Jude Law sárga fogú tata lett

Nagy rejtély, hogy a Dom Hemingwayt kinek is szánták. Elsőre persze a Jude Law-rajongó nők hegyei ugranak be, de őket kizárhatjuk, mert a filmben Jude Law nem így néz ki:

Hanem sajnos így:

Ami részben az idő vasfogának köszönhető (erőteljes kopaszodás), részben pedig kifejezetten erre a filmre készült (sárga fogsor némi arannyal futtatva, hollywoodi mértékkel mérve jelentékeny pocak). Ha pedig egy színész elcsúfítja magát, az mindig biztos jele annak, hogy ő itt most alakítani fog. Nagyot.

Jude Law alakít is rendesen, csak ez nem segít azon, hogy a Dom Hemingway maga sem tudja eldönteni, hogy mi legyen: vígjáték, krimi, akciófilm vagy családi dráma. Vígjátéknak nem elég vicces, mert ugyan tényleg vannak benne jó jelenetek, de sajnos majdnem az összes értékelhető poén benne van a trailerben. Kriminek nem elég izgalmas, akciófilmnek meg nem lőnek benne eleget. A családi szál pedig olyan sekélyes, hogy drámának szintén nem állja meg a helyét.

Richard Shepard (a Dom Hemingwayt nézve hihetetlen, de ő a Csajok sorozat egyik rendezője) filmjében Dom (Jude Law) tizenkét év börtön után szabadul. Foglalkozására nézve kasszafúró, aki hosszú éveken át tartotta a száját, és egy szót sem árult el a rendőröknek arról, hogy ki is a megbízója. Hogy eközben meghalt a felesége rákban, és egyedül nőtt fel a lánya, hát Istenem.

Amikor végre kiszabadul, csak egyet akar: mint azt hangos böfögések és whiskyvedelés közben közli, most behajtja, ami a tizenkét évért jár neki. Így aztán a barátjával (Richard E. Grant) elmennek az orosz maffiafőnök (Demián Bichir) dél-franciaországi villájába, hogy kiköveteljék a pénzt. Itt Dom kiváló diplomáciai érzékkel először elküldi a vérbe a csávót, aztán inzultálja a nőjét, végül meg kéri a jussát. Amit aztán meg is kap, de túl sokáig nem örülhet neki. 

Ekkor figyelmét jobb híján családjára veti, és elhatározza, hogy rendbe hozza a kapcsolatát a lányával (Emilia Clark, Daenerys Targaryen a Trónok harcából). És bár a lánya főleg azt veti a szemére, hogy bűnöző volt és emiatt neki egyedül kellett felnőnie, Dom mindent megtesz azért is, hogy kasszafúró karrierjét is újra fellendítse. (Ehhez az erőfeszítéshez kapcsolódik a film egyetlen igazán vicces hosszabb jelenete.)

De Domot nem kedveljük meg annyira, hogy vele sírjunk, amikor sír, és örüljünk, amikor boldog. Nem tudunk meghatódni, amikor megismeri az unokáját, vagy amikor felesége sírjánál agonizál. A család többi tagját meg szinte meg sem ismerjük, ez a film tulajdonképpen egyszereplős, a többieknek alig osztanak lapot. 

A széftörések és hasra esések mellett a másik humorforrás Dom szavajárása lenne. Ő ugyanis sokat és változatosan káromkodik. A magyar mozikba a film szinkronizálva kerül (a börtönből szabadult Dom magyar hangja Stohl András, mekkora ötlet ez is), a magyar szövegért nem is akárki, Varró Dániel költő-műfordító felel. De valahogy ez sem sikerült maradéktalanul: egy szellemes nyelvi poénra 3-4 fárasztó jut. Elég nehezen hihető, hogy az alkesz, börtöntöltelék Dom olyan szavakat használ, mint a nepotizmus.

Jude Law meg fogyjon le.

IMDb: 6,5

Rotten Tomatoes: 57 százalék

Index: 10/6