Szerelem a mosógép tetején

Állunk a rákosszentmihályi Ikarus Művelődési Ház előtt, a szél egy lepedőből készült transzparenst csapkod: Maja mosodája – nyitás 0 nap múlva. Az évek óta kihasználatlanul álló épület ajtaja zárva, az ügyelő félénken mosolyog, „felvétel van, egy kis türelmet kérünk”.

Tisztára varázsoljuk

A nyikorgó csapóajtós, málló vakolatos, fűtetlen házban télikabátban rohangálnak a rosszul öltözött statiszták, mind be akarnak férni abba az alig 20 négyzetméteres szobába, amiben éppen Maja (Vecsei Kinga) küzd a mosoda egyik mosógépével. Az átadási ünnepséget Andrea (Dér Denisa) celebrálja egy kimért tanító néni stílusában. „A mai nap a közösen elvégzett munka jutalma. Nemcsak Maja munkájáé, hanem Klárié, Gyufáé, Böbéé éppúgy. Ma, a nyitás tiszteletére ingyenes napot tartunk. Ebből az alkalomból összesen 25 kiló gyerekruhát gyűjtöttünk össze, környékbeli családoktól.”

Nem tudni, kinek szól a taps, a 19 éves Majának, aki félszegen és durcásan áll a sarokban, miután nagy nehezen sikerült beindítania a mosógépet, Andreának, aki szigorúan fejtetőre púpozott kontya alól végre elmosolyodik, Jánosnak (Thuróczy Szabolcs), aki mikrohitelhez juttatta Maját, vagy a jelenetben cameoszerepet vállaló Polgár Andrásnak, aki a való életben is mikrohitelezési programot működtet a magánvagyonából.

Horváth Lili első nagyjátékfilmje, A szerdai gyerek augusztus vége óta forog Budapesten, Kömlődön és Felsőpetényen a Magyar Nemzeti Filmalap 205 millió forintos, illetve a Filmförderung Hamburg Schleswig-Holstein 100 ezer eurós támogatásával (Gyártó: Popfilm, producer: Fehér Károly, operatőr: Maly Róbert). A történet főszereplője, Maja egy 19 éves, állami gondozásban felnőtt lány, akinek az intézetből kiszabadulva meg kell tanulnia a való életben helyt állni. A lerobbant művház munkásmozgalmi faliképei ellenére a történet viszont nagyon is most, 2013-ban játszódik – egy olyan országban, ahol három és félmillióan élnek a létminimum küszöbén, és ahol nagyon ritkán bizonyosodik be, hogy van remény.

Pedig van, Maja mosodája ugyanis egy mikrohitelprogramnak köszönhetően indul be, és ad esélyt arra, hogy ez a kemény életű, vad és dacos lány visszakaphassa ötéves kisfia felügyeleti jogát, aki még az intézetben született, és akit a gyermekvédelmi hatóság egyelőre megtagad a meglehetősen felelőtlen Majától – különösen, hogy a gyerek apja, Krisz (Antal Zsolt) hallani sem akar arról, hogy a kisfiút magukhoz vegyék.

Nobel-békedíjas ötlet

„A filmben Bejárat néven emlegetett mikrohitelprogramnak van valós mintája, Kiútprogram a neve (ld. keretes írásunkat). Először pár éve az Élet és Irodalomban olvastam róla. A Magyarországon néhány éve működő hitelezési formát Bangladesben indították be először – ott elképesztő társadalmi változásokat indított el, a program kidolgozója, Muhammad Yunus pedig Nobel-békedíjat kapott. Míg Bangladesben elsősorban a nyomorban élő nőknek, Magyarországon főleg a mélyszegénységben élő romáknak szól a kezdeményezés. A valódi programot mi azért nem egészen dokumentarista módon mutatjuk be, inkább inspirációként szolgál az általunk elmesélt történethez” – mondja a rendező, Horváth Lili.

