Egy jó technothrillerhez három dolog mindenképpen kell: szimpatikus főhős, akinek lehet drukkolni, karizmatikus főgonosz, akit lehet utálni, és egy olyan Fenyegető Veszély, amiről elhisszük, hogy romba döntheti a Nyugati pályaudvart is. A Jack Ryan: Árnyékügynökben ezek közül semmi nincs, van viszont egy olyan főszereplő, aki mellett Ben Affleck a két lábon járó férfiasságnak tűnik. És még ő az egyik legjobb dolog a filmben.
A film egy franchise rebootja, egy olyan karakterre épített világmegmentő sorozaté, akivel a néző könnyen azonosulhat, mert civilből lesz vonakodó hőssé. Ryan karaktere ebben az új rebootban kapott egy új háttérsztorit (ezt a filmet nem a fickót megalkotó Tom Clancy egyik regénye nyomán írták, hanem új történetet találtak ki hozzá), ami szerint ő szeretett volna közgazdász lenni, de 9/11 után inkább elment katonának, aztán egy bevetésen megsebesült, így leszerelték, aztán tényleg közgazdász lesz, és egyben CIA-ügynök. De nem olyan fegyveres, James Bond-fajta, hanem egy geek, aki Wall Street-i bankoknál keresi, hogyan mossák tisztára a pénzüket a gonoszok.
És persze felfedez valamit, és be kell szállnia a játékba, bár nem akar, hiszen nincs kiképzése terepre, amit a keménykedésről tud, azt tíz éve tanulta a seregben, az meg régen volt. és a háta is fáj. De ha muszáj, akkor ütni kell, mondja az ősi albán mondás, és Ryan elmegy Moszkvába, hogy egy megalomániás, az amerikaiakon bosszút állni készülő orosz milliárdos terveit keresztül húzza, és közben átesik a tűzkeresztségen, és igazi kemény csávó lesz belőle. A világ megmenekül, lehet hátradőlni.
Ez eddig pont olyan, mint a nyolcvanas-kilencvenes évek akciófilmjeinek szinopszisa, és sajnos ez a vásznon is visszaköszön. A történet nem túl bonyolult, a főgonosz motivációja érdektelen és érthetetlen, és eleve, a magyar szinkronban kapott oroszos akcentussal súlyosbítva olyan klisés lett, hogy a Vörös október férfikara adja a másikat - hazafias dalok szólnak, amikor megjelenik a vásznon, esküszöm, már csak Sean Connery szelleme hiányzott a sarokból. Ryan, az őt beszervező Thomas Harper (Kevin Costner) és CIA-technikusai tulajdonképpen két laptoppal mentik meg a világot, fél perc alatt törnek fel mindenféle tuti biztonsági rendszert és akadályozzák meg, hogy az oroszok csődbe vigyék az USA-t és rajta keresztül az egész világot.
A dramaturgiai marhaságok (minek megy Ryan csaja Moszkvába?) mellett a rendező Kenneth Brannagh a színészeivel sem bánt kesztyűs kézzel, unalmas beállításokban téblábolnak és mondanak fel ostoba dialógusokat, saját magára meg a klasszikus Bond-gonoszok manírjait osztotta ki, csak éppen egy olyan filmben, ami próbálta komolyan venni magát - miközben James Bond legjobb történeteiről ezt soha nem lehetett elmondani. A film unalmas, mert nem érezzük a súlyát a Fenyegető Veszélynek, hát bedől az USA, oszt? Kit érdekel? Nem volt bankcsőd pár éve? Egy ketyegő atombomba sokkal izgalmasabb és kézzelfoghatóbb, húsbavágóbb veszélyt jelent, itt meg a tőzsdét manipuláló oroszokról kéne elhinnünk, hogy mekkora gecik.
Chris Pine mindent megtesz, hogy a film végére ne felejtsük el a nevét, nagyon kék szemekkel nagyon sokszor néz bele a szemünkbe, de sajnos annyi kisugárzása nincs, mint Gyúrós Józsinak a Való világban. Costner hozza a megszokott apafiguráját, a legutóbbi Supermanben is ezt csinálta, egyszerűen kopipésztelte a szerepet és felvette a gázsit. A Ryan csaját alakító Kiera Knightley (a szegény ember Natalie Portmanje) meg csak díszítőelemnek és felesleges drámai kelléknek van a filmben, így a szerepe sem több egy lábjegyzetnél. A filmet csak az nézze meg, aki szeret a moziban aludni, mert a film andalítóan lassú, és unalmas - egy akciófilm esetében az is bűn, ha öt percre leül, nem egy órára, mint a Jack Ryan.
IMDb: 6,7 pont
Rotten Tomatoes: 61%
Index-ítélet: 2/10
A néhai Tom Clancy a technothrillerek atyja volt, hazafias hevülettel átitatott könyveit zabálták az amerikaiak, jelenleg éppen 100 millió nyomtatott példánynál tart, ami rettentő sok. Clancy regényei között kiemelten fontos helyet kaptak a Jack Ryan-könyvek, melyek egy CIA-tanácsadó felemelkedését mutatják be az elnöki posztig úgy, hogy közben a szovjetekkel, az arabokkal, a japánokkal, kínaiakkal, oroszokkal, kolumbiaiakkal és mindenféle terroristákkal is bajuszt akaszt, de győzedelmeskedik, hogy aztán hazamenjen a tökéletes kis feleségéhez (zseniális szemsebész) és a gyerekeihez, akik közül ifj. Jack a fater nyomdokaiba lépve CIA-elemző lesz, aztán úgyis elnök lett volna belőle, ha Clancy 2013-ban meg nem hal.
A könyveiből számos filmet készítettek, a Vadászat a Vörös Októberre, a Férfias játékok vagy a Végveszélyben is ilyen volt. Ryant eddig három színész alakította, Alec Baldwin, Harrison Ford és Ben Affleck, most Chris Pine lépett a helyükre, a Star Trek-rebook Kirk kapitánya, aki ráadásul 3 filmre írt alá, így nem nagyon szabadulunk tőle, ha a Jack Ryan hozza azt a bevételt, amit várnak tőle.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon