A rajzfilmguru, aki soha nem rajzolt semmit

2014.06.22. 17:30
Idén lett 20 éves a DreamWorks Animation, a cég vezérigazgatója, Jeffrey Katzenberg pedig az idei cannes-i filmfesztiválon kapta meg a Francia Köztársaság Művészeti és Irodalmi Rendjének parancsnoki fokozatát. Ráadásul a héten már a magyar mozikban is vetítik a kasszasiker-várományos Így neveld a sárkányodat 2-t, úgyhogy háromszorosan is aktuális, hogy bemutassuk a Disney-Pixar utáni második legjelentősebb amerikai animációs stúdió erős emberét. Aki nélkül ma nem röhöghetnénk Shrek böffentésein és Madagaszkár mókás pingvinjein.

A DreamWorks Animation 63 éves vezérigazgatója az egyik legbefolyásosabb producer Hollywoodban, és nemcsak azért mert Obama egyik legbőkezűbb anyagi támogatója. Hírnevét a ma már csak „Disney-reneszánsz”-ként emlegetett '90-es években alapozta meg, a The Walt Disney Company legendás elnökeként: az ő irányítása alatt készült el például a máig örök kedvencnek számító Kis hableány-Aladdin-Oroszlánkirály szentháromság.

Aztán 1994-ben úgy döntött, van élet a Disneyn túl is, és beszállt társalapítónak Steven Spielberg és David Geffen mellé a DreamWorksbe.  

De hogyan juthat ilyen magas pozícióba valaki úgy, hogy soha egyetlen rajzfilmfigurát nem rajzolt? Katzenberg így emlékezett vissza Cannes-ban a karrierje kezdetére:

Viszonylag későn szálltam be a szórakoztatóiparba. Persze, már gyerekként is szerettem a mozifilmeket, de nem rajongtam értük megszállottan. Sosem jártam filmkészítő iskolába, nem voltak filmtörténet kurzusaim, nincs semmiféle művészi hajlamom, nem voltam se rajzfilmes, se illusztrátor, híján vagyok minden tehetségnek. Egyszerűen csak szerencsém volt: huszonévesen maga mellé vett kifutófiúnak egy New York-i producer, David Picker. Nagyon sok dolgot megtanulhattam, sok dolgot megismerhettem, és menet közben rázódtam bele abba, milyen a showbiznisz.

A fiatal és ambiciózus Katzenberg kegyetlen tempót diktált magának a '70-es években:

Sosem az érdekelt, hogy milyen konkrét feladatot kapok, hanem az, hogy hogyan tudom a maximálisnál is jobban teljesíteni a főnököm elvárásait. Ha azt mondták, hozzak egy bögre kávét, akkor a legfinomabbat vittem oda a lehető leggyorsabban. Ha az volt a feladatom, hogy irányítsak egy rezesbandát egy fesztiválon, akkor tettem róla, hogy mindenki megjegyezze: a Dél-Kaliforniai Egyetem csapatának rezesbandája volt az. Bármi is volt a konkrét feladat, mindig arra törekedtem, hogy meglepően oldjam meg, amire az emberek felkapják a fejüket, és hogy mindig egy kicsit többet nyújtsak a konkurenciánál. Egy idő után már elterjedt rólam, hogy amit eltervezek, azt nemcsak megcsinálom, de tényleg jól csinálom.

Ezzel a rendíthetetlen munkamorállal egy idő után megnyíltak Katzenberg előtt a filmiparba vezető ajtók is. Picker bemutatta Barry Drillernek, a Paramount elnökének, akinek végül 1974-től az asszisztense lett.

11 évig dolgoztam neki, nagyon jó mentor volt.

Katzenberg kitartóan lépdelt előre a nagyvállalati ranglétrán: az 1979-es Star Trek-mozifilm idején már a marketingosztály erős embere volt, Sőt, olyan jól bereklámozta a palacsintasütő alakú űrhajó utasainak kalandjait, hogy rögtön a cég produkciós igazgatói székébe katapultálta magát, és egyedül csak a Paramount-főnöknek, Michael Eisnernek tartozott számadással.

Így amikor Esiner lett 1984-ben a Disney vezérigazgatója, Katzenberget tette meg az animációs részleg vezérévé. Borzasztó állapotban vették át a patinás céget: ez volt a hírhedt „rock bottom”-korszak, amikor a Disney bevételi statisztikái

a békakirály segge alatt voltak,

mivel olyan harmatos animációkba öntötték éveken át a dollármilliókat, mint a ma már teljesen elfelejtett A fekete üst vagy a Basil, a híres egérdetektív. Katzenberg parancsba kapta, hogy csapjon szét az állítólag kreatív Disney-munkások közt és pörgesse föl a jegyeladásokat.

A Disney aranykora

Amiről a karrierista Jeffrey Katzenberg szemérmesen hallgatott

Bár Katzenbergnek köszönhetjük a '90-es évek legjobb hagymányos technikájú Diesney-meséit, a trötető cégvezér már ekkor a CGI és a 3D felé kezdett kacsintgatni: 1994 februárjában például újraindította a Toy Story-projektet, amit az elődei csak egy idétlen pénzszivattyúnak hittek. Ő hozta tető alá a Disney és a Pixar közötti együttműködési szerződést is - hogy aztán Spielberg kedvéért csúnyán hátba szúrja régi harcostársait.