„Szándékom szerint ez a történet, bár égető társadalmi kérdéseket érint, elsősorban mégsem szociodráma lesz. Számomra az a legfontosabb benne, hogy bonyolult emberi viszonyokat mutat meg, különböző sérült és kevésbé sérült családok működését; azt, hogy nehéz helyzetekben hogyan tud egymásnak támaszkodni két ember, vagy éppen hogyan robban fel egy viszony akkor, amikor nem is számítunk rá. A forgatókönyv megírásának idején, mikor azon törtem a fejem, hogyan lehet ezeket a dolgokat az öncélúság csapdájának elkerülésével elmesélni, kapóra jött a dramaturgiai lehetőség, amelyet a mikrohitelprogram működési struktúrájában véltem felfedezni."

"A programba ugyanis úgy lehet bekerülni, hogy a jelentkező egy ötfős csoport tagjává válik, ahol együttműködésre vannak késztetve egyébként nem együttműködésre szocializált emberek. A vállalkozásaik ugyanis a szabályzat szerint csak úgy működhetnek, ha segítik egymást a tagok - tehát, ha valaki elbukik, akkor az összes tag bukik vele együtt. Minden csoporttal egy-egy terepmunkás  foglalkozik – a messziről jött ember figurája, aki nap mint nap szembe kerül a kérdéssel: mennyire mehet közel az emberek privát szférájához, akikkel foglalkozik, mennyit mutathat meg nekik önmagából, szintén izgalmasnak tűnt” – teszi hozzá a rendező.

Horváth Lilinek bár ez lesz az első nagyjátékfilmje, de nem ez lesz az első munkája, ami ugyanabban a közegben forog. Négy éve készült vizsgafilmje, a Napszúrás főszereplője is egy 17 éves intézetis lány volt, aki a korai anyaság és a szabadságvágy között őrlődött.

„Amikor a Napszúrásra készültem, annyi történettel találkoztam a gyermekotthonokban, hogy hiába készült el az a film, azt éreztem, erről még lenne mit beszélni. De szó sincs arról, hogy a Napszúrás lenne felduzzasztva másfél órás hosszúságra. Inkább azt gondoltam tovább, hogy egy ilyen lánnyal mi történik akkor, amikor nagykorú lesz, és az intézetből kikerül a kinti világba, ami persze egyáltalán nem olyan, amilyennek képzelte, ráadásul meg kell tanulnia anyává válni, miközben nem kapott mintát arról, hogy mi az az anyai törődés” – meséli Lili.

Nem áll minden utcasarkon ismert színész

A főszereplő Maját most nem Törőcsik Franciska, hanem egy amatőr szereplő játssza, ahogy párját, Kriszt is. „Vecsei Kingát egy Facebookon látott fotó nyomán találtuk meg, Antal Zsoltot pedig a pestlőrinci Gloriett lakótelep közelében tartott szereplőválogatáson” – meséli Lili. „Az, hogy ezt a két fontos szerepet amatőrök alakítják, nem volt előre elhatározott döntés. Több irányba is elindultunk – találkoztunk a casting során fiatal színészekkel, egyetemistákkal, köztük egészen kiválóakkal is. Az csak a próbafelvételek során derült ki számomra, hogy mennyire fontos ehhez a történethez az, hogy a szereplők életkorilag ilyen közel legyenek az általuk játszott karakterekhez. A gyerekkor és a felnőttkor határát egyszer csak észrevétlenül átlépi az ember, és onnantól valami már nincsen ott az arcán, ami eddig ott volt, valami meg odakerül, ami a mi történetünk ellen dolgozna.”

A kisebb szerepekben úgyszintén keverednek az amatőr és profi színészek. „A szereposztás egy apránként kialakuló puzzle; a mienk nem egészen szokványosan néz ki” – mondja a rendező. „Úgy éreztem: egy ilyen közegben játszódó történet esetében hamis lenne, ha minden utcasarkon egy-egy ismert színész állna. Ugyanakkor nagyon vágytam arra, hogy bizonyos színészekkel együtt dolgozhassak – Lukáts Andor, Börcsök Enikő, Dér Denisa vagy Nagy Ervin mind rendkívül nyitottan fordultak az amatőr partnerek felé. Sok kölcsönösen inspiráló helyzet jött létre.”

