Így lógj meg a Csillagból

A remény rabjai (1994) - az internet kedvence

A Rita Heywoth and the Shawshank Redemption című Stephen King-novella filmverziója 9,2-es értékeléssel vezeti az IMDB toplistáját, és tulajdonképpen az egyetlen olyan King-adaptáció, amit dühroham nélkül végig lehet nézni. A történet egy ártatlanul lesittelt fickóról szól, aki a börtönben összehaverkodik egy tapasztalt börtönlakóval, és gondosan megtervezi a télakot. A módszer a klasszikus, kiásom magam a betonfal mögül típusú, és ha jobban belegondolunk, a negyvenes években még akár működhetett is, már ha nagyon türelmes az ember.

Monte Cristo grófja (1975) - az eredeti

Alexander Dumas 1844-ben írta meg a klasszikus börtönszökéses bosszútörténetet, amit eddig 28 alkalommal dolgoztak fel a moziban és a tévében és persze kismillió filmet ihletett meg, és igen, most a konkrét történeti elemek lenyúlására gondolunk. A legjobb tévés adaptáció vagy az 1975-ös, amiben Richard Chamberlain alakította Edmund Dantes-t, vagy az 1988-as, Gerard Depardieu főszereplésével készült francia minisorozat - utóbbi az összes feldolgozást figyelembe véve a legközelebb állt Dumas verziójához. A történet ugye egy ártatlanul bebörtönzött fickóról szól, aki szökése után bosszút áll a neki keresztbe tevőkön, és persze kő kövön nem marad utána. A szökés elég meseszerű, a halott társa helyett zsákban meglógó Dantes a valóságban simán lebukott volna.

Menekülés a győzelembe (1981) - a sportos

Az egyik párizsi stadiont alakító, Hungária körúti MTK-pályán forgatott, 2. világháborús filmben egy csapat hadifogoly kísérel meg szökést egy futballmeccs szünetében, amit a hadifogolytábor német parancsnoka szervez propagandacélokból. Maga a film sem rossz, de Pelét, Ardilest vagy Bobby Moore-t egy csapatban látni eleve nagy élmény a futballrajongóknak, és ezen még az sem ront, hogy Sylvester Stallone a labdarúgás nevű sportra nagyjából annyira alkalmas, mint Minarik Ede. A szökés maga úgy nézett ki, hogy a meccsre a táborból kihozott foglyok a szünetben lelépnek, de mivel 4-1-es szopóra állnak, visszamennek és kihozzák a meccset egy döntetlenre a német válogatott ellen, majd a pályára berontó tömeg takarásában lelépnek. A valóságban ez nem jött volna össze, de a németek tényleg futballoztak a háborúban egy ukrán csapattal, míg a Gestapo a fele csapatot ki nem végezte.

A nagy szökés (1963) - a majdnem igaz történet

250 szövetséges hadifogoly lógott volna meg a Stalag Luft III nevű német hadifogolytáborból ebben a nagyszerű filmben, amiben Steve McQueen volt a legnagyobb király és a legmakacsabb télakos. Ebben a filmben is előjön az ásás motívuma, a kiásott földet a rabok természetesen a gatyaszárban szállítják az alakulótérre, mint ahogy azt minden rendes börtönös filmben szokás. A szökés nem nagyon jön össze, már ha azt vesszük, hogy a 250 rabból alig 76-an tudtak meglépni, az alagút nem volt elég hosszú, és a kiszabadult foglyok közül végül csak hárman lógtak meg, a többieket vagy elfogták, vagy simán lelőtték. A szökésre a valóságban is sor került, de az amerikaiak már nem vettek benne részt, és senki nem menekült motoron, ezeket a filmesek tették hozzá a sztorihoz, utóbbit McQueen kifejezett kérésére.

Menekülés New Yorkból (1981) - a legmenőbb

Snake Plissken a mai napig az egyik legkirályabb szökevénynek számít, és nemcsak a bőrdzseki, a nyolcvanas években szériatartozék futballistafrizura vagy a fél szemét takaró fekete kötés miatta, hanem azért, mert a fasziról simán elhisszük, hogy kiszabadul a jövő börtönszigetének kikiáltott Manhattanből, és közben megmenti az elnök életét is. Maga a szökés semmi hasonlóságot nem mutat a nagy elődökkel: nincs benne ásott alagút és a kerítés előtt fél méterrel felbucskázó kedves rabtárs, Plissken úgy menekül, ahogy tud, és nem ismer se istent, se embert közben. A valóságról értelmetlen beszélni, hiszen egy scifiről van szó de ha egyszer lenne ilyen sitt, Snake lelépne belőle, az tuti.

