Régóta le akartam számolni a rasszista karakteremmel

012
2015.02.27. 13:06
A vasárnap Oscar-díjjal elismert színésszel még a Whiplash cannes-i bemutatója után beszélgettünk, a színész itt még nem sejtette, hogy a kis költségvetésű zenés filmnek köszönheti karrierjének legelismertebb alakítását, az Oscar-díj volt a 40. elismerés, amit a filmért kapott. Noha a filmben egy agresszív és könyörtelen zenetanárt alakít, a cannes-i szálloda teraszára szervezett kerekasztalos interjúnál addig forgatta a napernyőt az asztal körül, míg mindannyiunkra jutott az árnyékból, sőt még a szalmakalapját is felajánlotta egyikünknek. Aztán elmesélte, hogyan találkozott először a Whiplash rendezőjével, miért vállalta a szerepet az új Terminátorban, és milyen volt, amikor nemet kellett mondani a Coen testvéreknek.

Hogyan készült fel a gonosz karmester szerepére?

A gonoszság része kifejezetten egyszerű volt. A zenei részénél pedig minden filmben szereplő dalt meghallgattam, és alaposan átnéztem a kottákat is, amiket vezényelnem kellett. Van zenei képzettségem, tudok kottát olvasni, és értek a vezényléshez is. Nem kifejezetten a dzsesszhez, úgyhogy ebből kellett felzárkóznom. Az én karmesteri hátterem inkább a komolyzenére korlátozódik, úgyhogy meg kellett találnom magamban Terrence Fletchert, hiszen a dzsessz alapvetően egy lazább műfaj lenne, miközben ő maga egyáltalán nem az. 

 Tanított már valaha?

Voltam már baseballedző, azt hiszem, ez a legközelebbi élményem, ami a tanításhoz hasonló. De az apám és a testvéreim is tanárok, de úgy tűnik, a tanár gént én mégsem örököltem. Amikor zenét tanultam a főiskolán, gondoltam rá, hogy zenetanár leszek, mert az olyan okosnak tűnt, de kiderült, hogy egyáltalán nem vagyok rá alkalmas. De Terence szerintem egyáltalán nem jó példa erre a mesterségre, mert én nagyon felnézek a tanárokra, nagyon sokat tesznek a társadalomért. Szerencsémre sosem volt olyasmiben részem, mint ami a filmben látható.

Oscar winner J.K. Simmons: Call your parents

Hogyan kapta meg a szerepet?

Jason Reitman, a Thank you for smonking és a Juno rendezője volt az összekötő, az ő segítségével jutott el hozzám a forgatókönyv, szóval végül is az ölembe hullott. A rövidfilmes verzió is tetszett, és később a nagyfilm esetében is azonnal szerelembe estem a forgatókönyvvel. (A Whiplashből ugyanis létezik egy kisfilmes változat is, ezt bővítette később nagyfilmmé a rendező. Már ebben is JK Simmons játszotta az agresszív zenetanárt – LA.)

Hogyan találkoztak a rendezővel?

Amikor először hallottam ezt a nevet: Damien Chazelle, akkor egy idősebb, meglett figurára számítottam. Ehhez képest egy étteremben találkoztunk, és besétált ez a fiú, aki úgy nézett ki, mint a fiam egyik gimis osztálytársa. Valószínűleg megérezte a meglepettségemet, mert egyből az ötletet kezdte előadni, úgyhogy rögtön le is állítottam, hogy figyelj, benne vagyok, azt beszéljük meg, hogyan csináljuk meg.

Mi fogta meg a szerepben? 

Amikor egy forgatókönyvet olvasol, néha leugranak a jelenetek a papírról, annyira érzékletesen vannak megírva. Ez minden jó forgatókönyvnél így van, a Pókembernél és a Junónál is. Rögtön éreztem a lelkem mélyén, hogy ez egy olyan karakter, akit életre tudok kelteni. Érdekes, hogy sok ilyen parancsnokszerű szerepet kapok, mert azért fiatalon elég ellentmondásos kapcsolatom volt a hatalommal. De hát vagyok, aki vagyok, így nézek ki, van hozzá ez a hangom, úgyhogy a legtöbbször valakinek az apja vagy a főnöke lehetek egy filmben. Ezek a szerepek találnak meg.

