A Döbrögik országában sújt le a fekete Lúdas Matyi

Kicsit elveszettnek tűnt a Délibáb, Hajdu Szabolcs hortobágyi búsongása a modernkori rabszolgaságról a Torontói Filmfesztivál gigaforgatagában. A rendező arról beszélt az Indexnek Torontóban, veszélyesnek tartja, hogy a Filmalap öncenzúrára készteti a filmeseket, Orbánt és Vajnát is Döbröginek látja. A 42 éves művésznek elege van, külföldre akar költözni. Talán Mexikóba. És az sem biztos, hogy filmezésből fog megélni a jövőben.

Toronto a világ második legfontosabb fesztiválja Cannes után, a fesztivál ideje alatt 393 filmet mutatnak be, köztük a hollywoodi stúdiók legmenőbb portékáival, hiszen az amerikai sajtót itt lehet igazán ráizzítani az Oscar-esélyes filmekre. Számos hollywoodi sztár, aki fehér hollónak számít az európai fesztiválokon, Torontóba rendszeresen ellátogat. A helyi közönség is lelkes, a vetítések nagy része telt házas, még egy fontos belvárosi utcát, a King Streetet is lezárják, hogy a mozira éhes jónép utcai koncerteken is mulatozhasson. 

Ebben a forgatagban nehéz kitűnnie olyan rétegfilmeknek, mint Hajdu Szabolcs pusztára komponált western-átirata, a Délibáb (angol címén: Mirage). Tudhatták ezt a szervezők is, hiszen a 14 termes Scotiabank multiplex egyik legkisebb vetítőhelységébe rakták a film sajtóvetítését.

A 187 fős teremben a média- és a filmszakma 65-70 tagja jelent meg, hogy megnézze Fehér tenyér rendezőjének legújabb opuszát. Közülük 17-en hagyták ott a filmet, ami egyáltalán nem számít rendhagyónak, főleg a filmvásárlók szeretnek elszálingózni, hogy belekukkantsanak más alkotásokba is.

A nyilvános premier abban a teremben zajlott, ahol a nap korábbi részében a Szellemirtók harmincadik évfordulóját ünnepelték ingyenes vetítéssel a Bill Murray-nap keretében. "Az én ízlésemnek teljesen megfelelően, mindenféle kínos felhajtás nélkül ment a bemutató”, mondta Hajdu Szabolcs rendező, akinek inkább az volt a fontos, hogy a közönség értette a filmet és többen odajöttek hozzá, hogy gratuláljanak.

Hajdu Szabolcs szerepelt már korábban is Torontóban, a félig Kanadában, angol nyelven játszódó Fehér tenyér nyilvánvalóan sokkal mainstreamebb és értelmezhetőbb alkotás volt az észak-amerikai közönség számára. A Screen kritikájában is Jancsó Miklós életművéhez hasonlítják a Délibábot, hiszen a Szegénylegények is egy magyar pusztába helyezett parabola volt az elnyomás természetéről. A kritikus szerint azonban a film titokzatosabbnak tűnik, mint amilyen, mert „végül megadja magát a konvenciónak”. A kívülről érkező, outsider hős egy megbundázott futballmeccs miatt bújdokló, színesbőrű focista, őt játssza  Jim Jarmusch egyik kedvence színésze, Isaach De Bankolé, aki szerepelt már James Bond-filmben és a 24-ben is. A western hagyományai szerint ő hozza el a felszabadulást az elnyomottaknak. A „film következetesen izgalmas, látványát és megvalósítását tekintve épp annyira sajátos, hogy kivívjon magának egyfajta kult státuszt a kalandkereső művészmozis közönség körében”, fogalmazott a Screen. Az biztos, hogy de Bankolé neve és pókerarca nagy segítséget jelent majd a film külföldi forgalmazásában és közönséghez juttatásában. 

Sztori és kép

Bankolé egyébként nemcsak főszereplője a filmnek, hanem executive producere is, Torontóban az Indexnek elmondta, hogy elsősorban azt érezte feladatának, hogy gondoskodjon arról, a történet hihető legyen. „Szabolcsnak elsősorban a vizuális érzéke erős, a történet kevésbé izgatja”. Bankolé egyébként világéletében szeretett beleszólni rendezőinek a munkájába: „Jarmusch-sal is összekaptam egyszer Az irányítás határai forgatásán, amikor Gael Garcia Bernallal forgattunk egy jelenetet. Erősködtem, hogy ha ezt mondja Gael, az megváltoztatja az egész jelenet hangsúlyát. Kétféleképpen vettük fel a jelenetet, az én óhajom szerinti verziót is. Később a vágószobából hívott fel Jim, hogy közölje, nekem volt igazam”. Az 57 éves színész Torontóban, aki civilben egyébként mosolygós figura, ami teljesen megdöbbentő, hiszen Jarmuschnál és Hajdunál is főleg a szótlan, rezzenéstelen arcát dobja be. 

A Délibáb westernes, balladai szűkszavúsága a nézőre hárítja a feladatot, hogy sok részletet, narratív lyukat maga tömjön be, nekünk kell kitalálni, hogy pontosan ki kicsoda és mit akar a történetben. A sztori szerint egy Francis nevű afrikai focista botrányba fulladó szlovákiai meccse után egy hortobágyi tanyára kénytelen menekülni a sajtó és a hatóságok elől, ám hamarosan kiderül, hogy a tanya valójában egy rabszolgatelep. De a farmról is keveset tudunk meg, és  a „szerelmi szál” (már ha lehet a női szereplő vékonyka jelenlétét annak nevezni) is lehetett volna  hangsúlyosabb. A lassan kibontakozó Délibáb egy percre sem válik unalmassá, már ha a néző kellően ráérez a hangulatára és a finom, hipnotikus stílusára. Korábban a szaksajtó mágikus realista alkotásként harangozta be a filmet, de ez némiképp félrevezető, mert a látomásos képek rövidek és viszonylag ritkák a filmben. 

