Filmek, amiket csak a nők érthetnek

Orlando (1992)

Sally Potter rendezett filmet Virginia Wolf regényéből, a főszerepben Tilda Swintonnal. Ez már önmagában ritkaság, női író könyvéből egy nőről egy nő rendez filmet. Az Orlando mégsem ettől különleges, hanem attól az érzékenységtől, ahogy Potter feldolgozta a könyvet, aminek nincs is igazán története. Van egy fiatalember I. Erzsébet korában, aki nem hal meg, hanem él tovább 400 éven át, csak közben nemet vált, és nőként folytatja.

A filmre könnyen rásüthető, hogy egy gigantikus katyvasz, meg, hogy "akkor ez most miről szólt? Hogy nem hal meg a pasi, aki csaj?" Szóval nem való mindenkinek, de aki türelmes, szereti a megelevenedő festményeket, nem idegesítik a férfias nők és a nőies férfiak, és nem ragaszkodik Harrach Péterként az évszázados nemi szerepekhez, annak igenis bejöhet. Ráadásul ebben a filmben figyelt fel a világ Tilda Swintonra, akit azóta is töretlenül imádunk.

Amit a pasik is értékelhetnek: Minden idők egyik legtekintélyesebb kritikusa, Roger Ebert azt írta az Orlandóról, hogy ez olyan film, amiről utána beszélni akarunk.

Zongoralecke (1993)

"Engem sem fogott meg, túlontúl lányos. Legalábbis én nem találtam azonosulási pontot, mikor néztem. Az egzotikus hely, és a felvázolt sztori lehetett volna izgalmas, de szerintem túlságosan is epizodikusan tálalták az egészet, a történet csak a végén indult be, addig csak a zongorázás és szerelmeskedés ment. Annyira nem vagyok oda az ilyenekért, én majdnem el is aludtam rajta". Hát igen, egy férfivélemény a filmet kitárgyaló fórumból. A nők többsége szerint viszont Jane Campion három Oscar-díjjal kitüntetett filmje valószínűleg több, mint zongorázás és szex. Bár az is igaz, hogy a film egyik legnagyobb erénye éppen a női szexualitás ábrázolása Ada (Holly Hunter) és George (Harvey Keitel) zongorabillentyűnként kibontakozó kapcsolatában.

A történet szerint az özvegy Ada hatéves kora óta nem beszél, az érzéseit zenével fejezi ki. Apja férjhez adja Új-Zélandra, így kilencéves lányával kénytelen a sárban úszó szigetre költözni. Férjével semmi közös nincs bennük, még legfőbb kincsét, a zongoráját is eladja. A szomszéd telepes, George veszi meg, aki zongoraleckéket kér a nőtől a hangszerért cserébe. Aztán persze kiderül, hogy nem a zeneszeretet motiválja. A filmben Harvey Keitel éppen úgy a vágy tárgya, ahogy Holly Hunter, a férfi (akkor még) feszes fenekén pont úgy időz el a kamera, ahogy a nőjén. Sajnos a vége átmegy csúnya giccsbe, de ettől még a megelőző két óra tökéletes.

Amit a pasik is értékelhetnek:Holly Hunter fénykorában meztelenül.  

 Az órák (2003)

"Élettelen, mesterkélt Az órák minden párbeszéde, amitől az amúgy is veszélyesen extrém cselekmény teljesen hiteltelen lesz. Virginia Woolf egyfolytában a halálról filozofálgat a parkban, a leszbikus nőt játszó Meryl Streep elsírja magát a konyhában egy nagy adag rákkoktél társaságában, míg a Los Angeles-i családanyát alakító Julianna Moore távolba meredő tekintettel beszél a boldogságról" - írta természtesen férfi kritikusunk Az órákról. Ebből is látszik, hogy Stephen Daldry agyondíjazott filmje nem nekik készült.

Három nő, három különböző korban játszódó története egy regény, Virginia Woolf Mrs. Dalloway című könyve körül forog. Az egyik nő, maga Woolf írja a regényt, a másik olvassa, a harmadik pedig átéli. Az órák sokat markol, mert egyszerre akar beszélni a szerelemről, a homoszexualitásról, a depresszióról, az öngyilkosságról, az alkotásról, és mindenekelőtt a nőkről. És igen, néha túlzásokba esik, de akkor is láthatunk három nagyszerű színésznőt (Nicole Kidman műorros Woolfja teljesen megérdemelten nyert Oscart), és egy (vagyis inkább három) végre női szemszögből elmesélt történetet.

Amit a pasik is értékelhetnek: Philip Glass zenéje.

Csak szex és más semmi (2005)

A Csak szex és más semmi azért ütötte ki a Bridget Jones-filmeket a listáról, mert szerettünk volna egy magyar csajfilmet is találni. Goda Kriszta vígjátéka pedig nagyon is az, ráadásul a legtöbb magyar vígjátéktól eltérően ez tényleg vicces is lett. Már az alapszituáció is olyan, amit csak a nők érthetnek meg igazán. Dóra 30-as dramaturg, tök jól néz ki (Schell Juditnak még szemérmes félmeztelenkedése is van egy erkélyen), jó fej, sok barátja van, mégsincs pasija. Úgy dönt, hogy nem vár tovább, inkább szül magának egy gyereket. Felad egy szexhirdetést, amiben csak arra keres magának pasit, aztán persze másképp alakulnak a dolgok.