Szökés Alcatrazból (1979) - a legizgalmasabb

A San Francisco-i öbölben fekvő börtönszigetet olyan börtönnek tartották, ahonnan nem lehet meglépni. Ha a delikvens a falakon valahogy átjutna, és nem géppuskázzák le az őrök, ott van még előtte egy nagyjából 2,4 kilométeres tengerszakasz, amit úgy kell átúszni, hogy lehetőleg a vízben kóringyáló cápák ne harapják le az ember lábát. Nem is szökött meg innen senki, legalábbis elméletileg, mert Don Siegel filmje azt állítja, háromnak mégis sikerült. Na persze, hogy Clint Eastwood játssza az akció nagyon türelmes szellemi vezérét, aki egy éven át kapargatja a habarcsot a szellőzőnyílás körül, hogy aztán a tetőre jutva meglóghasson. Az élet a legjobb forgatókönyvíró, hiszen a mai napig nem tudni, hogy a télak összejött-e a triónak.

Rescue Dawn (2006) - a legbrutálisabb

Christian Bale A gépész című filmben, 2004-ben már egyszer iszonyúan lefogyott, így maga az érzés akkora sokkot nem okozhatott neki két évvel később, amikor egy Dieter Dengler nevű pilóta bőrébe bőrébe bújva egy laoszi fogolytáborról szóló filmet forgatott. Deglert éveken át szívatták a fogva tartói, kínozták éheztették és így tovább, amit Johnny Rambo átélt, semmi ahhoz képest, amit a német származású amerikainak kellett. A szökést Warner Herzog rendező (aki a történetről korábban készített egy dokumentumfilmet is) meglehetős naturalizmussal és hitelességgel ábrázolja, Bale meg úgy beleélte magát a szerepbe, hogy a filmet nézve, teljesen elfelejtettük, hogy csak egy színész, és csak úgy tesz, mintha.

Con Air - a leghollywoodibb

Kell a listára egy ilyen film is, amiben nem egy sittről, hanem egy rabokat szállító repülőgépről lépnek meg a Nagyon Veszélyes Elemek. A parókás Nicolas Cage-re nincs bocsánat, de legalább John Malkovich és Steve Buscemi is szerepel Simon West filmjében, amiben a szökés fantasztikusan irreális a gép transzponderének kicserélésétől az egész terv összerakásán át a levegőben rángatott Chevy Corvette-ig. Ettől még egy nagyszerűen összerakott, látványos, tökös akciófilm.

Pillangó (1973) - a legszomorúbb

A hetvenes évek elején 12 millió dollárt költeni egy filmre olyan volt, mint most 150 milliót, meglehetősen drága és bátor mulatság. Az azonos című regényen alapuló történetben szokás szerint egy ártatlanul elítélt rab (Steve McQueen) szökése áll a középpontban, aki a Francia-Guyana partjainál fekvő Ördögszigetről igyekszik meglógni, a film játékideje alatt nem is egyszer. McQueen mellett Dustin Hoffman a másik főszereplő, mert a kóterben kell egy társ, anélkül nem lehet télakot szervezni. Azt, hogy a megtörtént eseményeknek eladott történések közül valójában mi igaz és mi nem, nem tudni pontosan, mindenesetre ahogy McQueen alakítja az ötéves magánzárkában sínylődő, lassan felörlődő, de a szökés gondolatát soha egyetlen percig fel nem adó Pillangót, az valami zseniális.

Éjféli expressz (1978) - a legdühítőbb 

A “voltál-e már török börtönben?” kérdésre Billy Hayes heves bólogatással válaszolna. Az akkoriban még egyetemista fiatalember 1970-ben két kiló hasist igyekezett kicsempészni Törökországból, de nem jött neki össze. Sittre került, ahol először csak pár év nézett ki neki, de aztán 30 évre ítélték, és felállt az igazi szopórollerre. Testileg-lelkileg kikészült, és az őrület határáról csak a csaja látogatása húzza vissza, aki pénzt csempész be neki, hogy lefizethesse az őröket. A szökés sikerül, de előtte még meg kell küzdenie egy anális szex iránt rendkívüli érdeklődést mutató török őrrel, szóval nem volt egy fáklyásmenet a vége sem.

A szökés (2005) - a tévés

Iskolapéldája annak, hogy ha egy sorozatnak rossz címet választasz, és nem nagyon bízol abban, hogy egy évadnál többet megél, akkor micsoda baja kevered magad. A Szökés első évadának végén ugyanis meglógnak a főszereplők, majd a másodikban menekülnek egy kicsit, végül a harmadikban megint bezárják legtöbbjüket, mert csak úgy van értelme a címnek, ha megint szökni próbálnak. A sztoriban egy Nagyon Okos Ember, aki mérnökként megtervez egy sittet, úgy szabadítja ki az igaztalanul (naná) bebörtönzött testvérét, hogy a börtön alaprajzát és mindenféle fontos infót a testére tetováltat. Az első 13 rész a tévézés aranykönyvébe is beírhatja magát, fordulatos, izgalmas, kiválóan összerakott fél évad volt, de utána amit csak lehetett, elcsesztek az írók. Kár érte, de még így is ez volt a legjobb börtönszökéses tévésorozat.