Bridget Jones kikéri magának

Mióta Helen Fielding 1996-ban megírta a Bridget Jones naplóját, számtalan szingliregény és –film készült, több-kevesebb sikerrel hozva a műfajtól elvárható színvonalat. A legfrissebb próbálkozás a francia Agnés Obadiaé, aki összegyűjtögetett minden apró hozzávalót, de mégsem tudott megfőzni egy férjfogó levest.

Obadiaé sajnos forgatókönyvíróként is jegyzi a Joséphine-t, szóval nem nagyon számíthat feloldozásra, amikor filmjén az eredetiséget kérik számon. Hőse egy 29 éves szingli, aki természetesen a., szőke, b., nagy seggű, tehát örökké a fogyózáson töri a fejét, c., vidám és rendetlen, d., cuki barátnői vannak, köztük egy fekete meleg fiú e., az orra előtt van élete szerelme, csak nem veszi észre.

Az eddigi Bridget Jones hasonmásoktól mindössze annyiban különbözik, hogy lófarokban hordja a haját és szemüveges, továbbá, hogy nyomorult, magányos sorsát képzelt pasikról való hadoválással próbálja mások előtt leplezni. Az utolsó füllentésénél viszont igencsak elszalad vele a szekér, ugyanis egy családi rendezvényen sikerül bejelentenie, hogy egy szívsebész megkérte a kezét, és Brazíliában lesz az esküvője. 

Mindenki határtalanul örül a boldogságának, a szülők, a barátok gratulálnak, búcsúbulit rendeznek neki, és a reptérig kísérik az ifjú „menyasszonyt”. Joséphine viszont nem száll fel a repülőgépre, hanem saját maga és a barátai elől hazamenekül.

Pechjére, ugyanis barátnői kiadják a lakását - Brad Pitt nevű macskájával együtt - a Mr. Beanre hajazó kollégájának, Gilles-nek (Mehdi Nebbou), akiről már az első percben tudni lehet, hogy még fontos szerepe lesz a történetben. A bujkálva együttélés persze helyzetkomikumok garmadáját hozza magával, de fájdalom, mégsem lehet rajta nevetni.

Egyrészt mert a film minden karakterét és poénját elsütötték már százszor, másrészt, mert hiába a rengeteg helyről akkurátusan begyűjtött összetevő, egy kétbalkezes szakács keze között a legjobb receptből is ehetetlen étel születik. Ráadásul az emésztésben nem segít, hogy a Joséphine-t alakító színésznő, Marilou Berry úgy túljátssza a szerepét, mintha csak a műfaj paródiáját akarná megteremteni. Hihetetlenül idegesítő karaktert hoz, akivel sem együtt sírni, sem együtt nevetni nem lehet, sőt, a néző egyenesen a haláláért imádkozik, amikor az óriáskeréken reked egy éjszakára.

A Joséphine bár végtelenül banális, közhelyes és mesterkélt próbálkozás lett, mégis van pár előnyös tulajdonsága, amiért megérdemli az 5/10 pontot: - a főszereplő, bár mérget mertünk volna rá venni, a film végére sem bontja ki a haját, és vált szemüvegről kontaktlencsére, - egyetlen szereplőt nagyon eltaláltak a castingon: Brad Pittet, a macskát egy gyönyörű vörös cica játssza, - és mindössze 88 perc.