Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
A Netflix megcsinálta a saját Breaking Badjét, csak sokkal viccesebbenA legismertebb időhurkos filmet aligha kell bemutatni. A Szellemirtók februárban elhunyt író-rendező-főszereplője, Harold Ramis régi barátjával, Bill Murray-vel hozta össze a filmtörténelem egyik legjobb időutazós filmjét.
Murray, a kiállhatatlan, zsémbes és bunkó tévés meteorológus időhurokba kerül: minden nap élete legszörnyűbb 24 óráját kell újra és újra átélnie, Isten háta mögötti mormotasimogatással, kifogyó meleg vízzel és Andie MacDowell pofonjaival, egészen addig, amíg meg nem találja a boldogságot.
Természetesen nem az Idétlen időkig volt az első időhurkos film, csak a Szellemirtók és Bill Murray sikere után ez lett a legismertebb. A folyton újrajátszódó nap csapdájába került főhős története már a '70-es években is megmozgatta a sci-fi írók fantáziáját: a legismertebb ilyen történet Richard A. Lupoff 1973-as 12:01 PM-je, amiből rövidfilmet is forgattak, évekkel az Idétlen időkig előtt.
'93-ban pedig egy látványos remake is készült a '90-es 12:01-PM-ből, főszerepben Martin Landauval és a Hóbortos hétvégéből ismert Jonathan Silvermannel. A filmben a főhős (Silverman) az új energiaforrást biztosító Szupergyorsítót teszteli egy laborban, de a kísérletek mellékhatásaként újra és újra át kell élnie azt a napot, amikor megölik a kolléganőjét, ő pedig a rendőrökkel kergetőzik, mert bolondnak hiszik.
Ez a méltatlanul elfeledett Christopher Lambert-film a '80-as és a '90-es években tomboló cyberpunk őrületet lovagolta meg. A történet természetesen most is a cyber-noir filmek jól bevált helyszínén, a közeljövő túlzsúfolt, egyszerre neonfényben pompázó és a sötét sikátorok bűnétől fuldokló metropoliszban játszódik.
Itt ücsörög Lambert egy virtuális sisakkal a fején, miközben az alteregója újra és újra alámerül a robotszemű rockerek és agyimplantátumos bombanők világába, és próbál kinyomozni egy szövevényes ügyet. A Nirvana egyébként akkora kultfilm lett az olaszoknál, hogy kettőt is kapott az itáliai Oscarnak számító Donatello-díjból.
A díjhalmozó német rendező, Tom Tykwer kultfilmjében is megjelenik az időhurok. Igaz, ő ezt nem sci-finek szánta, inkább az elkerülhetetlen sors vs. szabad akarat témakörét járta körbe a kvantumfizika párhuzamos dimenzióival.
A történet felénél ugyanis Lolát (Franka Potente) akkora bajba sodorja a sötét alakokkal seftelő, pénzbehajtó barátja (Moritz Bleibtreu), hogy meghal. Viszont ennél a pontnál visszaugrunk az időben, és megismerhetünk egy alternatív jövőt is, ahol Lola más döntéseket hoz, így végül életben marad. A lé meg a Lola akkorát szólt 1998-ban, hogy Németországban az év filmjének szavazták meg, és besöpört mellé még 27 másik díjat is.
Az X-akták ugyan tévésorozat, de a 6. évad 14. epizódja akár önálló filmként is megállná a helyét, mivel nincs köze sem a szérián végigívelő, ufóinváziós kormányzati összeesküvéshez, sem a hét szörnye-típusú, vámpír-, mutáns- és jetiüldözéshez. A téma természetesen az időhurok: Fox Mulder (David Duchovny) megpróbál elkapni egy bombával fenyegetőző bankrablót, de az felrobbantja a dinamitjait, és mindenkit megöl. Ám kedvenc FBI ügynökünk reggel ismét úgy kel fel, hogy meg kell akadályoznia a bankrablást, de megint meghal, majd megint felébred reggel, megint meghal, és így tovább.
A készítők saját bevallásuk szerint ezt a sztorit nem az Idétlen időkigből nyúlták, hanem régi kedvencük, egy kultikus időhurkos Homályzóna-epizód, az 1961-es Árnyjáték előtt akartak tisztelegni. Hasonló időhurkos rész a Csillagkapuban, a Star Trekben és egy seregnyi más tévésorozatban is volt, itt van róluk egy igen impozáns lista.
Ezt a kedves családi vígjátékot bevallottan az Idétlen időkig inspirálta. A tinédzser Luke-nak (Jansen Panettiere) egyszerűen semmi sem akar összejönni egy nyári szünet végén: tökön üti magát gördeszkázás közben, lefejeli a mikrofont a zenekari próbán, megverik a felsősök, másnap kezdődik a suli, és még az a lány is lepattintja, akibe szerelmes.