"A nők reményt kaptak, hogy lehet hinni a szerelemben, hogy néha a kókler fiúk is megjavulnak. Ezért is féltünk megírni a folytatást, mert nyilván úgy kezdődne, hogy Dóra és Tamás elválnak" - mondta a filmről az Indexnek Divinyi Réka forgatókönyvíró. Mi pedig simán odaadtuk a Csak szexnek az évtized magyar vígjátéka címet, mert jó színészek, szellemes párbeszédek voltak benne, a kérdés pedig, amit felvetett, igenis sok nő számára valóságos.

Amit a pasik is értékelhetnek: Dobó Kata és Schell Judit végiglejtenek a strandon.

Jóbarátnők (2006)

A Friends with Money azért kapta ezt a remek magyar címet, mert az egyik főszereplője Jennifer Aniston. Ő ebben a filmben Oliviát, a pasi nélkül tengődő (!), szegény (!!), takarítónőt (!!!) játssza. Ahogy a film eredeti címe mutatja, a barátnőinek viszont nagyon is van pénze, meg férje is, de ettől még ők sem boldogok. De mivel gazdagok, legalább nem ordít róluk a boldogtalanság, mint a csóró Oliviáról. Persze kritizálják is őt rendesen, meg próbálnak neki munkát és pasit szerezni, elég reménytelenül. És közben nekik is szembe kell nézniük azzal, hogy tönkrement a házasságuk, vagy hogy egyszerűen annyira elegük van az életükből, hogy már arra is képtelenek, hogy hajat mossanak.

Bár a filmben vannak férfiak is, a Jóbarátnőknél csajosabb film kevés van. Középkorú nőkről, a nők életközepi válságáról szól, sok dumával, kevés történéssel. A nőkről először megalkotott kép szépen lassan árnyalódik, ahogy halljuk, amint kibeszélik a barátnőiket a férjeikkel, a férjeiket meg a barátnőikkel. Nagyon jó film csodás színésznőkkel (a többi nőt az Oscar-díjas Frances McDormand, Joan Cusack és Catherine Keener játssza), de azt hiszem, nem kell tovább magyarázni, hogy miért nem való pasiknak.

Amit a pasik is értékelhetnek: Jennifer Aniston ellop egy tégely méregdrága arckrémet az egyik házból ahol takarít, aztán jól bekeni vele a sarkát.

Marie Antoinette (2006)

Sofia Coppola bármelyik filmjét választhattuk volna, de talán a Marie Antoinette habos, rózsaszín világával lehet a legmesszebb kergetni a férfiakat. "Ez egy lányfilm, legalábbis ennyi rózsát, púdert, gyümölcstálat, ruhát, parókát, kisállatot megnézetni egy férfival egyetlen film alatt..felér egy Titanic-kal!" - írja egy fórumozó és igaza van. Ugyanakkor ez a film elegánsan szolgáltat némi igazságot a királynénak, jó erősen kiemelve, hogy lényegében egy gyerekről volt szó, aki 14 évesen került a francia udvarba, és 15 évesen ment férjhez.

Látjuk, ahogy egy, a való világtól teljesen elzárt gyereklány él a saját, irreális világában, édességhalmok, ruha- és ékszerhegyek között, és közben mégsem boldog. A film legnagyobb erőssége éppen a melankolikus hangulat, a béna férjjel, sok hazugsággal és rosszakaróval körülvett, elkényeztetett királyné bágyadt arca, egyre inkább unt játékai. És eközben a Marie Antoinette tele van kis viccekkel, kikacsintásokkal, egyszer például szándékosan kivillan a rokokó ruha alól a királyné Converse tornacipője, hiszen mégiscsak egy kamaszlányról van itt szó.

Amit a pasik is értékelhetnek: Marie Antoinette-nek egy külön kis faluja volt a kastélya kertjében, ahova néha kinézett a parasztok életét tanulmányozandó. Mielőtt megjelent, a szolgák egyesével letörölgették a tojásokat, és tisztán rakták vissza a tyúkok segge alá.

Fekete hattyú (2010)

Darren Aronofsky két évvel A pankrátor című férfifilmje után elkészítette annak női párját, a Fekete hattyút. Mindkét film hőse a showbizniszben dolgozik, nap mint nap megküzd a testével, de az igazi harcot persze belül vívják. Nina, a főszereplő (Natalie Portman) balettáncos, aki éppen élete nagy lehetősége, a Hattyúk tava címszerepe előtt áll. A fehér hattyú megformálása megy is neki, de a feketét képtelen megtalálni magában. Az anyjával él, pasija, élete a táncon kívül nincs, valószínűleg soha nem is volt.

"Eredj haza és maszturbálj végre egyet!" - tanácsolja neki a koreográfusa, de ennyi persze nem elég. Ennél sokkal messzebbre kell mennie, megérteni önmagát, a szexualitását. "Elsőre csak a szörnyűségre, a nyomasztó hangulatra és egy csodálatos Natalie Portmanre emlékeztem. El kellett menni még egyszer, hogy újra megnézzem, de ugyanezekkel szembesülök. A nagy dolog: Aronofsky el tudott mondani valamit egy nőről és a művészetről", írta férfi kritikusunk, aki rögtön kétszer is megnézte a filmet. De azért ő a kivétel, a legtöbb férfi nyilván a pankrátorral azonosult, a hattyút meg legfeljebb elnézegette.

Amit a pasik is értékelhetnek: Natalie Portman leszbicsók-jelenete Mila Kunisszal.