Humortalan kapuzárási pánik

Mit tehet az ember, ha a szomszédjába egy rakás kanos, hangos egyetemista költözik, és éjjel-nappal benyomva üvöltöznek? Vagy átmegy, és kér a a cuccokból magának is, vagy felnyomja a nyomorultakat a rendőröknél. Esetleg ebben a sorrendben. Hogy aztán ez vicces-e vagy tragikus, az nem derül ki a Rossz szomszédság című filmből.

A fraternitások vagy mi a fenék (fraternity) itthon nem ismertek, a görög acb betűivel jelzett egyetemista társaságok (van a csajoknak is, azt sororitynek hívják angolul) 1776 óta léteznek az USA-ban, és nagyjából a megalakulásuk utáni első hétvégére tehető az első botrány is, ami ezeket a társulásokat övezi. Zárj be egy házba 10-12 egyetemistát, akik az otthontól távol, csak magukra számítva élik az életüket, miközben az egyetem tele van csajokkal - nem nehéz kitalálni, miről szólnak a hétvégék egy-egy ilyen házban.

Hollywoodban is népszerű témának számítanak, filmek, sorozatok játszódnak ezekben a házakban, amelyek nemcsak az egyetemi campusok területén, hanem a városokban is állhatnak, van köztük jobb és rosszabb is, az Animal House John Belushival például kifejezetten vicces lett, míg a Rossz szomszédság meg nem. Az alapsztori annyi, hogy egy harmincas pár (Seth Rogen és Rose Byrne) és pár hónapos gyereke mellé odaköltözik a Delta Pszi Béta társaság, ami az utolsó csepp abban a pohárban, amiben a gyerekvállalás utáni élet nehézségei csepegtetik az ecetet (kevesebb szex, kevesebb buli, kevesebb találkozás a haverokkal, kevesebb füvezés, kevesebb piálás, stb.)

A szomszédok fiatalok, bolondok, hangosak és gátlástalanok, Mac és Kelly meg kétségbeesetten fel akarja idézni, milyen volt amikor ők is ilyenek voltak és nem gyereket neveltek, meg az irodában ültek reggeltől estig (azaz felnőttek lettek), szóval egyfajta családi kapuzárási pánik vesz erőt rajtuk, ami akkor tetőzik, amikor egy haveri buliba nem tudnak elmenni a gyerekkel, mert mire összeszedik a játékait, a pelenkát, a takarót, meg a pöcsöm tudja mennyi baszt, amit egy gyerekkel vinni kell, szóval akkorra összeesnek az ajtóban és elalszanak.

A szomszédság meg hangos, és bulizik, és ugye közel is van, ami kapóra jön: átmennek egy este és istenesen becsápolnak (ez egyébként a film legviccesebb tíz perce), hogy aztán másnap hajnalban Mac és a ház főnöke, Teddy (Zac Efron) egy részeg hugyozás közben örök barátságot kössenek, és Mac meg ne ígérje, hogy soha nem fogja ráhívni a zsarukat a szomszédokra. Másnap este viszont megint buli van, és mivel Mac és Kelly gyereke nem tud aludni, csak kihívják a rendőrséget. Teddy meg berág, és elindul a család és az egyetemisták közötti kibaszósdi.

És nagyjából ennyi is lenne a film, a 97 perces játékidő java részében hol Teddy, hol Mac tol ki a másikkal ott ahol tud, de a viccesnek szánt húzásokon nem nagyon lehet röhögni, talán azért nem, mert Rogen pont ugyanazt az átlagfazont hozza, mint eddig, Efron meg szimplán nem vicces, és nagyjából annyira karizmatikus, mint egy tekercs vécépapír. James Franco öccse, Dave egy fokkal emlékezetesebb, de a szar viccekkel ő sem tud mit kezdeni. Byrne visszafogottan vicces, bár a szoptatásos jelenetet meghagytam volna a rendezői változatnak, de mit értek én a filmekhez.

A kezdeti bulikás-yolós hangulatot a nézőtéren lassan felváltja a “mikor lesz már vége ennek a szarnak” érzés, alig várja az ember, hogy jöjjön A Tanulság, mert jönnie kell, a Népszava kalapács az utolsó percekben az ember agyába veri szépen szótagonként, hogy egyetemre járni komoly dolog, ott alapozd meg a jövődet, és nem kell feltétlenül csak azért állat módjára viselkedni, mert 20 éves vagy.  

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!