Mit bámulsz? Miért nem mész ki a moziból?

Ez a felirat jelent meg a vásznon egyszercsak a Zero című új magyar film vetítése közben a Karlovy Vary Filmfesztiválon, majd egy hang felszólított minket, hogy hagyjuk el a termet, a vetítésnek vége. Elég sok újságíró komolyan is vette a poént, és kiment a teremből, így nem tudhatta meg, hogy ez is csak egyike volt annak a sok gegnek, amiből Nemes Gyula felépítette a legújabb agymenését.

Ez a nagy problémám: ha komolyan mondok valamit, azt hiszik, hogy viccelek, ha meg tényleg viccelek, akkor meg biztosan komolyan veszik

- mondta a rendező a vetítés után, ahol a film szereplőivel: a magyar Kovács Krisztiánnal, a cseh Martina Kratkával és a német Udo Kierrel sorakoztak fel. A beszélgetést mondjuk eléggé nehezítette, hogy a színészek nem látták a filmet, és Udo Kier kivételével nem is beszéltek angolul, úgyhogy a rögtönzött sajtótájékoztató inkább egy filmhez kapcsolódó, hasonlóan abszurd performansznak hatott, mintsem komolyan vehető információszolgáltatásnak.

Főként, hogy Nemes Gyula egyszercsak arról kezdett magyarázni a külföldi sajtónak, hogy a Zerót Magyarországon betiltották, a filmet finanszírozó Filmalap el sem jött a vetítésre, őt pedig cenzúrára kényszerítették. Konkrétan ki kellett firkálnia egy vezető politikus arcát a filmből, úgyhogy ez a film nem a Zero, mert a Zero be van tiltva. Itt már teljesen elvesztettem a fonalat, és a vetítés után hiába fordultam Nemes Gyulához vagy a Filmalap (egyébként jelenlévő) képviselőihez, senki sem kommentált semmit, de ha jól értem, ez van:

• A Zero című film 180 millió forint állami támogatást kapott a Filmalaptól (plusz nemzetközi fesztiválszereplés esetén fizetik a további költségeket is)
• A film végső változatát illetően lett valami konfliktusuk abból, hogy a sok teljesen értelmetlen jelenet egyikében politikusok fejét ábrázoló dinnyékre lövöldöznek, ott van Putyin, Merkel és a film jelenlegi verziójában egy kifirkált dinnye is, ami nyilván Orbán Viktort ábrázolja, de ugye most nem láthattuk tisztán

 

• Ha van is konfliktus, arról egyik fél sem beszél a magyar sajtónak
• Nemes Gyula viszont a jóöreg “ami Karlovy Varyban történik, ott is marad”-elv alapján a nemzetközi sajtóval megosztotta a sztorit, a magyarokat pedig arra kérte, ne írják meg, amit hallottak a filmről

Nem érthető? És akkor a filmet még nem is látták! A Zeronak ugyanis az égvilágon semmi értelme nincsen. Papíron biztos nagyon jól hangzott az, hogy egy méhészből ökoterrorista lesz, és fellázad a politikusok és az oligarchák ellen, még az is izgalmas koncepciónak tűnt, hogy ezt a történetet négy különböző stílusban dolgozzák fel, de a végeredmény egy nagy katyvasz lett, amit talán jól érzékeltet ez a két és fél perces, teljesen kaotikus előzetes is:

De azért megpróbálom összefoglalni a filmet. Van az öröktől fogva létező méhész, ez lenne Kovács Krisztián, aki évezredek óta él a méhekkel, és gyártja a mézet. És van a gonosz kapitalista akinek a kommunikációs adótornyai zavarják a méheket, ez pedig a gülüszemű és gonosz Udo Kier. A gonosz kapitalistának van egy lánya (Martina Kratka), aki nem csak nagyon szép, de az illatát is nagyon szeretik a méhek, úgyhogy természetesen egymásra találnak a méhésszel, és kapunk egy óriási, mézben tocsogó szexjelenetet, amiben sokezer méhecske dongja körül a szereplőket. Csipkedték is őket rendesen, pedig állítólag ha nem érzik, hogy félünk tőlük, akkor ők sem támadnak, ennek ellenére minden filmben dolgozónak volt legalább egy méhcsípése, de hát ez már csak egy ilyen szakma.

