Az éhezők viadala lett a mai tinik Mátrixa

2013.11.22. 17:59

Biztosan nem az Éhezők viadala 2 lesz az év filmje. De még csak azt sem lehet kijelenteni róla, hogy ez az utóbbi idők legjobb sc-fije: a jelző, amit keresünk, a gyakran pejoratív értelemben használt tisztességes iparosmunka. Ebben az esetben pedig abszolút pozitív értelemben használhatjuk: hiszen Jennifer Lawrence, Woody Harrelson, Donald Sutherland, Phillip Seymour Hoffman és a többi színész kiváló, az effektek 3D-s parasztvakítás nélkül is látványosak, az elnyomó rezsim díszletvárosa pedig grandiózusabb, mint a nácik és a kommunisták összes ünnepi felvonulása együttvéve.

Akkor mi a gond? Sajnos maga a tény, hogy már egy meglehetősen hullámzó minőségű ifjúsági regényből leforgatott, elcsépelt Lost-fordulatokban tobzódó, Mátrixba oltott Menekülő ember is ekkora nézettséget és pozitív kritikai visszhangot tud kiváltani.

Azzal nem árulunk el nagy titkot, hogy a két fiatal főhős (Jennifer Lawrence és Josh Hutcherson) megint bekerül az Éhezők viadala mesterséges halálarénájába. A film viszont nem az első részben már látott felállást próbálja ellőni újra, hanem ügyesen egy egészen új szintre emeli a gyilkos túlélőshow tétjét. Mert Panem diktatúrájában az Éhezők viadalának megnyerése korántsem jelenti az út végét, éppen ellenkezőleg: ahogy el is hangzik a filmben, itt már egy valódi háború előszelét érezzük. Azt persze csak csöndben tesszük hozzá, hogy kapitális baromság úgy lenyugtatni egy birodalom lázongó lakóit, hogy a régi kedvenceiket, a győzelmükért kapott szép házikókban éldegélő, egykori viadalgyőzteseket bezavarják egy véres darálóba.

A második dzsungelbéli öldöklésben kapunk egy új főjátékmestert (Philip Seymour Hoffman gondoskodik róla, hogy emlékezzünk is rá), az első részben látottaknál ezerszer veszélyesebb ellenfeleket és a birodalmi rohamosztagosokra egyre jobban hasonlító rendfenntartókat (már végig sisakban vannak, az első résszel ellentétben nem látszik az arcuk). A film végig olyan kérdéseket feszeget, hogy milyen folyamatok játszódhatnak le egy diktatúra bukásának kapujában, amikor a hatalmáért kapkodó vezetés szemében már nemcsak a korábbi bajnokok, hanem az olyan közkedvelt stylistok sincsenek biztonságban, mint a rendszert belülről bomlasztó Cinna (Lenny Kravitz).

Az már az eredeti Éhezők viadala-regényeket elkövető Suzanne Collinsnál is alapvetés volt, hogy a tévében közvetített, véres gladiátorviadalként legitimált erőszakot nem valamiféle magasztalt dolognak mutatja be, hanem a karakterek életét elemésztő borzalomként. A főhősnő sem egy tipikus, szerelmi háromszögben vergődő tinilány (mint az Alkonyat-szériában). Az érzéseit és a rendszer korlátait is kereső Katnissból nem lesz hirtelen szívtelen gyilkos, aki már alig várja, hogy fegyveres felkelés élére állva döntse meg a rendszert.

Ő már az elején elmenekülne a gyilkos médiadiktatúrából, egyáltalán nem akar hős lenni, ráadásul az első részben kényszerűségből megölt ellenfelek emléke azóta is kísérti, ami miatt a film elejétől a végéig szimpatikus karakter a nézők számára. Jennifer Lawrence szerencsére másodszorra is jól adta át a világgal bizalmatlan, de folyamatosan fejlődő karakter komplexitását (bár minden jelenetéből ordít, hogy ő is ugyanaz a "tipródó kiválasztott"-típus, mint a Mátrix Neója), és nem mellesleg még mindig szuperdögös barna hajjal.

Az éhezők viadala - Futótűz

Jó pont, hogy az előző rész realistának szánt, sokszor nyomasztó színvilágát itt is sikerült megőrizni. Az viszont zavaró, hogy több jelenet túlságosan is sötétnek tűnik. A szájbarágós történelmi-politikai párhuzamok viszont sokszor már idegesítőek. Míg a Futótűz reklámkampánya profi módon idézte meg a nekünk magyaroknak sajnos fájdalmasan ismerős, 50-es évekbeli propagandaplakátok hangulatát, addig maga a film már gyakran Spielberget megszégyenítően nyálas és hatásvadász túlzásokba esik. Utóbbira tökéletes példa az a jelenet, ahol a romos házak lakóit agyaló karhatalmisták egy az egyben olyanok, mint a zsidókat deportáló nácik, és a néző hirtelen nem is tudja eldönteni, hogy egy könnyed, őszi blockbustert néz, vagy a Schindler listája gettójelenetét.

Az Éhezők viadala 2 persze nem a mindent újrahasznosító, ötlettelen Hollywoodot kárhoztató fanyalgóknak készült, hanem azoknak, akik már az első Éhezők viadalát is imádták. A Futótűz abszolút megfelel a trilógiakészítés klasszikus szabályainak: ez az Éhezők viadala-franchise Birodalom visszavágja, ami borongósabb, mint az előző rész, elmélyíti az alternatív történelmű Földről kapott ismereteinket, és szépen átvezet bennünket a grandiózusnak szánt fináléba. És a legbosszantóbb az, hogy a dolog jól működik. Még úgy is, hogy a Nagy Háború után kialakult, nyomorgó lakókörzetek életébe ezúttal is csak párperces bepillantást kapunk.

IMDb: 8,1 pont
Rotten Tomatoes: 90%
Index-ítélet: 7/10