A filmben van egy komoly monológja arról, hogy a szép munka milyen rossz és káros kifejezés. Egyetért ezzel?

Tetszik az a filozófia, amit Terence kifejt ebben a jelenetben. A módszereivel nagyon nem értek egyet, és nagyon elítélendőnek tartom egy civilizált társadalomban. Esetleg a katonai kiképzésben elfogadhatóak az ilyen módszerek, de talán már ott sem. De mivel vannak gyerekeim is, abszolút átérzem azt, amikor lelkes elragadtatással beszélünk kisebb teljesítményekről is, és eszeveszetten tapsolunk egy szánkózás láttán is, hogy jaj de ügyes vagy, szép munka! Én is szoktam ebbe a hibába esni, de Terence-nek abszolút igaza van ebben a jelenetben. 

És mi van akkor, ha egy ilyen rendezővel találkozik a forgatáson? 

Nem kapok meg minden szerepet, amit szeretnék, de én döntöm el, hogy miben akarok szerepelni, most már olyan helyzetben vagyok. Így aztán szerencsére elég régen volt példa arra, hogy olyan rendezővel kellett dolgoznom, akit nem kedvelek és tisztelek. Amikor ez mégis megtörténik, akkor elvégzed a munkát, és felveszed a fizetést, amilyen gyorsan csak lehet. 

Ezért dolgozik állandóan ugyanazokkal?

Ez egy két irányú utca, szerencsés vagyok, hogy Jason Reitman, Sam Raimi és a Coen testvérek rendszeresen dolgoznak velem. Remélem, Damient is a listához adhatom, mert megtaláltuk a közös hangot.

Most bekerült a Terminátorba, korábban szerepelt a Pókemberben is. Ezek szerint nincs baja a hollywoodi blockbusterekkel? 

Igen, egy elég kicsi szerepet kaptam, de azt mondják, a folytatásokban komolyabb figurává nő majd. De nagyon meglepett, hogy milyen jó volt a forgatókönyv, pedig nem is láttam a korábbi Terminátor-filmeket, csak az első kettőt, a többit egyáltalán nem is követtem, ami nem baj, mert ez nem egy folytatás, hanem egy reboot, a cameroni világba helyezik vissza a szereplőket. Igen, ez egy nagy akciófilm, persze, de remélem, hogy azon kevés kivételek egyike lesz, amire pár év távlatából is emlékszünk majd, mint egy szórakoztató, jól megcsinált film. Minden filmet a saját helyén és értékén kell kezelni, igyekszem nem előítéletes lenni ezzel a műfajjal. 

A Coen testvérekkel is rendszeresen dolgozik együtt. Milyen velük a munka?

Először akkor találkoztam velük, amikor az Ó, testvérre válogattak szereplőket. Nem kerültem be. De ez minden alkalommal így volt, amikor együtt dolgoztunk, hogy előtte megnéztek egy meghallgatáson, sőt olyan is volt, hogy több szerepre megnéztek, és csak utána döntötték el, hogy mire választanak ki. Nagyon alaposak, nagyon erős elképzelésük van arról, hogy mit akarnak látni. De volt olyan is, hogy a Betörő az albérlőmbe egy olyan szerepre hívtak, amit nem akartam elvállalni, mer akkoriban pont leakartam számolni azzal a rasszista karakterrel, amivel az Oz című HBO-sorozat miatt azonosítottak. (Simmons ebben egy börtönben ülő, neonáci bűnözőt alakít – LA.) Az Égető bizonyíték esetében két próbafelvételt kértek tőlem, amit felvételről néztek meg, de később találkoztunk is személyesen valami hotelben, ahol előadtam a két jelenetet. Ők meg ültek ott, néztek egymásra, aztán rám, aztán egymásra, aztán rám, végül Joel kibökte: „Az istenit, JK, pont erre gondoltunk! Bár egy totál más színészt akartunk erre, de akkor jó, legyen ez a szerep a tiéd!"