Szűz szemmel: a Mad Max első része 1979-ből

Simán ki lehet mondani, hogy az idei év gigafilmjei mellett (Bosszúállók: Ultron Kora, Csillagok háborúja: Az erő ébredése) mellett egészen biztosan a Mad Max: A harag útja áll a legjobban várt filmek dobogóját. Meg is értem, mert minden, amit ebből a filmből láthattunk eddig (legalább húsz percet), az annyira látványosan néz ki, hogy kevés más fogható hozzá, főleg azért, mert George Miller rendező a fém, acél és benzin híve a CGI-vel ellentétben, az amúgy brutálisan látványos autósüldözésekhez pedig sikerült olyan bomba neveket megnyernie a szereplésre, mint Tom Hardy és Charlize Theron.

Arról nem is beszélve, hogy a Mad Max ebben az országban hihetetlenül népszerű volt a VHS-korszakban, én mondjuk akkor pont nem láttam, csak pár napja, de el tudom képzelni, hogy mekkora hatással lehetett a későszocialista filmnézőkre: van benne erőszak, bivaly autók, egy vagány főhős, extrém gonoszok, és a különösen lehangoló magyar pusztára emlékeztető ausztrál vidék. Ezek az erényei még most is látszanak, de azért kicsit túloznék, ha azt mondanám, hogy egyáltalán nem öregedett semmit. Mert öregedett úgy, ahogy például a második rész egyáltalán nem. Ismét itt Szűz szemmel-sorozatunk, ezúttal a Mad Max első részével. 

De okoskodás helyett inkább kezdődjön az első Mad Max-hogyvolt az Indexen, azoknak, akik fel akarnak zárkózni a negyedik rész bemutatója előtt vagy fel akarják idézni azt, amikor először látták.

Ezzel kezdődik a Mad Max, ami feltételezem, hogy mivel 1979-es, nagyjából 1983-ban játszódik, amikor Ausztráliában valami annyira megbolygatta a társadalmat, hogy az autóutakat szadista motoros bandák uralják, a rendőrök hasonlóan szadisták, csak éppen a másik oldalról, de azért még létezik kórház és fagyit is lehet kapni a kisboltban. Még sehol nincs a második rész sivatagos vidéke, itt még fű van, fák, erdők, bár az egésznek annyira nyomasztó és fakó hangulata van, hogy simán elhiszem, hogy vége lett a világnak és Ausztráliába csak belenyalt az apokalipszis.

Az első ember, akit látunk, kísértetiesen hasonlít Neville Longbottomra a Harry Potterből, azzal a különbséggel, hogy Neville Longbottom sose bámult távcsöves puskával egy szexelő párt, amit egyébként ez a rendőr tesz. Mert kiderül, hogy rendőr, a kocsiban alvó társának beszólnak, hogy helyzet van, menekül egy rendőrgyilkos. Egyébként ha valaki itt arra gondolt, hogy esetleg a Mad Maxet eredeti nyelvvel, felirat nélkül nézi, akkor most szeretném elmondani neki, hogy gondolja át, mert nem fog menni. Van annak oka, hogy a fent beágyazott előzetesben mindenki tökéletes amerikaisággal és látványosan elcsúszott hanggal beszél: az amerikai forgalmazó egyáltalán nem bízott abban, hogy bárki meg fogja érteni az ausztrál akcentust. Jobban visszagondolva igazuk is volt.

És akkor elkezdődik az autósüldözés, amiről naívan azt hittem, hogy az egész film majd ilyen lesz, két rendőrautó kezd el üldözni egy vonyítva nevető párt, aminek a férfitagja felváltva ordibál sületlenségeket és AC/DC-dalszövegeket. Közben néha látunk egy nyugodt férfit, aki lassan felveszi a bőrcuccait egy másik rendőrautó mellett, feltételezem, hogy ő lesz Max Rockatansky, de még legalább 10 percet kell várni ahhoz, hogy rendesen megnézhessük magunknak a fiatal Mel Gibsont teljes egészében. Tudom, mert lemértem.

Az autósüldözés úgy megy, ahogy ezek menni szoktak: egy rendőrnek eltörik a lába, a másiknak a torkába áll egy üvegszilánk, majdnem elütnek egy kisgyereket, de jön Max belehajtja a gonoszokat egy roncsba és szépen felrobbannak. És végre megláthatjuk filmünk főhősét, akinek egyébként határozottan olyan haja van, mint 1979-ben az embereknek, de még semmi jelét nem mutatja vad antiszemitizmusnak. Max az üldözés után hazatér, ahol ott várja gyereke és felesége, aki úgy képzeli, hogy tökéletes szórakozás este szaxizni a férjének, mármint szó szerint:

Max feleségének következő reggel egy perc nyugta sincs, a férjnek kell mennie melóba, ő nem szeretné, és közben észre sem veszik, hogy a totyogó kisgyerekük egy hatalmas kézifegyverrel játszik. Max a rendőrségen bemegy a pincébe, ahol a dadogó, ötvenes évekbeli szakmukinak kinéző kolléga megmutatja, hogy sikerült összeraknia az új autóját, amiben V8-as motor van, ez még később fontos lesz.

Az egész beszélgetést lehallgatja a melegbarát kaszinó krupiéjának öltözött rendőrfőnök és egy öltönyös férfi, aki valami miért egy kendóbotot tart a kezében, majd mikor távozik, egy kendósisakot vesz a fejére és soha többet nem látjuk a filmben. Itt jöttem rá, hogy érdemes lesz erre a filmre rendesen odafigyelni. Illetve megragadnám az alkalmat, hogy elmondjam: utána ennyi bőrt, láncot és szegecset akkor láttam, amikor megnéztem a Portyán című Al Pacino filmet, és az arról szólt, hogy egy New York-i nyomozó beépül a meleg szadomazo szubkultúrába, hogy megtaláljon egy sorozatgyilkost.

Végre a motorjaikon berobognak a film gonoszai, és az egészet egy hajszál választja el attól, hogy egy West Side Story legyen belőle, és ezt nem csak azért mondom, mert gonoszkodom, hanem ahogy leszállnak a motorról, ketten rögtön elkezdenek táncolni, majd koreográfiával odamennek a helyi kisváros masinisztájához és a barátjukat keresik. A barátjukat, akit Max nekivezetett egy csomó hordónyi robbanékony anyaghoz. Meg is találják a koporsót, majd a gonoszok vezére, a tökéletes hajú Toecutter vagyis Lábujjvágó, ahogy most hirtelen elneveztem, mert nem tudom hogy van hivatalosan magyarul:

A koporsó megvan, de Lábujjvágó emberei elkezdik terrorizálni a helyi lakosságot, először tejturmixot fújnak egy szerencsétlen srác arcába, aztán jól elgyepálják, majd egy szerencsétlen pár nyomában szegődnek a sztrádán, a gyönyörű kocsijukat szétverik, és csak akkor tudjuk meg, hogy mi történt velük, amikor Maxék rájuktalálnak, vagyis a pár férfitagját látják gatya nélkül rohangálni a mezőn, a lányt pedig egy szétkábózott gonoszhoz láncolva találják. A gonoszt, a neve egyébként Johnny The Boy beviszik az örsre, de megjelenik egy Örkény-novellába illő ügyvédhad és kiviszik, mert senki nem tett feljelentést. Max társa bepipul és megpróbálja elkalapálni Johnny-t, de végül is nem sikerül neki. Úgyhogy a rosszak elmennek a tengerpartra, ahol először molesztálnak, majd aztán szétlőnek egy félmeztelen próbababát:

Aztán csak hogy valamivel alá tudjam támasztani az elméletemet, hogy ez majdnem egy musical, hirtelen ott vagyunk egy bárban, ahol egy énekesnő határozottan olyan műsort tol, mint 1979-ben szokás. Max társát annyit hipnotizálja is a műsor, hogy nem is sejti, kint valaki a motorját bütyköli, úgyhogy amikor ő indulna haza reggel, miután valaki teljesen mást bütykölt az éjjel, sikerült is egy búzamezőn diszkóbalesetet szenvednie. A balesetet megússza, de Lábujjvágóék rajtaütnek a vontatókocsin, Goose (így hívják ugyanis Max társát, nem tudom miért hagytam ki ezt eddig), pedig fejjel lefelé végzi egy mezőn, a nyakába csorog a benzin, Lábujjvágó meg ráveszi Johnny-t, hogy ugyan dobjon már el egy gyufát. Végül eldobja. Hogy mit művel ez Goose-szal, azt csak akkor tudjuk meg, amikor Max meglátogatja a kórházban, és a lepel alól csak egy összeégett kéz kandikál ki.

Maxnek elege van, felmond a főnökénél, aki éppen félmeztelenül, egy sállal a nyakában és szivarral a szájában növényeket locsol egy műanyagkannával.

• Max elmegy nyaralni a feleségével, a nyaralás alatt pedig a következő dolgok történnek:
• vesznek egy kutyát egy Sherlock Holmes-sapkát viselő bácsitól
• ugrálnak egy mezőn
• Max Tarzanként beleng egy folyó fölé (miközben szaxofon szól)
• Max kiönti a szívét, hogy gyászolja Goose-t
• Megállnak kereket cserélni egy lerobbant autószerelőnél
• Amíg kereket cserélnek, a feleség és a kisgyerek elmennek fagyiért
• Ahol ott várja őket Lábujjvágó sleppje
• A feleség tökönrúgja Lábujjvágót magát
• Tipli

És a tipli végén veszik csak észre, hogy véletlenül sikerült az egyik genya kezét magukkal hurcolni egy lánc végén.

Egy rendőr elviszi egy nejlonszatyorban a kezet, és a család megérkezik May nénihez, aki tényleg egy néni, és közben a néző várja és várja, hogy a nyomukba érjenek a gonoszok. Jesse (a feleség, neki sem tudom, hogy miért nem mondtam a nevét előbb) kimegy egyedül játszadozni a tengerpartra, de visszafele az úton már ott várják az erdőben a haramiák. Jesse futásnak ered, de szerencsére visszaér Maxhez, aki May fogyatékos fiával a haramiák elébemegy. Minden nyugis, Jessie lepihen a kanapéra, és jó hosszú idő kell neki, hogy leessen: a gyereket sikerült egyedülh hagyniuk. Nincs is nyoma. A gyereket egyébként Sproggnak hívják, én nagyjából ezen a ponton jöttem rá, hogy ez az ő neve és nem valami ausztrál szleng valami fura állatra. A gyerek helyett pedig ott áll az egész gonosz bagázs. Szerencsére May néninek van egy nagy puskája és betereli őket a sufniba.

May és Jesse bepattannak az autójukba, viszont sem az, sem a sufni ajtaja nem bírja sokáig, úgyhogy máris a nyomukban vannak a motorosok, aminek a vége a Mad Max talán legparább jelenete lesz, amikor egyszerűen áthajtanak Jesse-n és a kisgyereken. Csak az elpattanó cipőcskét látjuk az aszfalton, de az is bőven elég.

A kórházban kiderül, hogy a fiúk holtan érkezett, Jesse-t pedig csak a gépek tudják életben tartani, úgyhogy végre elkövetkezik a pillanat, amire az egész film alatt vártam: Maxnél elgurul a gyógyszer, összeszedi az Interceptort, megtölti a puskáját, felveszi a bőrdzsekijét és elindul rendet tenni. Méghozzá úgy, hogy négy gonoszt egyszerűen legyalul az úton a kocsival. Nehéz nem drukkolni neki, bár már csak 10 perc van a filmből.

Johnny, Lábujjvágó és azt hiszem, hogy Bubba még életben van és megpróbálják levadászni Maxet, miután Johnny felhívta őket egy segélytelefonról az autópálya mellől, de igazából ez részletkérdés, mert őket is elkapja, csak kicsit bekavar, hogy közben meglövik a lábát és motorral áthajtanak a kezén. Bubbát szétlövi a puskájával, Lábujjvágót meg szétzúzatja egy kamionnal.

De Johnny még életben van! Johnny, aki felgyújtotta Goose-t, aki magához láncolt egy szerencsétlen lányt, aki kisétált a rendőrségről és aki igazából talán a főgonosz az egész sztoriban, még mindig menekül, de már nem sokáig, mert – IRÓNIA! - ugyanolyan helyzetben találja magát, mint a rendőr, akit kivégzett: odaláncolva egy benzintől csöpögő autóhoz. És itt jön az a pillanat a Mad Maxből, aminek a Fűrész 1-7-et köszönhetjük, Max ugyanis ad egy lehetőséget és egy fűrészt Johnnynak. 10 perc alatt talán el tudja vágni a bilincsét. 5 perc alatt talán le tudja vágni a lábát. Ha mázlija van, még megússza azt is, hogy felrobbanjon mellette a roncs.

SPOILER:

És a filmnek vége.

VÉGEREDMÉNYBEN:

A Mad Max egy egészen fura hangulatú film, ami messze nem olyan vagány, mint a második, viszont így is elég érdekes. Miller kispénzből is nagyon jó akciójeleneteket rendez, viszont én sokkal hamarabb vártam, hogy Max megőrüljön és elkezdjen rendet vágni a bandánál, tudtam, hogy a sztori szerint a családját megölik, de a másfél órából eltelik egy, és még életben vannak. Tudom, hogy ez most úgy hangzik, hogy amiatt siránkozom, nem öltek meg elég hamar egy nőt és egy csecsemőt, de mindenki csodálkozna, ha Batman szülei is még élnének a Batman: Kezdődik második felében. De az akciójelenetek és a fura hangulat mindenért kárpótolnak, de ha az igazi varacskos Mad Max-hangulat kell, akkor arra ott a második rész, amit az első nélkül is lehet értelmezni.