Johnny Depp a szakadék szélén

Frissebb (2)

További Cinematrix cikkek

Valami nagyon nem stimmel Johnny Deppnél az utóbbi években. Transzcendens, A magányos lovas, Éjsötét árnyék, Rumnapló, Karib-tenger kalózai, Rango, Az utazó, Alice Csodaországban. Az utóbbi öt év Depp-főszerepei, mind egytől egyig gyenge vagy erősen közepes filmek. Nem csak a bántó fogadtatás, hanem egy másik fontos tényező is összeköti ezeket a filmeket: Depp szinte mindegyikben ugyanazt a karaktert hozza. Mint a most bemutatott Mortdecaiban is.

Az alaphelyzet a következő: Charlie Mortdecai híres figura a műkincskereskedők között és jól mozog a

művészeti alvilágban.

Csak hát felhalmozott egy rakás tartozást, amit kihasználva a brit titkosszolgálat egy kép előkerítésére kéri fel. A magát 18. századi angol lordnak képzelő Mortdecai pedig kénytelen ebbe belemenni. Ennyi a történet dióhéjban, nem kell tőle hasra esni. Attól viszont már sokkal inkább, hogy nagyjából a film hetedik percénél nyilvánvalóvá válik

Johnny Depp szeretett volna egy bajszos angol szélhámost játszani a klasszikus úri sztereotípiákat kifigurázva, ezért a kedvéért csináltak egy filmet.

Egyszerűen nem lehet mással magyarázni a Mortdecai létezését.

Haha, bajusz, érted!

A film központi mechanizmusa a következőképpen működik

a. Johnny Deppen kívül mindenki csak röhög a bajuszán, és ez vicces
b. Johnny Depp nőjét le akarják csapni a kezéről, és ez vicces
c. Johhny Depp egy nyámnyila, ripacskodó, sztereotipikus angol lord, és ez vicces
d. Johnny Depp nem érti a világot, amikor kizökkentik a komfortzónájából, és ez vicces

Szó sincs róla, Johnny Depp tényleg baromi jól hozza a bogaras, kiszámíthatatlan, nagydumás különc szerepét. Pont, mint a Kalapos, Jack Sparrow, Hunter S. Thompson vagy Tonto szerepét. És pont ez a probléma, hogy

ELEGET LÁTTUK JOHNNY DEPPET IDIÓTÁT JÁTSZANI.

Ennyit ér

Index-ítélet: 4/10
IMDB: 5,3/10
Metacritic: 25%
Rotten Tomatoes: 11%
Port.hu: 6,6/10

Ettől függetlenül a Mortdecai még egy jó, szórakoztató vígjáték is lehetne, helyette maximum egyszer nézős komédia, borzalmas kivitelezéssel.

Az alapvető szituáció egyébként nem is lenne rossz, bőven akad humorforrás a plebs közé leereszkedő angol dzsentri témájában. Például a kötelező komornyik karakter, amit itt annyival kombináltak, hogy mondjuk egy frakkos Michael Caine helyett hozzácsaptak a főszereplőhöz egy domesztikált Jason Stathamet. Paul Bettany jól hozza a csöndes verőlegényt, aki a lehető legkínosabb szituációban is csak a munkaadója testi épségét képes szemelőtt tartani, legtöbbször a sajátjának kockáztatásával. Kiemelkedő színészi játék mondjuk pont nem kell ehhez, de a rendesen elcsúfított Bettany az egyetlen menthető momentum az egész filmben. Vicces adalék, hogy Bettany a Bosszúállókban is komornyikot játsszik.

Ewan McGregorról és Gwyneth Paltrow-ról sem mondható el, hogy bármi igazán rosszul csinálnának, egyszerűen csak ennyit szerepet írtak nekik. Ugyanis a filmet Mortdecainak hívják, így Charlie Mortdecai urizáló bénázását kell figyelni, ami sajnos megfelelő cselekmény nélkül fél óra múlva unalmas lesz. Pedig az írók mindent megpróbáltak, csak úgy zsonglőrködtek a helyszínekkel, London, Moszkva, Los Angeles, néha ötpercenként máshol folyt a történet. Sajnos ezt egy elképesztően jellegtelen, 10 évvel ezelőtti Flash-videojátékok grafikáját idéző animált átvezetéssel oldották meg minden alkalommal.

lemondó sóhaj

Esküszöm nem lennék dühös, ha a Mortdecai egy kifejezetten szar film lenne. De nem az, hanem csak egy egyszer nézhető, kétszer-háromszor még talán nevetésre is késztető vígjáték. Ezen kívül viszont semmi más pozitívumot nem lehet elmondani. Ha nem Johnny Depp lenne Mortdecai, akkor lehet a film felénél egyszerűen kisétálok. Ha Depp nem vette volna elő a lehető legjobb Jim Carrey-arcutánzását, akkor ez az egész katasztrófába torkollott volna a rosszul időzített helyzetkomikumokkal, az MI5-ügynököt tucatnyi logikai buktatóval csicskáztató Gwyneth Paltrow-val, vagy minden mai vígjáték (lásd. Hogyan rohanj a veszTEDbe, The Interview) legkellemetlenebb pillanatai közé tartozó hányós-befosós-behugyozós poénokkal.

Természetesen tömegével lesznek olyanok, akiknek pont elég annyi a szórakozáshoz, hogy egy bajszos ficsúrt látnak bénázni a még mindig csinos Gwyneth Paltrow mellett, és feltűnik még később az a szemüveges csávó is a Jurassic Parkból. Mivel a film alig másfél óra, így nagyon szenvedni sincs idő ha esetleg annyira rossz lenne, mint az összes Hobbit-film, de még így is azzal az érzéssel hagyja ott az ember a mozit, hogy kidobott 90 percet az ablakon.