Nemes Jeles László: Kelet-Európában szégyen zsidónak lenni

A Saul fia rendezője a Szombatnak adott interjúban jelentette ki, hogy míg Párizsban például nem érezte úgy, hogy szégyellnie kellene zsidóságát, ez Kelet-Európában másképp van. 

(Párizsban) azért nem szégyen – úgy mondanám, veszély, de nem szégyen –, mondjuk, zsidónak lenni. Kelet-Európában szégyen zsidónak lenni. Azt vettem észre, hogy itt az emberek, a családom, a közeg, a zsidók, akiket én ismerek, igazából folytatják a holokausztot. Nagyon sok stratégiájuk van rá, de folytatják. A bujkálást, a meg nem nevezést, mindenáron elfelejteni zsidóságukat.

Nemes Jeles első nagyjátékfilmje a 68. Cannes-i Filmfesztiválon elnyerte a zsűri nagydíját, a nemzetközi kritikusok FIPRESCI-díját, a francia Francois Chalais-díjat, és a hangmérnöki munkáért a Vulcan-díjat is, szóval bátran állítható róla, hogy berobbant a köztudatba. A filmet az Oscar-mezőnybe is nevezzük: a Saul fia képviseli Magyarországot a legjobb külföldi filmek között (egyelőre még csak a legnagyobb kalapban, majd ebből választják ki a legjobb 5 film mezőnyét, amiben minden bizonnyal helyet kap majd). Az interjúból kiderült, hogy a Sony úgy vette meg az amerikai forgalmazási jogokat egy éjszakába nyúló alkudozás után, hogy Harvey Weinstein (Miramax/The Weinstein Company) nagyon dühös volt, hogy neki nem jött össze, márpedig ha valaki ért az Oscar-filmekhez, az ő (Az angol beteg, Chicago, A király beszéde, A némafilmes, stb.) 

A rendező szerint a holokausztról szóló filmek általában a kivételre koncentrálnak, a túlélőre és egy kvázi heppiendet akarnak elmesélni.

Amikor olvasom, mi történt Auschwitzban, vagy gondolkozom ezen, a düh, a tehetetlenség és a halál érzete van jelen, egyáltalán nem a túlélésé. A túlélési paradigma valószínűleg a háború utáni társadalom túlélési meséje, stratégiája. Viszont ezzel el is kerültük – nagyon sok esetben –, hogy beszéljünk arról, mi is volt ez igazából. A Sonderkommando története a halál története. Ott nincs menekvés.

A filmben azért nem ismert színészek szerepelnek, hanem kisebb nevek vagy amatőrök, mert Nemes Jeles a hitelességre törekedett, és arra, hogy kevésbé legyen filmes a végeredmény: ezért beszélnek több nyelven a filmben, mert Auschwitz ilyen is volt, ezért alkalmaztak több színészt, több országból, hogy a nyelvi káoszt, a nyelvi Bábelt átadhassa. A film finanszírozásáról is mesélt a Szombatnak, amiből az derült ki hogy negatív választ kapott az izraeli és a francia filmalaptól is, Németországban és Ausztriában koproducert sem találtak, pedig a témaválasztás miatt úgy vélték, hogy ezekből az országokból számíthatnak leginkább koprodukciós támogatásra.

Nem divat manapság olyan filmeket készíteni, mint a Saul fia, sokkal jobban szeretik a kisrealista, napjainkban játszódó filmek projektjeit.

A teljes interjú itt olvasható.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!