A Maját játszó Vecsei Kinga elképesztő természetességgel tűri, hogy a jelenetét más-más kameraállásból már vagy nyolcadszor veszik újra a levegőtlen szobában; a szünetben jókedvűen, sugárzóan válaszol a kérdésekre. „Maja mindenben az ellentétem, ő egy nagyon kemény és vagány lány, folyton azt érzi, hogy őt támadják, ezért folyton védekezik, és ez elég durvává teszi. Mindössze két ember van az életében, akikben talán megbízhat, de lehet, hogy sokat mondtam. Ami közös bennünk, hogy én egy nagycsaládba születtem bele, és kiskoromtól fogva arra várok, hogy mikor lehetek végre anyuka. Amikor először olvastam a forgatókönyvet, nagyon megtetszett Majában ez a szenvedély, ahogy vissza szeretné kapni a gyerekét. Ez a szál nagyon megkönnyíti, hogy el tudjam játszani a szerepet. Most már a forgatás közepén túl vagyunk, és egyre inkább úgy érzem, hogy Maja lettem, néha már akkor is úgy beszélek, olyan szavakat használok, mint ő, amikor nincs forgatás.”

Kinga idén érettségizett, és felvették a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem textiltervező szakára, de a sulit a forgatás miatt csak később tudja elkezdeni. Arra a kérdésre, hogy nem kapott-e kedvet a színészi szakmához, azt feleli, hogy bár nagyon tetszik neki a forgatás, még nem gondolkodott el ezen. „Érzem, hogy vannak hiányosságaim, de az nagyon jó érzés, hogy ha bármi problémám van a szereppel, akkor a rendező és a színészek is segítenek, leülnek velem megbeszélni a jeleneteket. Az, hogy én a 22. forgatási napon semmi fáradtságot nem érzek, ennek is köszönhető.”

Felforr, mint egy vulkán

A mikrohitelprogram terepmunkását, a hitelt felvevő csoportot mentoráló Jánost alakító Thuróczy Szabolcs szerint Kingára nem is érdemes a némileg pejoratív amatőr jelzőt használni, „hiszen mindössze 19 éves – ha színművészetis lenne, akkor is csak elsős lehetne. Kingát egyszerűen csak egy nagyon érzékeny lánynak tartom, akivel úgy érzem, jól működünk együtt a közös jeleneteinkben.”

Thuróczy szerint az általa játszott János karaktere „egy jobb sorsra érdemes, de gyáva ember, aki húsz éve él egy dekoratív nő oldalán egy elfáradt kapcsolatban. Egy igazán fura és érzékeny karakter, aki katatón módon éli a mindennapjait, csak a kocsiban mer ordibálni – egy igazi elbaszott magyar sors. Aztán belecsúszik egy érzelmi kalandba, amit ő nem is kalandnak érez, beleszeret Majába, és ettől felforr, mint egy vulkán. Nekem nagyon érdekes ez a szerep, mert nem szoktam ilyen elfojtott figurákat játszani, és ezért nagy élvezettel veszek részt a forgatásokon.”

Hogy a szerelem beteljesülhet-e, természetesen nem árulják el az alkotók, az viszont biztos, hogy izgalmakban bővelkedő történet lesz, hiszen mind Maja, mind János önsorsrontó karakter. Horváth Lili szerint a jövő tavasszal a mozikba kerülő A szerdai gyerekben „van olyan történetszál, ami kudarccal végződik, és van, ami reménnyel".

És bár ő rutinosan már nem mondja ki, de a 19 éves Kinga még igen: „azt remélem, hogy a film miatt sokan segíteni fognak az intézetis gyerekeknek, mert azt látják majd, hogy igenis van értelme támogatni az életüket”.