Nehéz ellenállni az év legjobb ostoba filmjének

Ha a Halálos Iramban-sorozat egy ember lenne, valószínűleg egyszerre lenne benzin-, energiaital- és izzadtságszaga. Vagyis pontosítok, az utóbbi három résznek biztos.

A 2001-ben indult autós-gyorsulós sztori pár évvel ezelőtt elkezdett mutálódni és egyre kevésbé lett benne fontos turbó meg a felfüggesztés meg az a sok ketyere, amiről a Totalcar biztosan jobban tudna mesélni, mint én, és inkább olyan lett, mintha összeeresztették volna az Ocean's-sorozatot egy videojátékkal, vagy legalábbis egy videojáték átvezető animációjával. Az 5-6-7 köszönőviszonyban sincs a valósággal azon kívül, hogy láthatólag hús-vér emberek szerepelnek benne (bár a sorozat főszereplőjének, Paul Walkernek a két évvel ezelőtt halálával ez is megdőlt).

A Halálos iramban 7 egy nagyon jó ostoba film, és itt most nem is tudom, hogy melyik jelzőn van a hangsúly.

Ostoba, mert az a fajta film, amikor ha az egyik szereplő kimond egy összetett mondatot, egy másik rögtön visszakérdez hogy „mi?”, hogy azok is megértsék, akik esetleg még azt a nyelvet sem beszélik, amin a film játszódik. Mert nagyjából annyira bonyolult, mint egy szappanopera két egymást követő epizódja, néha már csak egy pojácahangú narrátor kellene hozzá, hogy önparódia legyen:

Azt hittétek, hogy az előző rész gonosz tényleg gonosz volt? Akkor itt van a előző rész gonoszának még gonoszabb testvére. Ő már aztán tényleg nagyon gonosz!

Ez a nagyon gonosz ember pedig Deckard Shaw (Jason Statham), akit egyrészt tök jó végre egyértelműen gonoszként látni (legutóbb a 2004-es Mobilban volt az, de ehhez képes lótúró), másrészt meg kicsit olyan, mint egy lendkerekes játék, amit húznak, húznak, húznak, aztán egyszercsak felbukkan. Dominic Torretto és sleppje éppen a Kaukázusba ejtőernyőzik be autóstól, hogy elraboljanak egy arra szállított hekkert. Ki jelenik meg tíz perc után a semmiből? Jason Statham egy páncélautóban. Pedig az nem is az ő történetszála.

Én elmondanám nagyon szívesen, hogy miről szól a Halálos iramban 7, de legalább ugyanannyira lenne hasznos, mintha elmondanám, hogy legutóbb mit műveltem a GTA V-ben, de azért megpróbálom: feltűnik a már sokszor említett Shaw, hogy levadássza az öccsét kiütő csapatot, aztán Domot megkeresi egy névtelen kormányügynök (Kurt Russell, akinek a két meghatározó szokása az, hogy Mr. Nobody-nak hivatja magát és nagyon szereti a belga sört), és arra kéri, hogy lopjon el egy mindent látó megfigyelőprogramot, amivel aztán meg tudja találni Shawt. Igen, az embert, aki pár percenként felbukkan amúgy is.

Közben Brian (Paul Walker) családapaként él, Luke Hobbs (Dwayne Johnson, igazából vendégszerepben) kórházban van, mert a film elején nagyot verekedik Jason Stathammel, Leticia (Michelle Rodriguez) pedig még mindig amnéziás, bár ez meg nem akadályozza meg abban, hogy egy abu-dhabi felhőkarcoló luxuslakásában lepofozza az UFC pehelysúlyú bajnokát, Ronda Rouseyt. Közben Tony Jaa (Ong Bak-sorozat) is feltűnik, ő Paul Walker dublőrjével verekszik egy csomót és életében először angolul beszél egy filmben.

Nem az eszem ment el az előző bekezdésben és nem kezdtem el minden ok nélkül teljesen összefüggéstelen mondatokat írni, egyszerűen ilyen film a Halálos iramban 7, tele van olyan jelenetekkel, amik után lehet oldalba bökni a másikat, meg megkérdezni, mint egy teljesen gyagya ember, hogy

ezt láttad?

Naná, hogy látta, nem azért adott ki pénzt, hogy a plafont nézze egy nagy teremben. Én kiskoromban nagyon sokat G.I. Joe-ztam meg Matchboxoztam, és ha nyolcéves koromban valaki odaállított volna hozzám két komikusan nagy zsák pénzzel és azt mondta volna, hogy fiacskám, amit te most kitaláltál, arra mi ezt ráköltjük, akkor egy évvel később már nézhettem volna is ezt a filmet. Nem azt akarom mondani, hogy annyira okos kis klambó voltam, hogy ilyen filmeket kompletten ki tudtam annyi éves koromban találni, csak hogy a Halálos iramban 7 pontosan azt a hangulatot hozza vissza, amikor nincsenek szabályok, sem a gravitáció, sem a fantázia nem szab határt annak, ami szórakoztat.

És ezért jó ostoba film a legújabb Halálos iramban, mert olyan jeleneteket találtak ki hozzá, mint a három felhőkarcoló között repkedő szuperjárgány, ami úgy megy át lassított felvételben a két épület között, hogy közben kitakarja mögötte a napot. Vagy amikor Paul Walker egy szikla szélén csúszó buszon próbál kikecmeregni a biztonságba. Vagy amikor egy marék autó úgy próbál bejutni egy megközelíthetetlen pontra, hogy kidobják őket sofőröstül, bár ezt már mondtam. Lehet nyünnyögni azon, hogy mennyire buta az összes párbeszéde, mert hát ezzel biztosan egy szikronfordító sem szenvedett meg egy nyelven sem. De a legkirályabb autósüldözéseket nem lehet lefordítani, csak megmutatni, azt meg a Halálos iramban 7 a lehető legjobban csinálja.