Ausztriát sokan gazdagnak, de kiszámíthatónak és unalmasnak tartják Magyarországon. Ebbe a képbe nehezen fér bele az afrikai szexturizmus vagy a feszülettel maszturbáló túlbuzgó nő figurája. A mi Ausztria-képünk téves ezek szerint?

Igen. Sok filmet Ausztriában, osztrák színészekkel forgattam, de forgathattam volna az Egyesült Államokban, Németországban, Svédországban, vagy egész máshol: ott is vannak cukros nénik, akik fekete férfiaknak fizetnek szexuális szolgáltatásokért egzotikus helyeken, vagy kereszttel maszturbáló nők. Magyarországon nincsenek cukros nénik?

Valószínűleg kevesebb. Önt a korábbi filmjei alapján sokan tartották embergyűlölőnek, kukkolónak, provokatőrnek – ez a célja a filmjeivel?

Ma már ez csak részben igaz, a nemzetközi kritika nagy humanistának és mély emberismerőnek tart, aki pontosan tudja ábrázolni a társadalmi síkok ambivalenciáját. Régebben többen aposztrofáltak embergyűlölőnek, de a Paradicsom-trilógia kritikáiban már senki nem nevezett mizantrópnak sem engem, sem a filmjeimet. Úgy érzem, a nemzetközi szakma fejlődött időközben, hozzátanult a munkámhoz. Először minden egyes filmemért meg kellett küzdenem, de ez a munka mára hozta meg a gyümölcsét: megváltozott a megítélésem.

A kritikák valóban agyba-főbe dicsérik, de vajon a közönség, vagyis a jómódban élő középosztály, akiket pellengérre állít filmjeiben, szintén magára ismer a filmekben?

Ezek a filmek nem is működnének, ha nem lenne olyan nézőközönség, akit érdekel a film, és aki megszólítva érzi magát.

A trilógia utolsó részének címében a remény szerepel, pedig a filmek óriási reménytelenséget és boldogtalanságot sugároznak. Honnan ered ez a reménytelenség?

Nem lehet úgy nekiállni, hogy csak a reménytelenségről szóljon egy film. A film bizonyos valóságokra világít rá, tehát nem reménytelen, hanem csak realista. Ha megnézzük, három nőről mesélek, akik keresnek valamit: keresik a szerelmet, a beteljesülést, a szexualitást, a fizikai közelséget. Nemcsak keresik, hanem csalódnak is ebben, és ez a keresés és csalódottság mindennapi és általános.

Ön szerint ez a csalódás elkerülhetetlenül része az életünknek?

Igazából ez csak egy vetülete ennek a társadalomnak. Sok oka van ennek, de mindegyik az egyén elmagányosodására vezethető vissza. Ezeknek a nőknek például egy bizonyos kor után egyre nehezebb elérniük egyfajta intimitást, közelséget. A fiataloknak ez könnyebben megy.

13

Paradies: Liebe – képeinkért kattintson!Galéria: Paradies: Liebe

A legújabb film a legfiatalabb nőről szól: a középkorú nők után Melanie 13 éves kiskamasz, aki fogyókúratáborban tölti a nyarat. A fiatalsága tragikusabbá teszi a történetet, vagy éppen reményt kelt?

Természetesen a fiatalabbak nyitottabbak, és ezért sokkal több reménnyel mennek neki egy-egy akadálynak, miközben meg is akarják hódítani az életet és a világot. A harmadik darab éppen ezért sokkal reménytelibb, mint az első kettő.

Utolsó kérdésként: van kedvenc magyar rendezője?

Nincs.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!