A Gravitáció majdnem mindent megnyert

2014.03.03. 06:27

Ellen Degeneres csődjét hozta a 86. Oscar-gála, a tévében viccesnek tartott, stand-up múlttal rendelkező műsorvezető poénjai laposak voltak, és kínosak, azt pedig végképp nem lehetett értelmezni, miért osztogatott a széksorok között kaparós sorjegyet, és tett úgy, mint aki pizzát rendelt. Az este nagy nyertese a Gravitáció volt hét díjjal, a legjobb film viszont a 12 év rabszolgaság lett. A Mielőtt meghaltam három, A nagy Gatsby két díjat vihetett haza, az Amerikai botrány, A Wall Street farkasa, a Philomena és a Phillips kapitány viszont egyet sem.

Amikor magyar idő szerint hajnal egykor elkezdődött a vörös szőnyeges rongyrázás, még azt hihettük, hogy a kezdeti unalmat (milyen ruha van rajtad? hogy érzed magad?) majd hamar oldja a rutinos komikusnak számító Degeneres, de csalódnunk kellett, mert a neki írt poénokkal nem tudott mit kezdeni.

Az már régen nem vicces, hogy June Squibb 86 éves, és höhö, teccik hallani rendesen, amit mondok? És ez, ha hiszik, ha nem, az egyik legjobb poén volt. Az amerikai filmakadémia megégette már párszor magát a rosszul megválasztott műsorvezetőkkel (pl. Seth MacFarlane, James Franco), Degeneres sem fog egy ideig gálát vezetni.

Persze ha csak ez az egy negatív aspektusa lett volna a fél háromkor kezdődő műsorfolyamnak, az ember még ki is bírta volna valahogy, de amikor másfél óra elteltével még mindig ott tartottunk, hogy 16 díj és három betétdal előadása van hátra, és csak egy, azaz egy igazán fontos díjat adtak át, akkor kezdett az ember ideges lenni. És ahelyett, hogy a műsorral foglalkoztak volna, Degeneres hosszú perceken át szelfizett a nézőtéren helyet foglaló sztárokkal. Valahol megértem, hogy ha évente egyszer van egy ilyen esemény, akkor abból a rövidfilmesek és a fodrászok sem akarnak kimaradni, de ez sajnos a kategória résztvevőin és rokonaikon kívül nem sok embert érdekel.

Az időt elcseszni viszont kiválóan alkalmasok az olyan díjak, mint a legjobb animációs rövidfilmé vagy a legjobb jelmezé, és amikor már azt hinné  az ember, hogy valami történni fog, akkor jön egy betétdal, egy különdíj, pár szar vicc Degenerestől és egy reklám. A díjátadóknak írt szövegek sem voltak különösebben viccesek, bár az, ahogy a pár mondatos felkonfokba szinte mindenki belebakizott, azért rém vicces volt. Na jó, Jim Carey szórakoztató volt, de hát ő magától az, nem kell neki szöveg, csak tér és alkalom, hogy szerepelhessen. Bezzeg Ellen Degeneresnek ahhoz, hogy odafigyeljenek rá, hatszor is át kellett öltöznie, pedig már először sem volt vicces a dolog.

Az időhúzáshoz a filmakadémia is hozzájárult azzal, hogy az elnöknőjük lassú, kimért hangú beszédben veregette a saját vállát és jelentette be, hogy új filmmúzeum nyílik Los Angelesben, és akkor arról még nem is beszéltünk, hogy az Óz a nagy varázsló tiszteletére Pink énekelt egyet, bár tudnám, minek. Mivel a gálának adtak egy nehezen értelmezhető általános témát (Hősök Hollywoodban), félóránként kaptunk egy ötperces montázst a hős témakörben, voltak animált hősök, hétköznapiak és akciófilmesek is, Bruce Leetől Supermanig. És hogy ennek mi köze volt 2014-hez? Ja, semmi.

Ami a fontos kategóriákat illeti, a Gravitáció minden technikai Oscart megkapott (legjobb hangvágás és keverés, legjobb operatőr, legjobb vágás és legjobb vizuális effektek), és övék lett a legjobb filmzenéért járó szobor is, aztán izzadhattak az utolsó négy díjig, melyek közül elvitték a legjobb rendezésnek járót, aminek átvétele után Cuarón maffiózóknak titulálta a Warner Bros. fejeseit, bár csak poénból, rájátszva arra, hogy nem beszéli igazán jól az angol nyelvet.

A legfontosabbnak tartott díjat, a legjobb filmnek járót viszont nem kaphatta meg a Gravitáció, mert Hollywood a 12 év rabszolgaságot jutalmazta – pedig ennél kiszámítottabban Oscar-győzelemre írt és forgatott filmet még soha nem láttunk.

A férfiszínészek között tarolt a Mielőtt meghaltam (Jared Leto – legjobb férfi mellékszereplő, Matthew McConaughey – legjobb színész), és kapott egy díjat a frizurákért is, Lupita Nyong’o révén a 12 év rabszolgaságnak is jutott egy díj (legjobb női mellékszereplő), és igen, Cate Blanchett lett a legjobb női színész a Blue Jasmine főszerepéért.

Két díjat kapott A nagy Gatsby is, ráadásul mindkettőt Baz Luhrman felesége vehette át, aki jelmez- és díszlettervezésben is nagyon ott van a szeren ezek szerint.

A forgatókönyvek két kategóriájában lehetett volna meglepőt húzni, de az akadémia idén szinte minden esetben a biztosra ment, így a legjobb eredeti forgatókönyvet A nő, az adaptáltat pedig  a 12 év rabszolgaság kapta.

Az igen unalmas estét csak párszor dobták fel a köszönőbeszédek, Nyong’o sírós őszintesége, Jared Leto politikai kiszólásai (a venezuelai és az ukrán helyzetet is megemlítette), és a legjobb külföldi film díját elnyerő Nagy szépség olasz rendezőjének vicces, könnyed, Diego Maradonát is éltető minimonológja kifejezetten friss és élvezetes volt, ahogy Kristen Anderson-Lopez és Robert Lopez rímbe szedett köszöntője is. Utóbbiak a Jégvarázs betétdaláért kaptak Oscart.

A 2014-es gála mindettől függetlenül úgy marad majd meg emlékezetünkben, mint egy szellemtelen, erőltetett műsorvezetéssel súlyosbított, mesterkélt, merev díjátadóktól hemzsegő, a spontaneitást teljesen nélkülöző, lassú műsor, amiben semmi olyan nem történt, amire jövőre emlékeznék. Ráadásul a tavaly és idén elhunyt filmesek emléke előtti tisztelgésből kimaradt Jancsó Miklós is.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?