Szerencsére fejbe vágja egy kóbor meteor, így újra meg újra átélheti a szörnyű szeptember 1-jét. Ami ugyan kezdetben sok veréssel és eleséssel jár, de a végén természetesen Luke összejön az imádott nővel, megleckézteti a kicsiket szívató iskolai tahókat és még a koncertjén is vastapsot kap.
Jóval véresebb időhurkot ígér egy szintén 2007-es film, amit annak idején nálunk a Titanic fesztiválon mutattak be. Nacho Vigalondo low budget sci-fi horrorja Amszterdamtól Philadelphiáig egy seregnyi fesztiváldíjat begyűjtött, nem véletlenül.
Vigalondo mesteri atmoszférateremtéssel, tényleg fillérekből mutatja be egy álmos kisváros pocakos átlagemberének (Karra Elejalde) kálváriáját, aki csak pár fedetlen keblet akart megbámulni a távcsövével, aztán a következő pillanatban már ördögi masinériák hatásától szenvedve a saját hasonmásaival hadakozik, újra és újra végigrobogva a kerti ejtőzését elrontó, végzetes napon.
Colter százados (Jake Gyllenhaal) egy nap arra ébred, hogy egy ismeretlen helyre száguldó vonaton ül, ahol egy dögös nő (Michelle Monaghan) flörtölget vele, de még mielőtt bármi is történhetne köztük, a szerelvény anyacsavarokká robban. Colter százados ezután arra ébred, hogy megint a vonaton ül, ami megint felrobban vele, de kiderül, hogy ő az egyetlen, aki megakadályozhatja a tragédiát, ha 8 perc alatt megtalálja a terroristát.
Ennyi ideig tudják ugyanis a felettesei egy bonyolult kütyüvel belepasszírozni a századost az egyik áldozat tudatába, hogy az időhurokban meghalva-felébredve megtalálja a merénylet elkövetőjét. Na ez volt az a pörgős akciófilm 2011-ben, amivel David Bovie fia, Duncan Jones tovább öregbítette sci-fi rendezői hírnevét (korábbi kultfilmje a szintén zseniális Hold volt).
Az utolsó ház balra rendezőjének (Dennis Iliadis) tavalyi, magyar mozikat elkerülő filmje pontosan úgy kezdődik, ahogy az a tinihorrorok nagy könyvében meg van írva. Egy csapat kanos egyetemista srác elindul az év házibulijába, hogy ott annyi főiskolás bikinis bombázót vágjanak gerincre, amennyit csak tudnak (naná, hogy a szereplőket csupa 25 év feletti színész alakítja).
A tervbe azonban hiba csúszik, amikor egy meteor zuhan le a ház kertjében, és totálisan megbolondítja az idő szövedékét: a főszereplők ugyanis újra és újra átélik az őrült házibulit. De már nem tudnak a piára és a szexre koncentrálni, mert folyton a saját hasonmásaikat bámulják, amint azok épp a piával és a szexszel foglalkoznak.
És végül elérkeztünk az idei év eddigi legjobb sci-fijéhez, a Tom Cruise-féle A holnap határához, amiben egy tiszti egyenruhában parádézó pojáca (természetesen Tom Cruise) egy nap arra eszmél, hogy bedobják az űrlénysereg elleni partraszállás poklába, ahol a csápos ufók megölik, de ő feléled, hogy aztán újra és újra cafatokra robbanjon, megsüljön vagy épp rázuhanjon egy csillaghajó.
Az idegesítő időhurkot azonban később a javára fordítja. Egy harcias űramazon (Emily Blunt) segítségével nyüzüge lúzerből profi Terminátorrá fejleszti magát, hogy győzelemre vezesse az idegenek elleni bolygóközi háborút. A holnap határa ugyan nem az első időhurkos sci-fi a filmtörténelemben, de a székbe szögezős akcióorgiájával és a jól megírt, vicces párbeszédeivel elejétől végéig elszórakoztatja a nézőt.
És itt most nem Az idő uraira kell gondolni, hanem Madarász István 2006-os nácis-időutazós kisfilmjére, az Előbb-utóbra, ami azóta már egy igen impozáns, 250 ezres nézőszámot hozott össze, és egy Arany Kalász-díjat is kapott érte az alkotó. A 11 perces történet egy titkos náci bunkerben játszódik, ahol egy okkultizmusért és a csodafegyverekért rajongó német tiszt (Albert Péter) zsidó foglyokon kísérletezve fejleszt ki egy időutazó szérumot, hogy a nácik ezzel nyerhessék meg a második világháborút.
Madarász István egyébként azóta is próbál összehozni egy Hurok című sci-fi nagyjátékfilmet, amit így jellemzett korábban: "ugyanilyen időkavarós lesz, csak jobb". Reméljük, sikerül neki!
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon