Tökre magyar, de egyáltalán nem átlagos

TISZTÁRA WES ANDERSON!

Ujj Mészáros Károly: A Liza, a rókatündér egy abszurd társkeresős filmnek indult Pozsgai Zsolt Liselotte és a május (itt lehet elolvasni) című színdarabja alapján. Később jutott eszembe, hogy a főcímdalt egy Tomy Tani nevű japán táncdalénekes adja elő, de még ekkor is úgy voltam vele, hogy a mai magyar valóságban játszódjon a film. Aztán jelentősen megnőtt Tomy Tani szerepe, és kidolgoztuk a rókatündér-szálat, hogy a Liza körüli furcsa halálesetekre legyen magyarázat. De még ekkor is egy kisköltségvetésű, jelenben játszódó filmnek tartottam, amit egy olyan pici stábbal akartam megcsinálni, mint korábban a kisfilmjeimet. (A 3 történet a szerelemrőlt az Indafilmen is meg lehet nézni.)

Major István producer, a Filmteam vezetője viszont azt mondta, merjünk nagyot álmodni. Úgyhogy elszabadult a pokol. De úgy érzem, a film különleges, elvadult világa is megkívánta, hogy visszamenjünk a korban, csak csavartunk rajta egyet azzal, hogy kapitalizmust tettünk a hetvenes évekbe. Ott van Aki Kaurismaki Marseille-i filmje, a Kikötői történet, abban tök rossz, hogy a belsők nagyon szépen meg vannak csinálva, és amikor kimennek a szereplők, ott jönnek-mennek mindenféle modern autók. Ettől valami zavar keletkezik a film világában. 

Hujber Balázs: Csak úgy röpködnek a filmcímek a Lizáról szóló kritikákban, Aki Kaurismaki, Wes Anderson. Tök jó, hogy kötik valahova a filmet, de mi egymás között biztos, hogy soha sem említettük ezeket a neveket. 

UMK: Eleve a Grand Budapest Hotel és a Holdfény királyság sokkal későbbi, mint a Liza. A fantasztikus Róka urat nem is láttam, a Darjeelingot és a Tannenbaumot nem is szeretem. Az Édesvizi élet első 40 percét bírom, de aztán elhülyül a film. A sok hasonlítgatásban rájöttem, hogy a film igazi előképe valójában Gothár Péter Idő van című filmje, annak van a Lizához hasonló, csodálatos őrült világa, amiben bármi megtörténhet. 

CSUDAPEST, TE CSODÁS

HB: Igen, emlékszem, amikor Károly először kimondta azt a szót, hogy Csudapest. 

UMK: Ezt azért találtam ki, hogy a rendőrség épületén Sutapest felirat lehessen, mert le van esve az első betűje, ezt annyira láttam magam előtt.

HB: Emlékszem, ahogyan a helyszínkeresés során autóztunk Budapesten, közben szóltak Tomy Tani-dalai, mert Károly elhozta, hogy hangulatba kerüljünk. 

UMK: Így aztán már 2011 szeptemberében megvolt a lakás a Mátyás téren, amit kívülről mutatunk a filmben. 

HB: A film bemutatója óta mindenki ezt kérdezi tőlem, hogy hol van ez a lakás, amiben Liza lakik? Megmondom: a Mátyás tér és a Koszorú utca sarkán. Nem tudtam volna még egy ilyen házat hozni, ami ennyire jó helyen van és ennyire jó adottságokkal bír. A kéményseprős jelenet nem trükk, pont úgy rálátni az ablakból arra a kis házikóra. Reménykedtem, hogy a belseje is használható lesz, de végül műteremben kellett felépítenünk a lakásbelsőt. Mátyás-téri külsők, Ybl-házi lépcsőház és műterem, ebből lett összehozva Márta néni lakása, amit Liza megörököl.

AZOK A HETVENES ÉVEK

UMK: Ekkorra a forgatókönyvnek már volt egy szinte végleges verziója, ezért a lakást már úgy terveztük és rendeztük be, hogy tudtuk, hogy milyen jelenetek játszódnak ott. Hova állítsuk be a telefont, milyen rálátása legyen a vécéhez képest. Aztán forgatás előtt minden jelenetet lerajzoltam pálcikaemberekkel kockáról kockára, aztán egy grafikus srác csinált belőle szép storyboardot. De például amikor Henrik első halálát megrajzoltam, akkor nem gondoltam, hogy a Schmied Zoli ennyire ügyesen vágódik hátra, én ezt úgy láttam magam előtt, hogy arccal előre esik el. A forgatáson derült ki, hogy sokkal viccesebb, ha hátrafelé csinálja. Az előkészítés közben szenvedéllyel kerestük a hetvenes évek külsőit és belsőit,

Jó fél órákat elmolyoltunk egy-egy tapétamintával, hogy milyen legyen a kép helye a falon, tudod, amikor Liza leveszi. 

HB: Ez látszik is a filmen. Szerencsés helyzetben ez a munka, ilyen aprólékossággal, hívhatjuk szöszölésnek is, de minden filmhez hozzátartozna, és pont ezektől lesz a Liza képi világa ennyire magával ragadó. Ez a részleteken múlik, azon, hogy tényleg pamutzsinóros villanyvezeték van a filmben. Ez viszont azzal járt, hogy az egyetlen szabadnapodon is dolgoznod kellett, hogy leellenőrizd a színeket, a festés száradását, a tapéta öregítését. 

UMK: Ez egy nagyon sokszereplős játék. Balázs hozza létre azt a teret, amibe mi belerakjuk a szereplőt. A szereplőn van egy ruha, ami szintén nem mindegy, hogy milyen, Bárdosi Ibolya megdolgozott velük. Van egy operatőr, Szatmári Péter, aki ezt felveszi, Czakó Judit vágóval összevágjuk valamilyen sorrendben. Akkor még jönnek a CGI-os fiúk, akik kiegészítik a film hiányosságait. Amikor ez mind készen van, mert akkor még az egészet megfényeljük, beállítjuk a végleges színeket. Az esetünkben még ott volt Réczey Zoltán munkája is, aki minden filmbéli tipográfiát, a japán albumtól kezdve a Mekkburger menüéig mindent egyedileg megtervezett.

Ha olyanba, mint amilyen nekünk a premieren volt, akkor valami egészen mást. Ezek a marha nagy termek nem valók filmvetítésre, a hangrendszer és vetítő nem tud ekkora termet megtölteni képpel és hanggal, ezért sötét és halk lesz a film. Kisebb termekben jobban működik a film. 

Egyébként most, hogy egy ekkora munka végére értünk, a mai eszemmel már ragaszkodnék ahhoz, hogy a látványtervezés egy kézben legyen. Balázs ugyan megtervezte a díszletet, és végig ott volt a forgatáson, de amikor a vágás után elérkeztünk a CGI-részéhez, ő már nem tudott részt venni a munkában. Én pedig nem gondoltam arra, hogy esetleg probléma lesz abból, hogyan nézzen ki egy CGI-ban rajzolt cseresznyevirágzás. Hát azért az nagyon sokféleképpen tud kinézni. Vagy az űr. Ebben a szakaszban már teljesen magamra maradtam, és nagyon hiányzott az az aprólékosság és alaposság, amivel a munka összes többi részét csináltuk. 

A JÓ PRODUCER ARANYAT ÉR

HB: Hollywoodban van olyan supervisor, aki az elejétől a végéig felügyeli, hogy egységes legyen a film stílusa. Magyarországon ilyen nincs. Egy ekkora filmet a rendelkezésre álló CGI- struktúrával nem is lehetett volna végigcsinálni. Reklámoknál, kisebb produkcióknál zökkenőmentesen működik a rendszer, de egy ekkora utómunkát igénylő filmnél tervezni sem lehetett, hány munkanap alatt lehet elvégezni. Eleve ritka, hogy egy magyar film ennyi CGI-t használjon, mert az ilyen tételeket húzzák ki először a költségvetésből azzal, hogy inkább próbáljátok meg leforgatni valahogy. Óriási mázlink volt Major István producerrel, hogy nem faragta le a látványra szánt költségvetést. Ami egyébként nem volt éppen óriási: egy átlag magyar filmben 28-35 helyszín van, mi pedig megoldottuk 9-10-ből, éppen ezért lett elég a rendelkezésre álló pénz. 

