A Sakál nem hozta lázba Hollywoodot

Ilich Ramírez Sánchez, avagy ismertebb nevén Carlos, a Sakál nem kerülhette el sorsát, és kalandos pályafutását Hollywood is megénekelte, igaz, a vártnál sokkal kevesebbszer. Még tíz filmet sem tudtunk összeszedni, és két film nem is róla szólt.

Az igazi Sakál

A Sakál (mennyire jó becenév már) alakja a filmiparban először egy Carlos el Terrorista című, 1979-es mexikói filmben került elő. Egyfajta Rózsa Sándor-sztori, amiben egy délceg bajszos fazon pénzért és politikai meggyőződésből követ el terrorcselekményeket.

1990-ben egy  tévéfilmben (Death Has a Bad Reputation) brit ügynökök üldözték Carlost, a Sakált, ebben a filmben már Elizabeth Hurley is szerepelt, de Sánchezt nem ő, hanem Tony Lo Blanco alakította. Érdekes, de a tévéfilm a abban a Frederick Forsyth Presents sorozatban jelent meg, aminek névadója a nyolcvanas-kilencvenes évek nagy kémregényhullámának egyik éllovasa volt (Robert Ludlum mellett). A  filmhez Forsyth valószínűleg azért adta volna a nevét, mert a téma szerepel az általa jegyzett Bourne-rejtélyben is. 

Az amerikai ABC tévétársaság 1988-ban háromórás tévéfilmet forgatott Ludlum leghíresebb regényéből, A Bourne-rejtélyből, de a szuperügynököt még Richard Chamberlain alakította, a nőjét meg Jacklyn Smith. Amiben ez a film nagyban eltért a 2002-es  Matt Damonos remake-től, az ABC filmje ragaszkodott az eredeti regény fő motívumához, azaz Bourne feladata Carlos, a Sakál kiiktatása volt. Hogy aztán sikerült-e neki, azt majd mindenki megtudja, ha megnézi a filmet.

A britek és az amerikaiak után a Moszad sem maradhatott ki a Carlos-üldözésből, így 1997-ben elkészült A sakál árnyéka (The Assignment) című film Aidan Quinn, Donald Sutherland és Ben Kingsley főszereplésével, amiben Carlos levadászására egy rá megszólalásig hasonlító férfit használnak fel. A film egy tempós kis kémfilm, ráadásul Carlos élettörténetének számos része stimmel is benne. A terrorcselekmények nagyjából azok, amiket Carlos is elkövetett, és a készítők egy percig sem akarták romantikus fényben feltüntetni a világ egyik legkeresettebb terroristáját.

Carlos viharos és kalandos életének legjobb feldolgozásra 2010-ig kellett várni, amikor is Olivier Assayas 18 millió dollárból francia-német-amerikai koprodukcióban leforgatta a Carlost, egy háromrészes minisorozatot (338 percben), amit később háromórás mozifilmmé is megvágott a németek kérésére. Carlost a venezuelai származású Édgar Ramírez alakítja, így az akcentusánál hitelesebbet találni sem lehetett volna, a sminkesek pedig csodát tettek az arcával, és tényleg úgy néz ki a filmben, mint Ramirez Sánchez. A mini Aranyglóbuszt nyert 2011-ben, Ramirez pedig a francia César-díjat kapta meg alakításáért, joggal.

A minisorozat Carlos életének 1973 és 1994 közötti szakaszára koncentrál, és feldolgozza a korai, palesztinok oldalén elkövetett londoni akciókat, a hágai túszejtést, az első letartóztatási kísérletet, amiben három rendőrrel végzett, a túszszedést az 1975-ös bécsi OPEC-konferecián, majd azt a korszakot is, amikor Carlos szabadúszóként, politikai meggyőződés nélkül, csak a pénzért követett el terrorcselekményeket. A budapesti és berlini évek itt kiemelt szerepet kapnak, a magyar hatóságok töketlenkedése (a kelet-német titkosszolgálat nyomására) láttán az ember keze kicsit ökölbe szorul.

A minisorozat eredetileg film lett volna, és csak Carlos 1994-es, szudáni elfogását dolgozta volna fel, de a sztori túl jó volt ahhoz, hogy csak ilyen kis szeletet mutassanak meg belőle. Sánchez nem örült a filmnek, és ügyvédjein keresztül igyekezett betiltani, mivel nem túl hízelgő képet festett róla, márpedig bírósági tárgyalása előtt ez nem jött volna jól neki. Nem jött össze a dolog, így taktikát váltott, és később pénzt követelt azért, mert élettörténetét engedélye nélkül filmesítették meg. A film a mai napig igen népszerű, a kritikusok imádták (mi is), és a nézők is szerették.

A másik Sakál

Van a filmtörténetben egy másik Sakál is, egy kitalált személy, akiről Fredrick Forsythe írt egy pompás regényt, és amit kétszer is sikerült megfilmesíteni. Az első, a jobbik verzió 1973-ban készült Fred Zinnemann rendezésében, és Edward Fox alakítja benne azt a brit bérgyilkost, aki az OAS megbízásából ki akarja nyírni Charles de Gaulle-t. A film nem mellesleg az egyik legjobb thriller, amit valaha forgattak, bár Carloshoz semmi köze nincs.

A másik Sakál-film már korántsem ennyire jó, ebben Bruce Willis a bérgyilkos és Richard Gere kergeti, aki maga is terrorista és a filmtörténelem legrémesebb ír akcentusával bír. A sztori nagyjából követi az első film és a regény történetét, de nem de Gaulle a célpont, hanem az amerikai alelnök. Az 1997-es filmet utálta mindenki, Forsythe nem volt hajlandó tudomást venni róla, Zinnemann pedig elérte, hogy a Universal nem A sakál napja, hanem csak A sakál címet adja neki, nehogy valaki egyenlőségjelet tegyen a kettő közé. Vétek is lenne.