A debreceni születésű Hajdu atmoszféra-teremtő képessége különösen a film második felében, a lidércesebb, éjszakai jelenetekben erős, Nagy András operatőr képi megoldásai valóban dicséretet érdemelnek. De a Délibáb valóban nagy rejtély lesz kommersz értelemben: vajon kit érdekelhet manapság egy ilyen lepukkant pusztai életszeletre felfűzött igazságosztó sztori? 

Ízlésdiktatúra

A produkció sok hányattatáson ment keresztül, mert első körben az MMK is támogatta volna, hiszen a fesztivál- és közönségsikerek után normatív támogatás is járt volna Hajdu Szabolcsnak. Ez a döntés azonban a filmszakma átalakítása közepette semmissé vált, végül a Vajna-féle Filmalap támogatta 350 millió forinttal a projektet. Mire a forgatásra került sor, már az utolsó erejükből dolgoztak az alkotók. „Én többet ilyet nem akarok. Kiszámítható rendszerben szeretnék filmet csinálni, márpedig ilyesmi bármikor előfordulhat. Vagy még cifrább”.

A Vajna-féle Filmalappal való munkáról Hajdu meglehetősen keserűen beszélt: „Barátságtalanul kezeltem a dolgot, már az első találkozón felmerültek problémák, és aztán már nem is vettem részt az egyeztetéseken.  Se a forgatókönyvfejlesztési megbeszéléseken, se a vetítéseken." A film forgatókönyvét Hajdu Szabolcs közösen jegyzi Jim Starkkal, aki Jim Jarmusch régi alkotótársa, valamint részt vett a történet alakításában Lovas Nándor is. 

„Korábban úgy csináltam meg a filmjeimet, hogy fogalmam sem volt arról, ki ül a pénzekről döntő kuratóriumban, soha nem citált be senki sem személyes egyeztetésekre. Illetve egyszer, az első játékfilmemnél, a Macerás ügyeknél, 2000-ben. Ott ült egy államtitkár, úgy hívták, Várhegyi Attila. Megkérdezte, hogy miért a csúnya lakótelepeket mutatom, miért nem Debrecen szépen felújított belvárosát”. 

Hajdu úgy érzi, a Vajna-féle stáb is idiótaként kezelte. „Persze te döntöd el, mint teszel, ők csak javasolnak. Mégis úgy érzed, hogy ha nem fogadod meg a javaslatot, az egyfajta bizalomvesztés lesz az irányodba. Ez a hatalom irányába megnyilvánuló reflex. Már a forgatókönyvet is lehet, hogy úgy írod meg, hogy nekik tetsszen, mert akkor kapsz pénzt. A vágás is így működik, márpedig ez öncenzúra. Én is éreztem ezt sokszor, de mindig erőt vettem magamon. A félelem a probléma, amit egy ilyen típusú rendszer kitermel”. Hajdu egyébként egyszer sem találkozott Vajnával a Délibáb készítése közben. 

Meghasonlások

A sokfelé díjazott és elismert Bibliotheque Pascal után és a Délibáb előtt Hajdu készített egy másik filmet is: Dosztojevszkij szerencsejátékfüggőkről szóló, A játékos című regényét modernizálta Las Vegas-i környezetre.  Amerikai magántámogatásokból a film fele le is forgott, de a büdzsé magyar részét nem sikerült összehozni, hiába terveztek a korábban automatikus, kiszámítható rendszerben járó normatív támogatással, ezt a támogatási formát a Filmalap eltörölte, a félig kész filmet pedig nem kívánták támogatni, hiszen nem az ő fejlesztési rendszerükben készült és került gyártásba. A Délibábbal járó munkálatok után Hajdu A játékos (angol címén: The Gambler) költségvetésének összekalapozásával lesz elfoglalva.

Hajdu szerint Magyarország a Döbrögik országa: "ilyen figurák ülnek mindenhol, kezdve a tetejétől a legalsó pontokig, a polgármesteri hivatalokban, színházak élén, a Filmalap élén, és csak kocsma-Ludas Matyik vannak és Facebook-Ludas Matyik léteznek, akik egyre jobban érezik, hogy háromszor kellene visszaverni. Előbb-utóbb bekövetkezik majd a Fazekas Mihály-sztori”. 

Éppen ezért Hajdu nem is titkolja, hogy a külföldre költözést fontolgatja, korábban is éltek már hosszabb ideig az Egyesült Államokban a családjával. „El fogok jönni Magyarországról. Félek, hogy olyan spirálban vagyunk, ami a folyamatos meghasonlásokkal, az állandó opportunizmussal erodálja az embert, hogy a végén nem is ismersz magadra. Pedig éppen kezdtem magam megtalálni.” Mexikót célozták be, nem biztos, hogy filmeket készít majd a megélhetésért. „Sok minden más van, amivel ki lehet tölteni az életet. A film nekem nagyon testhez álló médium, de nem vagyok a fanatikusa”.