Magyarországon nincsenek cukros nénik?
További Cinematrix cikkek
- James Gunn a véres és kimerült Supermanhez hasonlította Amerikát
- Ennyire személyes hangvételű film még sosem készült a legendás intézményről
- A Rocknak köszönhetjük a világ legpusztítóbb karácsonyi akciófilmjét
- Kicsi, mire jó ez a narkós és borzasztó sivalkodás?
- Szívbe markoló animációs film érkezik a mozikba
Ausztriát sokan gazdagnak, de kiszámíthatónak és unalmasnak tartják Magyarországon. Ebbe a képbe nehezen fér bele az afrikai szexturizmus vagy a feszülettel maszturbáló túlbuzgó nő figurája. A mi Ausztria-képünk téves ezek szerint?
Igen. Sok filmet Ausztriában, osztrák színészekkel forgattam, de forgathattam volna az Egyesült Államokban, Németországban, Svédországban, vagy egész máshol: ott is vannak cukros nénik, akik fekete férfiaknak fizetnek szexuális szolgáltatásokért egzotikus helyeken, vagy kereszttel maszturbáló nők. Magyarországon nincsenek cukros nénik?
Valószínűleg kevesebb. Önt a korábbi filmjei alapján sokan tartották embergyűlölőnek, kukkolónak, provokatőrnek – ez a célja a filmjeivel?
Ma már ez csak részben igaz, a nemzetközi kritika nagy humanistának és mély emberismerőnek tart, aki pontosan tudja ábrázolni a társadalmi síkok ambivalenciáját. Régebben többen aposztrofáltak embergyűlölőnek, de a Paradicsom-trilógia kritikáiban már senki nem nevezett mizantrópnak sem engem, sem a filmjeimet. Úgy érzem, a nemzetközi szakma fejlődött időközben, hozzátanult a munkámhoz. Először minden egyes filmemért meg kellett küzdenem, de ez a munka mára hozta meg a gyümölcsét: megváltozott a megítélésem.
A kritikák valóban agyba-főbe dicsérik, de vajon a közönség, vagyis a jómódban élő középosztály, akiket pellengérre állít filmjeiben, szintén magára ismer a filmekben?
Seidl és a boldogságkeresés
Ulrich Seidl 1952-ben született Bécsben. Dokumentumfilmesként indult, filmjeiben is egyedi dokumentarista stílusban mutatja be szereplőit, görbe tükröt állítva a jómódban, de érzelmileg sivár közegben élő középosztály elé. 2001-ben robbant be a köztudatba Kánikula című filmjével.
A remény paradicsoma Seidl boldogságkeresés-trilógiájának harmadik része. A filmek egy érzelmileg elidegenedett világban a maguk módján a boldogságot kereső nőket mutatnak be. A három film főszereplői rokonok: a harmadik filmben a fogyókúratáborba vonuló kiskamasz az első részben megismert kenyai szexturista lánya, és a második részben látott, túlbuzgó hitét néha bizarr szexualitásban kiélő Anna Maria unokahúga.Ezek a filmek nem is működnének, ha nem lenne olyan nézőközönség, akit érdekel a film, és aki megszólítva érzi magát.
A trilógia utolsó részének címében a remény szerepel, pedig a filmek óriási reménytelenséget és boldogtalanságot sugároznak. Honnan ered ez a reménytelenség?
Nem lehet úgy nekiállni, hogy csak a reménytelenségről szóljon egy film. A film bizonyos valóságokra világít rá, tehát nem reménytelen, hanem csak realista. Ha megnézzük, három nőről mesélek, akik keresnek valamit: keresik a szerelmet, a beteljesülést, a szexualitást, a fizikai közelséget. Nemcsak keresik, hanem csalódnak is ebben, és ez a keresés és csalódottság mindennapi és általános.
Ön szerint ez a csalódás elkerülhetetlenül része az életünknek?
Igazából ez csak egy vetülete ennek a társadalomnak. Sok oka van ennek, de mindegyik az egyén elmagányosodására vezethető vissza. Ezeknek a nőknek például egy bizonyos kor után egyre nehezebb elérniük egyfajta intimitást, közelséget. A fiataloknak ez könnyebben megy.
A legújabb film a legfiatalabb nőről szól: a középkorú nők után Melanie 13 éves kiskamasz, aki fogyókúratáborban tölti a nyarat. A fiatalsága tragikusabbá teszi a történetet, vagy éppen reményt kelt?
Természetesen a fiatalabbak nyitottabbak, és ezért sokkal több reménnyel mennek neki egy-egy akadálynak, miközben meg is akarják hódítani az életet és a világot. A harmadik darab éppen ezért sokkal reménytelibb, mint az első kettő.
Utolsó kérdésként: van kedvenc magyar rendezője?
Nincs.
Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését.
Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.
Rovataink a Facebookon