Visszatérve a filmhez: az egésznek van egy ilyen börleszkszerű, furcsa stílusa, a szereplők nem beszélnek, csak feliratokban, ha mégis megszólalnak, akkor törik a magyart, ami a cseh lány esetében értelmezhetetlen, Udo Kier viszont már annyi magyar filmben szerepelt, hogy könnyedén megbirkózik a “Postagalamb a jövő!” típusú értelmetlen mondatokkal is. A lány és a fiú ugyanis hatalmas bosszút állnak a méheket kipusztító fogyasztói társadalmon, mindenkit falhoz állít a forradalom, és itt van egy egész Fehér istenes betét a filmben, amikor kóbor kutyákkal támadnak az állampolgárokra. Az egésznek a vége is csak azért érdekes, és említem meg, mert konkrétan Afrikában játszódik: a stáb kétszer két hetet volt kint, hogy leforgassák azt, hogy a teljesen megkattant főszereplő a sivatagban kóvályog és keresi a fát, ahol állítólag a világból teljesen eltűnt méhek élnek. 

Szóval annyira nem kell csodálkozni azon, hogy amikor baloldali lázadásokat kifigurázó filmben egy hang felszólítota a nézőket, hogy hagyják el a termet, páran hálásan tettek eleget a kérésnek. Nemes Gyula filmje ugyanis összességében inkább egy fárasztó katyvasz lett: ami az Egyetleneimben még frissnek és fiatalosnak hatott - sőt ugye a FAMU-n tanult Nemes esestében mindig előjön a “csehes” jelző is, amikor a filmjeiről beszélünk, bármit is jelentsen ez, az most a Zero esetében koncepciótlan és bosszantó. 

Vannak persze benne szórakoztató gegek is, ilyen például az, hogy a Saul fiának rendezője egyszercsak feltűnik a filmben, hogy a méhész mézgyárát ellenőrizze, majd egyszercsak egy teljesen komikus verekedésbe keverednek a főszereplővel. Nemes Jeles László és Nemes Gyula között egyébként nincsen semmilyen rokoni kapcsolat, de nagyjából egy tágabb baráti körbe tartoznak, így lett Lászlóból arisztokratikus arcú gyáros. Maga a rendező is feltűnik egy kisebb cameóban egy utcai jelenetben, ugyanolyan Zero feliratú trikót visel, mint amilyenben most itt Karlovy Varyban nyomul. 

Andy Vajna pedig úgy került bele a filmbe, hogy az egymáshoz csak lazán kapcsolódó jeleneteket elég sok archívval turbózták fel (vágó: Politzer Péter), látunk vágóképeket mindenféle toronydöntésről, lázadásról, lövöldözésről és nyilatkozatokról is, többek között Andy Vajna arcával is. Az Orbán-arcára lövöldözést viszont tényleg a Zero kedvéért forgatták le, de ez sem számít újdonságnak, a tavalyi nagy fesztiválsikerben, az orosz Leviatánban van egy majdnem ugyanilyen jelenet, igaz, ők ott pont Putyinra nem lőnek. 

Szóval az egész Zero-botrány inkább hangzik egy klasszikus vihar a pohár vízben esetnek, főként hogy a film egyáltalán nem érdemli meg ezt a kitüntetett figyelmet. Az egész ügy kínosan emlékeztet a Délibáb-meccsre, ahol Hajdu Szabolcs kritizálta hosszan a Vajna-rezsim munkamódszerét, és még ha sok dologban igaza is volt, az érvelését sajnos a gyenge filmje teljesen ellehetetlenítette.  Pont mint Nemes Gyula esetében.