Frau des Polizisten) című filmjét a Velencei Filmfesztivál versenyprogramjában láttuk, és már előre tartottunk tőle: egy 175 perces filmet vegigülni nem gyerekjáték. De az idén Arany Pálmát nyert, szintén háromórás Adele élete óta tudjuk, hogy sok idő is könnyedén elröppenhet, ha érdekes a történet és jó a rendezés.

Philip Gröning

Fotó: Gabriel Bouys

A rendőr felesége esetében az előbbit nem igazán mondhatjuk el. Legalábbis az első két órában. Kis fejezetekben elmesélve látunk teljesen mindennapi jeleneteket egy háromtagú, szép család életéből. Egy cizellált arcú, ifjú rendőr apa, a kedves, szép, szerető anya, és cuki, 5 év körüli kislányuk életének legapróbb részleteibe nyerünk betekintést, amelyeket akribikus pontossággal ábrázol a rendező. Valljuk be, kissé unalmasan és elnyújtva. A film összesen 60 fejezetre van tagolva, némelyik hosszabb, némelyik csak pár képből áll. Németes pedantériával minden fejezet elején és végén ki van írva a kezdet és a vég: 1. fejezet eleje - 1. fejezet vége. Rögtön utána: 2. fejezet eleje -és így tovább. Bele sem meredek gondolni, hány percet tesznek ki ezek a kiírások a 175-ből, és hosszas gondolkodás után sem tudok rájönni, miért volt szükség ilyen hosszan és ünnepélyesen jelezni a jelenetek közötti cezúrákat.

A sajtóvetítésen jelenlévők sem voltak türelmesek. A fejezetek közt mind többen és többen távoztak, én is többször az órámra néztem, de volt egy megfoghatatlan érzésem, hogy maradni kell, valami igenis van ebben a filmben, egy ponton minden ki fog derülni. És valóban: a titok, aminek a létezését a film elején csak sejtettük, pontosan a játékidő felénél pattan ki. Az édes-kedves apuka, aki vidám dalaival oly őszintén megmosolyogtat minket is: feleségverő, családon belüli bántalmazó, méghozzá a klasszikus fajtából.

Minden a pszichológiai szakirodalom forgatókönyve szerint történik. A család életében nincsenek barátok, mindig csak ők hárman vannak együtt. Néhány rövid fejezetben egy meg nem nevezett, idős férfit  látunk, aki szomorúan és egyedül éli sivár életét. Látszólag nincs köze a főszereplőkhöz. Ő talán az egyik szereplő apja, a nagypapa lehet, aki nem tud vagy nem akar résztvenni a család életében. Aki beleavatkozhatna az eseményekbe, de végül is kívülálló marad, mint a hírekből ismert tragikus történetek nagyszülői oly gyakran. Az anya nem dolgozik. Az apa sokszor szeretetreméltó és kedves, jó pillanataiban a nézőt is könnyen elbűvöli. Egy kiadós verés után szánja-bánja bűnét, és eléri, hogy még a feleségnek legyen bűntudata, amiért mindezt a rosszat kiváltja belőle. Virágot vesz. Huncut és vidám. Kedvesen énekelgeti a gyerekdalokat. Fagyizni viszi a kis Clarát, akivel egyelőre nem erőszakos, de azért egy kis lelki terrort már vele szemben is alkalmaz: ahogy telik az idő, egyre többet.

Horst Rehberg, Philip Gröning, David Zimmerschied, Alexandra Finder és az ikrek Pia és Chiara Keelman

Fotó: Gabriel Bouys

Ahogy az apa erőszakossága egyre inkább kibontakozik, úgy szippantja be a film a nézőt egyre jobban. Az utolsó órában már érezhető volt a feszültség a nézőtéren. Már senki nem mocorgott vagy nézte az órát: az ember úgy érezte, fizikailag is ott van ebben a nyomasztó térben a rendőrrel és családjával, de tehetetlen ott, ahol a kapcsolatok ugyanolyanok, mint a nett klinkertéglás házak a szép kis német kisvárosban: kívülről minden rendben és senki nem lát semmi rendkívülit, bent a lakásban, ahová kívülálló nem lép, viszont káosz és sivár rendetlenség uralkodik, a kapcsolatban pedig reménytelenség és eltitkolt erőszak.

A színészi alakítás egészen rendkívüli Gröning filmjében: a Clarát alakító Pia Kleemann pontos, fegyelmezett és kifejező játékát tapasztalt színészek is megirigyelhetnék, míg az apát alakító David Zimmerschied félelmetes hitelességgel ábrázolja a Dr. Jekyll-Mr. Hyde-szerű apát, aki egyszer tüneményes, máskor szörnyeteg. Alexandra Finder játssza a férjének érzelmileg és anyagilag teljes mértékben kiszolgáltatott anyát, akinek a gyermeke iránti szeretete mindenen átível. Ahogy a rendező fogalmaz: "a film erénye az egyszerűsége: két történetszál, mindkettő tökéletesen egyenes, így futnak át egymáson. Az anya, Christine, megteremti gyermekének a szeretet terét, és az apa, Uwe, tönkreteszi Christinét. Egy emberi lényt megteremtenek; a másikat tönkreteszik. Ennyire egyszerű."

A rendőr felesége mindenkinek ajánlott, aki nem pontosan érti, hogyan is történhet meg az, hogy az áldozatok nem tudnak kitörni egy bántalmazó kapcsolatból.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!