1995-ben ugyanis meghalt Frank Wells, a Disney akkori első embere, Katzenberg pedig azt hitte, mentora, Will Eisner őt fogja az igazgatói székbe ültetni. Nem így lett, ezért Katzenberg asztalt borított, majd mérgében megalapította Spielberggel és Geffennel a DreamWorks SKG-t és 250 dollárra perelte a Disney-t.

Antz-A-Bugs-Life.png
Fotó: Pixar / DreamWorks SKG

Bónusznak lenyúlta mellé az Egy bogár élete hangyavilágát, amit a DreamWorks végül Z, a hangyaként küldött a mozikba. A Toy Story Oscar-díjas rendezője és a Pixar stúdió egyik agytrösztje, John Lasetter azóta is árulónak nevezi egykori kollégáját: szerinte Katzenberg egy '94-es beszélgetésüket követően egyszerűen ellopta tőle a hangyás mese ötletét, miután az Universal stúdió udvarán (a Pixarnak és a DreamWorksnek is volt itt telephelye) a régi barátságuk emlékére, lelkesen elmesélte neki, min dolgozik épp a Pixar. 

 Katzenberg később a Pixart menedzselő Steve Jobs előtt azzal védekezett, hogy nem lopta el a hangyákat: a Z ötlete egy DreamWorks-dolgozó '91-es sztorivázlatából jött. Igaz, egyes források szerint az illető a DreamWorks filmosztályának igazgatója, Nina Jacobson volt, aki a Disney egykori mozifilmes stúdióigazgatójaként szintén tudhatott a Pixar terveiről. (Erről a történetről itt lehet többet olvasni.) 

Motivációnak Katzenberg 1991-ben egy ma már legendás, 28 oldalas memót küldött szét a dolgozóknak:

Vissza a rajzasztalhoz, és kezdjünk mindent újra az alapoktól!

Az eredmény A Szépség és a Szörnyeteggel megkezdett, majd az Aladdinnal, Az oroszlánkirállyal és a Pocahontasszal folytatott, kasszarobbantó diadalút lett.

Azt a memót 41 évesen írtam, bőven túl a legszebb éveimen. Akkorra már sok mindent láttam és megéltem, és megpróbáltam reagálni az showbizniszben történt változásokra, hogy a helyes irányba tereljem a Disneyt.

DreamWorks = Dream Team?

Katzenberg végül sikerei csúcsán, 1995-ben lelépett a Disney-től, és átigazolt a frissen gründolt DreamWorkshöz. Itt megkapta az animációs divízió igazgatói posztját, mert ennek a menedzseléséhez értett a legjobban:

Az animációs filmek jellemzően 5 éven át készülnek, így sokkal több időt lehet rászánni a sztori kitalálására, mint az élőszereplős filmeknél. Az animáció óriási erőssége a jó történet, amit mi is ugyanúgy többször átrágunk, ahogy a színházi premierek előtt is van egy rakás olvasópróba és ruhapróba. Az animációs film ráadásul örökké hálás műfaj lesz. Hiszen ez az, amit a gyerekek néznek, aztán tiniként is ilyen filmeken randiznak, később pedig már a saját családjukat viszik el a legújabb animációs filmre.

Katzenberg 20 éve vezeti a DreamWorks Animationst, ami alatt szerinte méltó ellenfelei lettek a legyőzhetetlennek hitt Disney-Pixar-Marvel-Lucasfilm gigavállalatnak:

Mostanra forrta ki magát a cég. Értékes brand lett, ami már a következő fázisba léphet, és végre a tévében, a játékfigurabizniszben és a rendezvényszervezésben is megmutathatja, mit tud. Persze az egész estés animációkon lesz továbbra is a hangsúly, és a legfontosabb feladat az újabb szerethető karakterek és jó sztorik kitalálása lesz.

És hogy ezek után Katzenberg mit gondol a DreamWorks jövőjéről? Ezt:

Sablonválasznak tűnhet, de nagyon optimista vagyok a céggel kapcsolatban: szerintem a DreamWorks legjobb évei állnak előttünk. Szinte korlátlanok a lehetőségeink, én pedig sosem voltam még ennyire izgatott és ennyire bizakodó, mint most.

De mire fel ilyen optimista ez a Katzenberg?

Ugyanis ha megnézzük a modernkori jegyeladási statisztikák krónikáját (amibe többnyire nem számolják bele a gyanúsan máig rekordernek számító Hófehérke-Elfújta a szél-párost, és csak a '80-as évek óta regisztrált jegyeladásokon alapulnak), azonnal kiderül: a DreamWorks borzasztó rosszul teljesít: hiába egyszerre gyártója és forgalmazója a saját filmjeinek, azok

  • nincsenek ott az egymilliárd dollár felett kaszáló blockbusterek közt
  • és a kasszarobbantó filmek Top20-as listájában sem

az egyszem Transformers 3-at kivéve. Az egyenként valóban szépen teljesítő, többszázmilliós hasznot hozó Shrek-, Madagaszkár-, Kung fu panda- és Transformers-franchise összbevételben sehol sincs az olyan aranytojást tojó tyúkokhoz, mint az Avatar, a Star Wars, A Karib-tenger kalózai, a Gyűrűk Ura, Batman vagy a Marvel-szuperhősök.