A lusta, léha férfi visszatért

2014.12.27. 16:42

Alighanem Hugh Grant a legcinikusabb színész egész Hollywoodban. Elég csak egy pillantást vetni a filmjeire: ugyanazt tolja évtizedek óta, szinte ugyanolyan filmekben, ugyanolyan karaktereket, ugyanolyan gesztusokkal, és még a frizurája is ugyanolyan. (Bár egy ideje erősödik a gyanú, hogy festett.) Persze beskatulyázták, nyilván csak romantikus komédiákra kap felkérést, ahogy Jason Statham csak akciókra, Adam Sandler meg csak gusztustalan fingós vígjátékokra.

Amitől Grant cinikus az az, hogy a nagy hollywoodi áttörése, az 1994-es Négy esküvő és egy temetés óta meg sem próbált kitörni a skatulyából. Maximum kikacsint, amikor olyan szerepeket vállal, amik ráerősítenek a róla élő képre:

egy lusta, léha férfi, aki szereti a könnyű pénzt, a könnyű nőket, akiről mindenki tudja, hogy többre lenne képes, de nagy ívben tojik rá.

Legjobb filmjeiben, az Egy fiúról-ban vagy a Bridget Jonesban ilyen pasikat játszott, és ezt a figurát hozza új filmjében, a Hogyan írjunk szerelmet?-ben is. Egyszer nem láttam, hogy egy kicsit is megerőltette volna magát valamelyik szerepében, hogy megpróbálta volna meglepni, megbotránkoztatni a nézőket.

Ezért nehéz leírni, de sajnos igaz: a Hogyan írjunk szerelmet? ettől még egész jó, néhol kifejezetten szórakoztató film lett.

Így írtak szerelmet

MV5BMjI2MjM3MTg2MV5BMl5BanBnXkFtZTgwODU2ODA2MjE@. V1  SX1858 SY8
Fotó: Lionsgate

Port.hu: 5,7

IMDb: 6

Rotten Tomatoes: 67%

Index: 10/6,5

A főszereplő tehát a szokásos Hugh Grant-figura: egy egykor nagyon sikeres, még mindig jó pasinak számító forgatókönyvíró, aki már egy jó ideje nem csinált semmi érdemlegeset. 1999-ben kapott egy Oscart, amit kézipoggyászában mindenhova magával visz, de az új ötleteire (aik valójában régi ötletek újnak eladva) már nem vevők a stúdiók. Amikor annyira leég, hogy már a villanyt is kikapcsolják nála, kénytelen elvállalni, hogy forgatókönyvírást tanítson egy kisváros egyetemén. Ez a neki való munka, már csak azért is, mert az a véleménye, hogy a művészeteket, így az írást sem lehet tanítani, valaki vagy tehetségesnek születik, vagy nem.

A film, amiben elképesztően sok szó esik közhelyes forgatókönyvekről, egy elég közhelyes forgatókönyvből készült.

Egyfelől felsorakoztatja a Los Angeles-i nagymenő a vidéki porfészekben típusú vicceket, másrészt a tanár, aki szarik a diákokra és a tanításra (lásd a Rossz tanár) típusúakat. De az a helyzet, hogy ezt elég profin, néha még a politikai korrektséget is merészen átlépve teszi, szóval működik. Grant például az érkezése után öt perc alatt megfekteti az egyik diákját, egyrészt vicces, de közben valahol undorító is látni 54 évesen egy 20 éves lánnyal az ágyban. Ahogy a kurzusára járók kiválasztása is nagyon mókás, de azért fel is szisszenünk a legszebb lányok és a legrandább fiúk csapatának gondos összeválogatásán.

Azért valahogy befúrja magát a csoportba egy túlkoros tanítvány, Holly (Marisa Tomei) is, és aki életében egynél több romantikus komédiát látott, az itt már ki is találhatta, hogy merre visznek a szálak. Szóval lerágni nem fogjuk a körmünket az izgalomtól, de az óránkat sem lessük a menekülést várva. A Hogyan írjuk szerelmet?-ben ugyanis jók a karakterek: senki nem hibátlan, de mindenki szerethető, jóindulatú, külön kis háttértörténettel.

2014 nem volt a komédiák, különösen nem a romantikus komédiák éve. Nem véletlen, hogy az Index kedvenc idei filmjeit összegző válogatásba egy ilyen film sem került be. Ennek fényében még értékesebb a Hogyan írjunk szerelmet?, mert épkézláb, karácsony körül ideális néznivaló.