UMK: Major István producernek többször kellett áldozatot hoznia. A Mekkburger volt a legeslegeslegproblémásabb rész, hiszen speciális kilátás kellett az utcára, és egy jellegzetes beltérre is szükségünk volt. A mi forgatásunk idején a Filmalap még nem vezette be az egységes helyszínfoglalási rendszert, így bizonyos helyszíneknél egyszerűen megfizethetetlen lett a közterület-foglalás, azaz érted, a parkolás a stáb számára. Egyetlen egy hely maradt, ami mindkettőnknek tetszett, és valamennyire alkalmas is volt a helyszín: az Erzsébet téri Közért bár. Csak éppen a forgalmas József Attila utcára látunk ki belőle, amit utómunkával is rengeteg pénz lett volna korrigálni, ezért úgy döntöttünk, hogy építünk oda egy falat, ami kitakarja az autóforgalmat. Ez egy olyan pluszköltség volt, amivel nem tudtunk előre kalkulálni, a producer viszont gálánsan elfogadta. De tényleg annyira ki volt centizve a pénz, hogy négyzetméter tapétákban mértük a költségvetést, főleg Henrik lakásánál, ahol gyakorlatilag galambhullákon gázoltunk a forgatás előtt.

HB: Padlót csiszoltunk, falat festettünk, tapétáztunk, hogy megfelelő helyszíneket hozzunk létre. Ezért mondom, hogy ha ez egy hosszabb, több helyszínes, több utcaképes film lenne, akkor nem tudtuk volna megcsinálni.

UMK: Ezért is van ilyen kevés külső, utcai jelenet. Zártabb is lett ettől a film világa, de szerintem ez nem baj, mert Lizának is megvan a kis világa, ahol ő éli a saját kis életét. 

MINDENKI SZERETI A RETRÓT

HB: Sok múlt a berendezésen is, Nagy Gábor és Gantner Péter vérszemet kaptak, ontották magukból a film világához illő tárgyi világot. Nagy szerencsére a hetvenes évek egy elérhető kor, lehet vele dolgozni. 

UMK: Érzelmi oldala is van: a hetvenes években voltam gyerek, sok kellemes emlék fűz ehhez a korhoz. De egyáltalán nem tipikus az a retró, amit a Lizában bemutatunk,

Ebben nem is voltam biztos, hogy jó ötlet, de most sokan mondják, hogy szeretik. De a polcon lévő mosogatószereket is külön válogattuk, mindegyik régi, de direkt Németországból szereztük be őket.

HB: Hogy ne legyen az egésznek egy olyan szoció hangulata, hogy a fejed fogod, te jó isten, keresztanyáméknak ugyanilyen volt a telken a mosókonyhában. Inkább a jó ízlésre törekedtünk, főleg amikor volt egy olyan terv is, hogy Dániában forgatjuk az egész filmet. Na azt a kelléktárat megnéztem volna ebből a korból! Sokan mondják, hogy a Liza egyáltalán nem magyar. Nem igaz, a Liza tökre magyar.

UMK: Jó, de nem tipikus. Nem olyan szalagos magnó van benne, ami mindenkinek volt akkoriban, úgyhogy ilyen értelemben nem az átlagos, az ismert retrót vonultatja fel. 

HB: De megmondom őszintén, én gyűlöltem volna, ha a lakás is ebben a csilivili hetvenes évek hangulatban van berendezve. Itt azzal játszottunk, hogy Márta néni már régóta él ebben a lakásban, szóval ötvenes évek hangulatában lett összerakva az alapja. Így aztán lehetett játszani a monokróm, barnás világ és a harsány színek kontrasztjával.

UMK: Igen, a film elején Liza nővérke egyenruhája is a második világháborúból van, a sárga Junoszty tévéről is utómunkával kellett eltüntetnünk el a cirill betűket.