A Netflix megcsinálta a saját Breaking Badjét, csak sokkal viccesebbenA 10. James Cinefest Filmfesztivál első hétvégéjén három olyan filmet is láthatott a közönség, amelyek egyedülálló módon törték meg napjaink szexuális tabutémáit, mindegyik kettős életet élő fiatalokról szól. Mihez kezd egy férfi, ha a barátnője rájön, állandóan pornót néz? Milyen érzés tinédzserlányként első látásra beleszeretni egy nőbe? Mi motivál egy 17 éves lányt, ha nem az anyagiak arra, hogy prostituált legyen?
Az idei Cinefest nyitófilmje a Sundance-en bemutatott Don Jon volt, amit az Eredetből és az 500 nap nyárból ismert Joseph Gordon-Lewitt írt és rendezett, és aminek a főszereplője is ő. Joseph Gordon-Lewitt napjaink egyik olyan szexuális problémáját feszegeti szórakoztatóan, amiről kevesen mernek őszintén beszélni, és amiről kevesen tudják, mi is az. A katolikus, pornófüggő férfi szereti a családját, a nőket, Istent és a pornót, ez utóbbit rendszeresen meg is gyónja – ezzel kezdődik a film. A színész-rendező egyedülállóan és nagyon viccesen mutatja meg, miért lehet kielégítőbb a valós szexnél a pornózás és maszturbálás. Hogy miért fordul inkább a pornóhoz egy huszonéves férfi, még akkor is, ha a világ legtökéletesebb nőjének tartott Scarlett Johanssonnal szexelt pár perce, aki mellől kisettenkedik pornót nézni.
A pornófüggés problémakörére megoldást is kapunk, amit leginkább azzal az egy szóval lehet összefoglalni, hogy őszinteség: ez segít végül kimászni az ördögi körből. A főszereplő apját a filmben a hetvenes-nyolcvanas évek sorozataiból ismert Tony Danza alakítja, aki tökéletes választás arra, hogy megismerjük a sztereotip olasz-amerikai családot: az őszhajú színészt szinte csak fehér atlétában látni a családi étkezőasztal mellett, egy tál étel felett. Gordon-Lewitt titkos megszállottsága szórakoztató, összhatásában egyszerű és komikus, mindezt egy-egy szituáció ismétlésével és narrálásával éri el rendezőként. A Cinefest közönsége a nyitófilmet állva megtapsolta, ezt csak tetézte Gordon-Lewitt videóüzenete, amit személyesen a miskolci közönségnek küldött.
Francois Ozon filmjét, ami október 31-én kerül a hazai mozikba, már kevésbé fogadta be a Cinefest közönsége. A Fiatal és gyönyörű című filmről sokan kimentek, senki nem tapsolta meg, annak ellenére sem, hogy már az első két percben egy tökéletes testű, félmeztelen lányt látni napozás közben. Azok, akik a 8 nőhöz hasonló ironikus filmjeiért szeretik a francia rendezőt, nagyot fognak csalódni. De azok is, akik a Homok alatt mélységű filmet remélnek a Fiatal és gyönyörűtől. Ez az új film egészen más, mint amiket eddig készített, leginkább azért, mert csak undort képes kiváltani a nézőjéből. A 17 éves fiatal lány unalomból áll prostituáltnak, kuncsaftjai pedig ötvenes-hatvanas idős férfiak, a szexjelenetekben ők a partnerei. Annak ellenére, hogy egy fiatalkorú szexuális szolgáltatásairól van szó, a rendező nem feszeget mögöttes lelki traumákat sem a pedofil hajlamú kuncsaftokról, sem a főszereplőről. Ozon egyszerűen csak megmutatja, milyen az, amikor egy 17 éves lány velejéig romlott: nappal gimnáziumba jár, délután ősz halántékú férfiakhoz. A szüzessége elvesztésétől négy évszakon át követjük a kettős életet élő főszereplő, Marine Vacth szexuális kalandjait, és ahogy annak lennie kell, egy tragédia vezet a karaktere fejlődéséhez. A film nem a témájában mutat újat, és még csak nem is abban, hogy nagypapakorú férfiak veszik igénybe a fiatalkorú lány szolgáltatásait. De feltehetően ez az első olyan komoly dráma, amelyben egy intim jelenetben egy fiatal férfi G-pontját ingerli egy nő, a szokásos, elcsépelt ápolónő-spermadonor-orvosi vizsgálat jeleneteken túlmutatva. A filmet az idei Cannes-i Filmfesztiválon mutatták be, akárcsak a hasonlóan tabutörő Adéle életét.
A titkos megszállottságával együtt élő pornófüggő és a kettős életet élő fiatalkorú escortlány mellett a gimnazista Adéle szerelmi életét is megnézhette a Cinefest közönsége. A tunéziai-francia rendező, Abdellatif Kechiche filmjét viszont a zavarbaejtően hosszú leszbikus szexjelenetek ellenére is jól fogadta a zsúfolásig telt terem. De dicsértük már az Adéle életét eleget: kritikánkat a filmről itt olvashatja el bővebben.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon